Térdre hullva hódolunk

A

z idő telik, Ábrahám megöregedett, Izsák felnőtt (1Móz 24,1-27). Így megy ez ma is. A szülők megöregszenek, a gyermekek felnőnek, azonban a lényeg, hogy az idős ember mind a maga életét, mind a fiatalt rábízza az Úrra. Ábrahámra ez a jellemző. Meghallotta Isten elhívó szavát, majd engedelmeskedett neki, és ezt követte Isten áldása. Hajlamosak vagyunk csak az áldást meglátni. Milyen jó volt Ábrahámnak, Isten mindennel megáldotta, talán kivételezett vele. De nem azért áldotta meg, mert ő Ábrahám, hanem azért, mert engedelmeskedett. Engedelmességének gyümölcse volt az áldás. Ha nem hagyja el régi otthonát, mindezt nem tapasztalja meg. Mindenben engedelmeskedett; amikor Isten azt kérte, áldozza fel Izsákot, az elől sem tért ki. Nemcsak a neki tetsző dolgokban, hanem a számára érthetetlenekben is Istenre hallgatott.

Azonban nem az anyagiak irányították Ábrahámot, nem a minél nagyobb gazdagság volt a szempont, hanem az Úrhoz való hűség. Ezért tesz meg mindent, hogy Izsáknak ne a kánaániak közül legyen felesége. Nem mindegy, Isten gyermeke honnan választ magának társat. Istent szerető személyt kér és vár.

Ábrahám a szolgáját küldi el, aki, amikor Náhorba ér, az Úrhoz fohászkodik, Tőle kér eredményt. Fontos, hogy mindig és mindenben forduljunk az Úrhoz. Merjünk Tőle segítséget kérni. Hiszen minden az Úr kezében van. Házastársra várva is kérjük a vezetést, de más dolgainkban is figyeljünk, mit is akar az Úr.

A szolga nem a maga nevében jár el. Nem maga számára keresi a társat, mégis hűséges, mégis Istenre figyel. Mondhatná, elviszem, aki eljön velem, de nem így gondolkodik. Azt szeretné hazavinni, akit Isten mutat neki, akit Ő szán Izsák számára. A szolga megfogalmazza azokat az elvárásokat, amiket szeretne viszontlátni, amik jelek lesznek, ami által felismeri, hogy ő az. A szolgálatkészség áll az első helyen: aki kész egy idegennek vizet adni, sőt, a tevéket is hajlandó magától megitatni, az lesz a megfelelő lány. Nem hangzik el a szépségre, termetre utalás, a szolga számára a belső érték a legfontosabb. Mire figyelünk? Nekünk is a belső érték, a szív tartalma élvez előnyt a test kinézetével szemben?

A szolga nemcsak akkor imádkozik, maikor segítségre van szüksége, hanem azután is, amikor Isten cselekszik, ő pedig felismeri azt, akit az Úr rendelt Izsák számára. Mi is adjunk hálát Urunknak, amikor felismerjük vezetését, meglátjuk akaratát.

Jézust tanítás közben láttuk az előző szakaszban, még beszél, amikor térdre hullva hódol Előtte egy zsinagógai elöljáró (Mt 9,18-26). És Jézust meg ehet zavarni, nem mondja: épp a legfontosabb résznél vagyok, várj egy kicsit. Azonnal arra figyel, aki Őt keresi, aki segítségül hívja. Mert számára a tannál, az elméletnél az ember megsegítése mindig fontosabb.

Ez az ember hittel jön, hiszi, hogy Jézus nagyobb a halálnál is. Mert halott lánya érdekében jön. Más már ilyenkor nem keresné Jézust, de jön, mert tudja, hogy ha Jézus ráteszi a kezét, élni fog a leány. Csodálatos látás. Milyennek látom én Jézust?

Az Urat nemcsak félbe lehet szakítani, hanem maga is abbahagyja, amit éppen most csinált, és elindul ezzel az emberrel. Félbe tudom-e hagyni dolgaimat a kapcsolatokért, egy kis beszélgetésért? Hányszor fontosabb a munka, egy film vagy egy meccs, mint a másik ember. Jézusnak az ember a fontos. 

Alighogy elindulnak, egy tizenkét év óta testileg-lelkileg szenvedő asszony érinti meg Jézust hátulról. Ő is hittel jön. Honnan a hite? Valaki bizonyságot tett arról, amit Jézus az életében elvégzett. Ennek hatására hit fakadt a szívében. Tizenkét év sok kudarca után sem adta fel, és hitte, hogy most meg fog gyógyulni. Miért? Mert meglátta Jézusban Istent.

Az Úr bátorítja: bízzál, leányom! Bízzál bennem. Eddig másokba vetetted bizodalmadat, most bízz énbennem, és nem fogsz csalódni. Hited megtartott, hited által üdvösségre gyógyultál meg. És ez több, mint testi gyógyulás. Mert újra beteg lesz, és meg is hal. De aki üdvösségre gyógyult, az halála után is él. Abban az órában átélte a szabadítást. Az ige jelzi, hogy az Úr cselekedett. Gyógyulása kegyelem.

Az elöljáró házánál meglátjuk a tehetetlen embert. Csak ennyi telik tőle, amikor szembetalálkozik a halállal. Zajongani, sírni és Jézuson nevetni tud. Nem látja meg, hogy háború van, az Élet ütközik meg a halállal, és az Élet győz. Igen, az Élet győz, mert a Jézusban megjelent életet legyőzni nem lehet. Ő, ha bekerül a mi halódó lényünkbe, életre kelti azt.

Itt is elég volt megérinteni a kislány kezét, és felkelt, az életre. Azt itt található kifejezés elmondja, hogy itt valóban feltámasztás történt, Isten cselekedett. Visszahozta a halálból azt, akit a songoz oda taszított. Mert Isten életpárti, és azért lett emberré, hogy amit a gonosz tönkretett, azt Ő helyreállítsa.

A mélyből kiáltok, Jézus

A mélyből kiáltok, Jézus,

A bűnöm verme, de mély!

Rám omlott az átok, Jézus,

Oly szörnyű, sötét az éj!

Ha nem jössz segélyre, Jézus,

Kialszik minden remény

És itt a vak éjbe’ Jézus,

A mélybe’ veszek el én!

Te mindent vállaltál, Jézus,

Kínt, szégyent ott fenn a fán,

És értem meghaltál, Jézus,

A véres, bús Golgotán.

Nagy üdvöt szereztél, Jézus,

S én hittel elfogadom,

A szívem cserébe, Jézus,

Tenéked odaadom.

Ó, Téged szeretni, Jézus,

A szívem boldog joga,

És Téged követni, Jézus,

Az élet célja maga.

Tevéled haladni, Jézus,

A mennyek felé menés,

És Nálad maradni, Jézus,

Az béke megpihenés.

A Lelked vígasztal, Jézus,

És Ő ad mindig erőt.

A lelkem magasztal, Jézus,

S megvall a világ előtt.

Örömmel megyek be, Jézus,

Tehozzád a mennybe fel,

S ott fenn az egekbe’ Jézus,

Te rólam vallást teszel.

Isten áldásával.

Nyitott szemmel

Á

brahám kiállta azt a próbát, amelynek a lényege ez: Jobban szeretsz-e engem a fiadnál, a jövődnél (1Móz 23,1-20)? És Ábrahám nem szólt semmit, csak bemutatta: igen, mindennél jobban szeretlek téged. Uram, így szeretném én is megmutatni Irántad való szeretetemet, szó nélkül, tettekben. Ezt is kéri tőlünk Urunk, mutassuk meg környezetünknek, hogy mindennél jobban szeretjük Őt. Isten megpróbálja szeretetünket, és örömteli, amikor kiálljuk a próbát.

A hosszú, a ráadás-évek is eltelnek, egyik próba jön a másik után. Ábrahám megtanulja elengedni Sárát. Mert eljön az elengedés ideje is. Meg kell tanulni elmenni ebből az életből, és erre lehet készülni. De meg kell tanulni a még maradónak elengedni azt, aki hamarabb távozik. Ábrahám megtanulja ezt a leckét is. Sok lecke van, amit el kell sajátítanunk az évek során. Néha nem is gondolunk bele, hogy az élet állandó tanulás. Megtanuljuk Isten országát, annak működését, és azt, hogy minden helyzetben számíthatunk az Úrra. Sára elment, de az Úr továbbra is hű útitársa maradt Ábrahámnak.

Ábrahám sírhelyet keres Sárának, meg akarja azt vásárolni a föld tulajdonosaitól. De azok szívesen neki ajándékoznák, mert felismerték benne Isten követét. Ábrahám élete, jelenléte Istenről való bizonyságtétel volt. Nem megutálták, hanem megszerették a hívő embert és az ő Istenét. Vajon felismerik-e, hogy Isten követei vagyunk? Tapasztalható-e az Úr jelenléte, szeretete, irgalmassága rajtunk keresztül?

A sírhelyet ajándékba kínálják, azonban Ábrahám nem fogadja el azt. Bármennyire is erősködnek, elutasítja, és megfizeti az árat. Olyan meglepő ez, hiszen általában úgy vagyunk, ha valamit adnak, ha valamiért nem kell fizetni, azt elfogadjuk. De Ábrahám nem így tett. Úgy gondolta, ezt neki ki kell fizetni. Nem akarta, hogy Sára sírjának költségeit mások állják. Isten gyermekeinek is mindig át kell gondolni, hogy mit és kitől lehet elfogadni. Nem lehet az a szemlétünk, ha adják, miért ne fogadnánk el. Később Dávid sem fogadja el az oltár számára a mezőt, hanem ő is megfizeti az árát. Így lesznek Isten gyermekei mások pénzétől, befolyásától szabadok. Az egyháznak szabadnak kell maradnia a világ befolyásától, pénzétől. Miért? Mert Isten maga gondoskodik övéiről, másrészt, a mi feladatunk, hogy az Úr hatalmát, gazdagságát felmutassuk az emberek számára. Látszik-e, hogy gazdag Atyánk van? Látszik-e a mindennapokban Iránta való szeretetünk? 

Az Úr Jézus nem telepszik le egy helyen, hanem mindig megy tovább (Mt 9,9-17). Megy és viszi a fényt, mert nagy a sötét. Nem elégszik meg azzal, ha egy helyen kigyullad a lámpa és világosság támad. Azt akarja, hogy minden emberhez eljusson a jó hír. Mindenkinek hallani kell Isten országa jelenlétéről, a szabadítás erőiről. Igen, Jézus nem rejti az ágy alá a lámpást, hanem kiteszi a tartóra, hogy mindenki láthassa a fényt. Mi se rejtsük el fényünket, merjünk továbbmenni, mégpedig nyitott szemekkel, amint az Úr is tette. Nincs Benne megelégedettség: milyen sok ember meggyógyult már, most is egy tehetetlen, bűntől megkötözött béna szabadult fel. Amíg a bűn és a gonosz jelen van, és mindennap találkozunk romboló, pusztító munkájával, nem dőlhetünk hátra. Ki kell lépni oda, ahol a gonosz tevékenykedik. Így ment Jézus korábban Gadarába is. Nem az a két megszállott kereste fel Jézust, nem, mert a gonosz erők nem is engedték volna, hogy oda jussanak. Jézus kereste fel őket, és így nem volt lehetőségük a kitérésre. 

Tehát Jézus továbbmegy onnan, ahol eddig gyógyított, de ez nem azt jelenti, hogy elmegy a segítségre szoruló mellett. Azért megy tovább, hogy találkozzon Mátéval, hogy elhívhassa őt, mert terve van vele. Neki egy vámszedővel is terve van. Nem a legjobb iskolák kiválóságait keresi fel, hanem azokat, akik a társadalom szerint megbuktak. Azért hívja őket, hogy megmutassa, senkit nem lehet leírni, mert Isten tud kezdeni velük valamit. Az Úr kezében ők is gyémántok, drága kincsek, csak ki kell emelni a sarokból őket, és le kell tisztogatni a rájuk rakódott szennyeződést. Ezt nem szeretjük. Bajlódni, tisztogatni fárasztó tevékenység, de az Úr megteszi ezt velünk.

Jézus nyitott szemmel megy tovább, bár ilyen nyitott szemmel közlekednénk mi is, és meglátnánk azokat, akik rossz helyen ülnek. Jézus tudja, hogy nem itt van Máté helye, és elhívja őt. Elhívja, és új helyre, az atyai ház fiúszobájába ülteti. Máté ismét fiú lehet, és így Isten ajándéka. Eddig ez nem látszott, de most már azzá lesz. Evangélistává válik, és amit leír, abban erő lesz, ami sok ember életét változtatja meg. Írása Jézusról szól, és Hozzá vezeti az embereket.

Máté nem gondolkodott, hanem felkelt és követte Jézust. Nem tudta, hogy ez mivel fog járni, de ha Jézus őt ott, a vámszedőhelyen is embernek tartja, és terve van vele, ilyen lehetőséget ki nem hagy. Jézussal lekerülhet a vámszedőhelyről, és elkezdhet egy új életet. Te se gondolkodj, amikor Jézus hív. Ez az élet nagy esélye. Hányszor gondolkodás nélkül belemegyünk abba, amit barátok vagy a világ kínálnak. Meggondolatlanul elfogadunk ajánlatokat, vagy olvasatlanul aláírunk olyan dolgokat, amelynek súlyos következménye lesz. Jézus új életre hív, aki követi, az előtt egy új, tiszta és szent élet tárul ki, az üdvösség kapuja nyílik meg. Mégis mennyit gondolkodunk, sokszor halogatunk. Hát ne halogass, indulj Jézussal.

Máté boldog, megnyílik háza Jézus és a többi vámszedő és bűnös előtt. Azt akarja, hogy kollégái is ismerjék meg Jézust. Nem beszél ő semmit, csak befogadja az Urat, és a közelébe segít másokat. És azt is meglátjuk, hogy az Úr cselekszi az irgalmasságot. Nem foglalkozott azzal, hogy mások mit mondanak, hanem az Atyára figyelve gyakorolta az irgalmat és gyógyította a lelkeket.

János is figyeli Jézus életét. Nem érti, mit miért tesz, de kérdez. Ha mi sem értjük az igét, kérdezzünk. Kérdezzük Jézust, és Ő feltárja előttünk az ige mélységeit.

Jézus nem a régit akarja javítgatni, hanem egy teljesen újat hozott. Nem egy új vallást, mert sehol nem jegyeztette be, hanem egy új, Isten szerinti életformát. Isten országát hozta bele a földi világunkba. És ebbe nem vihetjük át a régit, ebbe az országba Isten Lelke által születhetünk bele. Engedjük Urunknak, hogy ma is, általunk is újat hozzon létre. Új élet új formában. A régiek elmúltak, és íme, újjá lett minden.

AZÉRT JÖTT JÉZUS…

Azért jött Jézus, hogy megkeressen,

A kárhozatból megmentsen engem,

Hogy megragadjon áldott kezével,

Üdvösség útjára vezessen el,

Hogy őt követve, minden lépéssel

Néki szolgáljon életem,

Őt áldja mindig életem!

Azért jött Ő, hogy megtartson engem,

A kárhozattól megmentse lelkem.

Szívem előtte, íme, kitárom:

Az Ő békessége hadd töltse be.

Legyen örökké az én királyom!

Legyen áldott az Úr neve,

Örökké áldott szent neve!

Isten áldásával.

Próba

Á

brahám idős ember, túl van már sok mindenen (1Mózes 22,1-24). Isten elhívásának sem ifjú fejjel engedelmeskedett, de elindult és vándorolt az Úr szavában való hittel. Tovább teltek az évek, jöttek görbe utak, rossz döntések, majd megszületett Izsák. Az ígéretek beteljesedtek, nyugodtan élhet Ábrahám. Most már túl van a nehezén, gondolnánk. Lazábbra lehet venni. Mert mi lehet, hogy így volnánk. Telnek az évek, sok nehéz dolgon keresztülmentünk, romlik az egészségünk, vegyük lazábbra. És mit veszünk lazábbra? Az Istennel való kapcsolatot. Most már kevesebb istentisztelet is elég. Eddig figyeltünk az igére, most már figyeljünk a világra. Már Isten úgysem szól, mit mondhatna, és mit kezdhetne még velünk?

Ábrahám nem így gondolkodik. Késő öregségében is meghallja az Úr szavát, és ugyanúgy ugrik, mint fiatalon. Itt vagyok, Uram! Nem lanyhul a figyelme és a készsége sem. Nem mondja, mit kezdhet már velem az Úr, hanem kész rendelkezésére állni. Szólj, itt vagyok, megteszem, amit mondasz. Megvan-e bennünk is ez a készség? Ugrok én is, amikor Isten szól? Nem nyafog, hát még mindig nem volt elég az, amit eddig tettem? Jöjjenek a fiatalok. Nem, mert nem elégedett meg Izsák születése után sem. Ő nemcsak az ajándékra várt, hanem fontos volt az Úrral való élő kapcsolat. A gyermek megszületése után is kapcsolatban maradt az Úrral. Él még a kapcsolatod az Úrral? Még mindig úgy hallod Őt, mint a megtérésed után? Vagy már erőteljesen szundikálsz, már csöröghet a vekker, mert lekapcsolod? Hagyjon Isten tovább aludni?

Isten most is tömören szól. Nem magyarázgatja a dolgokat; fogd a fiadat, Izsákot, és menj, mutasd be égőáldozatul. Isten még most is megpróbálja a hitét, amikor úgy gondolnánk, hogy már minden rendben van, jön egy próba. Igen, Isten próbára tesz. Miért? Azért, hogy kiderüljön, nem lett-e fontosabb a fia, mint Isten. Nem került-e Izsák az első helyre? Elcsendesedve gondoljuk végig, nem került-e valami Isten helyére? Amire nagyon vágytam, nem szorította-e ki Istent az életemből? Nem lett-e fontosabb a család, a megélhetés, a munka, a szórakozás, vagy bármi más, mint Isten? Mindent oda tudok-e adni Neki? Mi az, amire azt mondom: ezt azért már nem?

Ábrahám nem mond semmit, csak teszi, amit az Úr kér tőle. Mondhatná, Uram, hát ennyi nem elég? Izsákot is kéred, mi lesz így az ígérettel? Már Izmael sincs a házamnál. Azt is kijelenthetné: ezt azért már nem. Eddig követtelek, mindent megtettem, amit kértél, de ez már sok. Adjam oda Izsákot?  Igen, mondja az Úr. Add ide, ide tudod-e adni? El tudod-e engedni őt? Bizony, gyakran a gyermekeink a gyenge pontjaink, nehezen tudjuk elengedni őket és teljesen rábízni Istenre. Add őt ide, mondja az Úr, bízd rám! És Ábrahám megteszi. Te is megteszed? Rábízod mindened, és mindenkit odaadsz Neki?

Ábrahám valóban kész odaadni fiát Istennek. Nem spekulál, ezért nem visz magával áldozati állatot, mondván: elviszem Izsákot, de az oltárra már csak az állatot helyezem fel. Hittel megy, de nem taktikázik. Úgy megy, hogy kész feláldozni Izsákot, de hiszi azt is, hogy Isten majd megoldja, majd visszaadja neki a fiát. Ábrahám számára Isten a halál Ura is.

Amikor Izsák kérdezi, hol az áldozati bárány, így szól: Isten majd gondoskodik bárányról, fiam. És ez nem kegyes hazugság, ez nem megtévesztés, hanem élő hit. Itt már nincs emberi megoldás, hanem hiszi, hogy Isten majd ad bárányt. Megy tovább, hittel. És nem is csalódik. Megy, mert ismeri Istent. Tudja, hogy Ő nem olyan, mint a bálványok. Neki nem kell emberáldozat, és valóban így van. Tőlünk nem kér gyermekáldozatot, és ad egy kost Izsák helyett. A kos hal meg Izsák helyett, mert áldozatra szükség van. A bűn sokba kerül.

Ábrahámnak nem kell a fiát feláldoznia, mert majd Isten adja oda a fiát, a hegyen. Jézus helyett nem lesz bárány, mert Ő Isten Báránya. Ő hal meg helyettünk, hogy élhessünk. Amit Isten nem várt el Ábrahámtól, azt Ő megteszi. Odaadja a Fiát érted és értem. Mi pedig adjuk Neki szívünket és egész életünket. Legyünk ilyen parancsra készek, mint Ábrahám.

Jézust elküldték Gadarából, és Ő elment (Mt 9,1-8). Nem erőltette magát rájuk. Bár az bizonyos, hogy életük legrosszabb döntését hozták meg. Olyan szomorú, hogy inkább elküldték Jézust, mintsem vállalták volna a gyógyulást, a változást, a szabadulást. Ha Jézust beengedték volna a városukba, átalakultak volna ők is és az élet is. Bárcsak Jézust választanánk.

Az Úr így sem marad munka nélkül, vannak, akik meglátják az életgyógyulás, a változás, a szabadulás nagy lehetőségét, és élni akarnak vele. Érdekes történet ez, mert valakik egy másik, egy számukra fontos személyt visznek Jézushoz. Nem a maguk érdekében keresik fel Őt. Még csak nem is elhívják hozzá az Urat, hanem elcipelik oda, ahol Ő van. Fáradnak érte, és áldozatot is vállalnak. Az Úr látja a hitüket, vagyis felismeri, hogy nem csupán egy utolsó esélyt látnak Benne, nem úgy jönnek, hogy ezt az orvost is megpróbáljuk. Nem, hit van a szívükben, hiszik, hogy Jézus talpra képes állítani. Hiszik, hogy Jézus által rendbe fog jönni ez az ember. Jézus nemcsak egy  próba, hanem a biztos gyógyulás. Hogyan jövök Jézushoz? Ott van ez a hit a szívemben: Ő meg tud gyógyítani, Ő megszabadít, Ő megoldja a problémát?

Jézus a bénát szólítja meg, mert a többiek hitét látva tudja, hogy azok rendben vannak. Ez a hit jelzi, hogy számukra Jézus a Megváltó. Ezért a bénához fordul, előtte még nem világos, kicsoda Jézus. Mert minden csoda lényege: ismerd meg Jézust. Nem önmagáért van a csoda, nem csupán a gyógyulásért, hanem azért, hogy általa eljuss Jézushoz. Felragyogjon előtted Lénye, istensége, és végre leborulj Előtte, megvallva: Én Uram, és én Istenem.

Jézus előbb szól hozzá, biztatja: bízz. Miért? Mert valószínűleg kétségei voltak. Van számomra gyógyulás? Mindenki azt mondta, nem gyógyulok meg, mert nagy bűnös vagyok. Jézus üzeni, van bocsánat, Ő azért jött, hogy meghalljon a bűneinkért, és megnyissa a bűnbocsánat kapuját. Most bocsáttatnak meg a bűneid. Itt és most, nem valamikor, hanem én bocsátom meg. És ha Ő megbocsátja, akkor ez azt jelenti: itt van Isten, Vele találkozott. Amikor az Úr Jézus szól, Isten szól, üzeni, ha hallod az igét, ha itt vagy előttem, most bocsátok meg. Most rendezem az életed. Ne halogass, most fogadd el bűneid bocsánatát.

Vannak zúgolódók, akiknek semmi sem tetszik, akiknek mindig más a fontos, és nem az ember gyógyulása. Gadarában a disznók, az anyagiak, itt a törvény betűje, az emberi hagyomány többet ér, mint maga az ember. Isten számára az ember a legfontosabb. Ő az érték, olyan érték, amiért saját Fiát kész odaadni.

A bűnbocsánat után elhangzik a felszólítás: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” Egy egész hosszú cselekvéssorozatra kap felszólítást, és képességet annak kivitelezésére. Mert amit az Úr kér, arra képessé is tesz. És ez az ember nem okoskodik, hanem engedelmeskedik. Talpraáll és elindul. Maga sem tudja, hogyan, de a tagjai engednek, és képessé válik arra, amire eddig képtelen volt. Az Úr tehet képessé arra, ami eddig nem ment. Ha szavára teszem, ha engedelmesen úgy járok el, ahogy mondja, képessé válok megtenni azt.

Nem koldulni ment, hanem hazament. Úgy ment, ahogy Jézus mondta. Vitte az ágyat. Már nem mással cipeltette, hanem örömmel vitte. A Jézustól kapott új élet örömteli és szolgáló élet. Örül, hogy viheti az ágyat, hogy képes rá. Más életszemléletet kapott. Már nem használja ki az embereket, nem belőlük akar élni, hanem megteszi, amit neki kell megtennie.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.

Mire kéred Jézust?

T

elnek a napok, az évek, mindezt magunk is tapasztaljuk, változunk (1Móz 21,1-34). Másabbak vagyunk, mint voltunk, de Isten nem változik. Haladhat az idő, de ígéretei változhatatlanok, és az Általa megadott időben beteljesednek. Ezt élte meg Ábrahám is. Harminc éve vándorol az ígéret földjén, a földet ugyan elérte, de még mindig nem született meg az ígéret gyermeke. Így azután Izmaelbe veti reménységét. És százesztendős korában, amikor Sára sem igazán hisz benne, megszületik Izsák. Olyan jó látni, hogy Istent nem korlátozzák és nem befolyásolják a mi lehetőségeink. Az Úr nincs kötve a biológiai folyamatokhoz, a mi évszámainkhoz. Úr Ő mindenekfelett, és állja a szavát. Minden ígérete, ami még eddig nem ment végbe, be fog teljesedni. Beteljesedett a Megváltó születéséről, eljöveteléről szóló ígéret is. Csodálatos, eljött az ígéret gyermeke, Jézus. Ő a mi igazi reménységünk, Ő örömöt, békességet és reménységet ad, a legreménytelenebb időszakban is. Számára semmi sem lehetetlen.

A korábbi türelmetlenségnek, bizalmatlanságnak, az ígérettől való elhajlásnak újabb következménye van. Elveszi a békességet és az örömöt. Nem tudnak igazán örülni Isten ajándékának, mert a múltbéli rossz döntés most visszaköszön, és megkeseríti életüket. Hágár nem tudja elviselni, ami történt, és gyötri Sárát. Gyötri, mert tudja, hogy Izsák az Úr választottja, ő lesz az örökös.  Mennyire össze tudjuk kavarni a dolgokat, amikor besegítünk Istennek. Neki erre nincs szüksége, és csak magunknak tesszük nehézzé az életet.

A vége az, hogy Hágárnak mennie kell Izmaellel együtt. Emberileg szomorú és fájdalmas történet, de ez is mutatja a bűn hatását. Azonban ez nem egy érzelgős családregény, hanem Isten üdvterve, és semmi nem kerülhet abba, ami bűnből származik. A szolgáló fiának, annak, ami nem ígéretből származik, el kell távoznia. Isten országába nem vihetjük át azt, ami az engedetlenségünk eredménye. Nem vihetjük magunkkal bűneinket. El kell távolítani mindent, ami a bűnből, a régi életből való. Miért? Mert a szolgáló gyermeke mindig az ígéret gyermeke ellen tör. Az óember, a régi természet mindig az új ember, a krisztusi természet ellen támad. Nem lehet barátság az új és a régi között, Isten országa és a világ között.

Isten azonban felkarolja Hágárt és gyermekét is. Hágár ígérettel indulhat a pusztába, mégis elkeseredik, reményét veszti. Miért? Mert számára Isten nem valóság. Van vallása ugyan, de nincs élő Istene. Ő csak emberi síkon, emberi tervekben és lehetőségekben képes gondolkodni. Tudunk-e Istenre tekintve, Őreá építve gondolkodni? Amikor váltani kell, bízunk-e Benne? Hiszem-e, hogy a pusztában is van remény? Nem a halálé a végső szó. Isten a reménytelenségnek is Istene. Nyissa meg az Úr a szemed, és lásd meg a forrást! Lásd meg, hogy itt az élő víz forrása, az Úr Jézus Krisztus. Menj bátran oda Hozzá, és kivirágzik az életed. Menj Hozzá, mert Ő hívogat is, ingyen kínálja az életet adó, talpra állító vizet. Ez a víz Ő maga. Aki iszik belőle, megelevenedik, és az ő belsejéből is örök életre buzgó víz fakad. A reménytelen, megkeseredett élet másokat felüdítő életté válik az élő víz által.

Az Úr Jézus halad a túlsó part felé, senki nem állíthatja meg, és nem befolyásolhatja döntését (Mt 8,23-34). Még az sem, hogy követi-e valaki, vagy sem. Nem néz hátra, beszáll a hajóba, és aki követi, az is beszáll, aki nem, annak nem könyörög. Vannak, akinek a követés csak idáig tart. Visszamaradnak a biztonságos parton. Vihart, hajléktalan életformát nem vállalnak Jézusért. Meddig követed Őt? Hol a határ, amikor kimondod: csak eddig, és nem tovább? Mi az, amit nem akarsz Jézusért feladni, amihez Nála is jobban ragaszkodsz?

A tanítványai követték, úgy is mondhatjuk, hogy akik követték a hajóba, és elindultak Vele, azok a tanítványai, azok valóban követik, és Rábízták magukat. Az a tanítvány, aki ma is megy Jézus után, és nem figyeli, hányan lesznek, nem másokhoz igazodik, hanem követi Őt. Jézus követése viharba viszi őket, és ez nem egy megszokott vihar, hanem rendkívüli, hatalmas erejű. Sátán támad, meg akarja akadályozni Jézust a partot érésben. Nagyon jól tudja, Ki érkezik Gadarába. Sátán nem akar gyógyulást, szabadulást látni. Nem akar az Úrnak halát adó, Vele élő boldog embereket látni. Sátán mindig roncsokat akar, akiken az ő keze nyoma látszik. De Jézus le tudja törölni ezt a nyomot, és új emberré formál. Jobb Jézussal a viharban hányódó tengeren, mint a nyugodt parton a sátán kezében.

Csodálatos Jézus békessége, tud aludni ebben a hányódásban. Miért? Mert az Atya kezében van az élete. Nem fél, teljes a biztonság Isten tenyerén. Csak ott van igazi biztonság, akkor is, ha a körülmények épp mást mutatnak. Jézus tudja, hogy itt a vihar nem győzhet, mert Ő nagyobb a viharnál, sátánnál, de vajon látjuk-e mi is ezt?

Ez az út kiképzés is egyben, hogy mit tesznek a tanítványok. Hol tartanak hitben? Vajon működik már a hitük? Felismerték már, hogy kicsoda az, akit követnek? Még nem egészen, előbb maguk igyekeznek tapasztalataik és szakértelmük alapján megoldani a vészhelyzetet, és majd csak kétségbeesésükben fordulnak Jézushoz. Jó, hogy segítségül hívják, de már hamarabb kellett volna. Ne csak az utolsó pillanatban hívd, lásd meg, hogy Ő minden helyzetnek Ura. Urunk rámutat arra, hogy nincs helye Őmellette a félelemnek, Ő nagyobb a félelmeinknél. Ez a félelmetes esemény is azért történt, hogy feltegyék  a kérdést: ki ez? Mert ez a fő kérdés, és erre meg kell találni a választ.  Jézus vihar fölötti hatalma láttán nem mondhatunk mást, Ő Isten Fia.

Nincs vesztegetni való időnk, mert a gonosz nagyon jól tudja, kicsoda Jézus, és hogy az Ő eljövetele mit jelent az ő számára. Tisztásában van azzal, hogy Jézus megtörte az erejét, neki menni kell onnan, ahol Jézus megjelenik, mert Jézus neki is parancsol. A gonosz hatalma megszűnik, ereje megtörik Jézus fellépésével. Jöjj hittel az Úrhoz, és magad is megtapasztalod mindezt.

Jézus azért jött, hogy eltávolítsa a gonosz ránk rakott bilincseit, és felszabadítson minket egy új életre. A gonosz látja, mi Jézus küldetése. De vajon én is látom? Tudom, miért jött Jézus? Azért, hogy megmentsen.

Elgondolkodtató, hogy a gadaraiknak nem Jézus kell, nem a szabadság, hanem  a disznók, a pénz, a rabság. Számukra ez a jó élet. Nem az ember az érték, nem, a pénz többet jelent a számukra, mint egy ember élete. És így az Úr sem érték. Aki ilyen áron gyógyít meg egy megszállottat, az nem kell. Csak azt látják, ami pénzt hoz, ami jólétet biztosít, de nem veszik észre, hogy tönkremennek belé. Inkább a disznók, mint Jézus, mint a gyógyulás. Aki megszállott, aki nem bírja, az pusztuljon, de maradjanak a disznók. Ez döbbenetes. Kit választatsz? A világ kínálatát, az aranyba mártott disznókat, az életed, békességed árán is, vagy Jézust, a disznók árán?

Maradj velem, mert mindjárt este van

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim

és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást

és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezé-

rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fú-

lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya

fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásával.