A könyörülő Istené

 

M

ennyire más az a kép amit a Biblia tár elénk Istenről, mint amit mi festünk le Róla (2Sám 24,1-10). Az ige elmondja, hogy Isten megharagudott. Mi ezt el sem tudjuk képzelni. Mi azt hirdetjük, Isten szeret, semmi baj, és ha vétkeztünk az sem probléma, mert az Úr majd megbocsát. Igen, de ennek is meg van a maga menete. Előbb azonban azt kell látnunk, Isten haragszik, ha népe bűnt követ el, ha akarata ellenére cselekszik. Mert itt nem a világ, a nem hívő népek ellen gerjed haragra, hanem népe, a szíve szerint való király ellen. Miért? Mert népét arra hívta el, hogy az élete különbözzön a világtól, legyen látható, hogy ők másképp élnek. És ha az egyház úgy él, ahogyan a világ, Isten szól és ha nem hallgatunk Rá megítéli. Az Úr nem engedi, hogy a világ azt lássa, nincs különbség, a hívő és a nem hívő között.  Nem akarja, hogy az emberek azt mondják, minek higgyünk, ha semmi különbség nincs?

Jó, jó, de azt olvassuk, Isten mondta Dávidnak, hogy menjen és vegye számba Izráelt. Igen, ezt olvassuk, de azt is tudjuk, hogy nem Isten indít olyan tettre, amivel nem ért egyet, amiért haragszik. Mert ha így lenne, mentséget találhatnánk bűnös életvitelünkre, engedetlenségünkre.  Inkább úgy kell ezt látnunk, mint más esetekben is, hogy a népszámlálás gondolata megfogant Dávidban. A gonosz felhozta ezt benne. Megpróbálta min alapszik a biztonságérzete, Isten szaván, vagy az emberi és látható adatokon. Látnia kell-e hány emberből áll a sereg, vagy elég, ha Istenben bízik? Dávid nem állt ellent ennek a gondolatnak, tudta, ez nem Isten szerint való, mégis úgy döntött, mint korábban Bálám, elmegy és megteszi, amit eltervezett. Nem lehet Dávidot visszatartani. Ha nem így volna, nem bánkódna majd a dolog miatt.

Itt is azt látjuk, Isten megengedi, amivel nem ért egyet. Dávid úgy gondolja, erre szüksége van, csak akkor érzi magát öregkorában, biztonságban, ha tudja, mire számíthat. Valószínűleg Absolon lázadása is ezt erősítette meg benne. Nem kísért meg minket is a gondolat, hogy az Úrban való tiszta bizalom helyett inkább az adatoknak hiszünk. Jobban szeretjük látni a pénzt a bankszámlán. A megfelelő létszámú embereket a templomban, mintsem higgyünk abban, hogy Atyánk tudja, mire van szükségünk. Isten gondoskodása, szabadítása nem a számoktól függ. Ezt tapasztalták annyiszor.  Emberileg érhetetlen helyzetben Isten győzelmet adott nekik. Urunk pedig néhány kenyérrel és hallal ezreket tartott jól. Isten haragszik, amikor népe nem bízik Benne teljes szívből. Pont ez a bizonyságtétel, a világ fél és aggódik, Isten gyermeke pedig bízik az Úrban. Tudja, hogy nem a világ alakulásától, a gazdaság helyzetétől függnek mindennapjai. Mert Isten országa, és Isten hatalma felette áll ezeknek. Amikor Izráelben éhínség volt, Illés prófétáról gondoskodott Isten. Isten éléstára nem fogy ki.

Amikor megtörténik a népszámlálás Dávidot bántja, amit tett. Rádöbben, hogy bizalmatlanná vált Istennel szemben. A pótbiztosíték bizalmatlanságot fejez ki. Azonban azt is látnunk kell több mint kilenc hónap telt el, amíg számba vették a kardforgató férfiakat. Volt idő magába szállni, de  mégsem tette meg időben. Ezért az ítélet végbemegy. Isten ad időt a megtérésre, de ha nem akarjuk komolyan venni, amit mond, letelik a kegyelmi idő és szembe kell nézni Isten haragjával. Népének sem nézi el a bűnt.  A bocsánat mindig a felismert és megbánt bűn után kapható meg. A kereszthez oda kell menni, nem automatikus a bűnbocsánat. Nem lehet leúrvacsorázni sem. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat sem. Sőt a bűnbocsánat azt eredményezi, hogy onnantól kezdve már nem teszem azt, amivel felingereltem az Urat.

Pál határozottan állítja senki nincs hátrányban Isten előtt (Rm 9,14-33).  Ő könyörül, igen, itt könyörületről, vagyis kegyelemről van szó. Nem a származás vagy a tettek alapján dől el, hogy üdvösségre jutunk-e. Kin könyörül? Aki erre igényt tart. Aki kegyelmet kér. Nem azé aki akarja, és nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené. És mi már az Úr Jézus Krisztus által tapasztalhatjuk, hogy aki nem maga akarja megváltoztatni az életét, nem emberi forrásokra és lehetőségekre támaszkodik, hanem hittel Hozzá megy, kegyelmet nyer.  A lepráshoz így szól, amikor az hittel jön Hozzá: Akarom, tisztulj meg. És ez ma is érvényes. Ő akarja, hogy a bűntől szabadok legyünk, megtisztuljunk, és Isten gyermekeként ujjá legyen az életünk. Ő azt, aki Hozzá jön, nem küldi el.

A fáraó is megkapta a lehetőséget, de megkeményítette a szívét. Nem akart Istennek engedelmeskedni. Miért? Mert istennek tartották, és ő is így gondolkodott magáról. Presztízskérdést jelentett ez neki. Ha enged Izráel Istenének, akkor a nép már nem tartja istennek. És ez fontos, sokan nem akarják életük trónját átengedni Istennek. Nem Isten veti el őket, hanem ők nem adják át az uralmat az élő Istennek. Az ember akar istenné lenni. Azonban ebbe a fáraó élete és országa is beleroppant.

Pál elmondja, Jézus Krisztusban "a nem nép" is Isten népe lehet. Aki nem szeretett volt, Krisztusban szeretetté válhat. Mindenki lehetőséget kap arra, hogy Istenhez járuljon. Ahogyan a tékozló fiú is megkapta a lehetőséget, úgy mi is. A legmesszebbről, a legmélyebb, legkilátástalanabb állapotból is haza lehet menni.  Az Atya vár. Már csak az a kérdés élek-e a lehetőséggel. Örömmel megyek-e haza? Vállalom-e, hogy akár béres is leszek. Követelés nélkül, alázattal mehetek haza.  És az Atya megbocsátással, új lehetőséggel vár.

 

 

Egyedüli reményem

 

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; :/: Jövel és nézz meg engem, Magamra,

ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj ne-

kem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és

a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő ja-

vunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te

magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

 

 

Isten áldásával.

 

Élet Krisztusban

 

F

olytatódik Dávid éneke, amelyben az Úr nevének magasztalása, és felemelése megy végbe (2Sám 22,16-23,39). Dávid Istenről énekel. Nem a maga tetteit énekli meg, hanem arról beszél, amit Isten cselekedett, amit megtapasztalt a munkájából. Elmondja azt is, amit megismert Istenből. Mert az Istennel való élő kapcsolat az Ő megismerését eredményezi. Aki pedig Istent megismeri, az nem tud csendben lenni, az elmondja másoknak, amit meglátott az Úrból. Ez volt a jellemző azokra az emberekre is, akik találkoztak az Úr Jézussal. Amikor átélték bűneik bocsánatát, vagy meggyógyultak egy gyógyíthatatlannak tartott betegségből, elmondták, hogy ezt az Úr Jézus végezte el bennük és rajtuk. Leborultak és megvallották, hogy kinek ismerték meg Jézust. Mi is el tudjuk mondani, mindazt, amit az Úr Jézusból megláttunk az istentiszteletek és a bibliaolvasásunk során. Van mondanivalónk Jézusról és Istenről?  Mit mondunk, ha megkérdezik milyen az Isten?

Dávid sorolja meglátásait. Hűséges, feddhetetlen, tiszta.  Ilyennek látja Istent. Ő hűséges, nem Ő hagy minket cserben, hanem mi válunk hűtlenekké. Ő tiszta és szent, és tisztaságot vár el. Azért adta Jézust, hogy általa megtisztuljunk. Jézus vére tehet tisztává. 

Az Úr mécses Dávid számára.  Amikor sötétségbe került az élete, de Isten fénysugarat küldött neki. Ez a fény mindig az Ő szava. Betsabéval való vétke után Isten a próféta által küldi hozzá igéjét, és Dávid felismeri, hogy vétkezett. Bűnbánatot tart és aláveti magát Isten akaratának. Isten az ige által lámpást ad a kezünkbe, amikor sötétség vesz körül, van lámpánk, és ha ezt használjuk, nem tévedünk el. Nagyon fontos, hogy minden dologban a Biblia legyen az útmutatónk. Ne aszerint éljünk, amit az emberek mondanak, ne mások véleményéhez igazítsuk döntéseinket, hitünk megnyilvánulásait. Ha Isten valamire azt mondja az bűn, és azt Ő utálja, attól mi is forduljunk el. Tegyük ezt meg akkor is, ha sok ember másképp látja. Nem az emberek, hanem Isten véleménye a döntő.

Jó még azt is komolyan vennünk, hogy „Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz.” Ez azt jelenti, hogy Isten szavában megbízhatunk, mert amit Dávid mond, azt ő tapasztalatból mondja. Kipróbálta Isten igéjét, és arra jött rá, hogy az igaz. Megbizonyosodott arról is, hogy Isten útja tökéletes, ezért mi is bátran lépjünk rá, és haladjunk rajta előre, ne térjünk le róla. Isten útja életre vezet.

Csodálatos látni, hogy Dávid utolsó szavai Istenről szólnak. Ezt jegyezték fel róla, hogy az Urat magasztalja. Ha valaki feljegyzi utolsó szavainkat, vajon mi marad utánunk? Mit fognak olvasni? Isten dicsőítését? Biblikus gondolatokat, az Úr Jézusról, az igéről való bizonyságtételt? Vagy esetleg zúgolódó, elégedetlenkedő szavak maradnak utánunk, esetleg panasz a szenvedés és más problémák miatt?

Dávid nem egyedül vívta az Úr harcait. Voltak mellette, akikre számíthatott. Vannak mellettünk is hitharcosok? Van kire számítani az Úr szolgálatában? Ezek nem féltették az életüket, bátran belementek királyukért egyszemélyes és kilátástalan küzdelmekbe is. Vagy amikor vizet kellett hozni az életüket is kockára tették a királyért. Mit vállalunk a Királyért? Annyi mindent el tudunk vállalni emberekért, vezetőkért, pénzért, de mit vállalok Jézusért? Ő a keresztet vállalta értem, én tudok szenvedést, lemondást, kényelmetlenséget vállalni érte, az igéért?

Pál apostol is csodálatos vallást tesz Istenről. Elmondja, hogy a Fiát adta oda, értünk a keresztre (Rm 8,31-9,13). Nem kímélte meg, mint ahogy Izsák életét megmentette a haláltól. Mindig nézzünk felfelé, ne engedjünk a csüggedésnek, hanem lássuk meg, olyan Istenünk van, Aki a saját Fiát adta halálra, hogy aki hisz Benne, annak örök élete legyen. Mindez azt jelenti, hogy Ő nem hagy magunkra. Lehet Rá számítani a gonosz támadása idején. Másrészt Isten Krisztussal együtt nekünk ajándékoz mindent. Isten, ajándékozó Isten. Az igazi, a teljes életet kínálja Krisztusban. Csakis Vele együtt kaphatjuk meg az életet, és lehetünk Isten országa polgárai. Jézus nélkül nincs élet. Lehetünk vallásosak, leborulhatunk bálványok előtt, bízhatunk emberekben, nem segít. Egyedül a Krisztusba vetett hit segít rajtunk.

Krisztus tanítványának az élete, amennyiben hűségesen járja a keskeny utat és vállalja Krisztusát, nem sétagalopp. Inkább nyomorúságokkal teljes ez az út. Pál is megtapasztalta, hogy nem könnyű a Krisztus útja, de átélte azt is, hogy az Úr a nehéz helyzetekből is áldást hoz ki. Megtapasztalta, hogy a nehéz helyzetek nem elszakították Krisztustól, hanem még közelebb vitték Hozzá.  Isten a nehéz életszakaszokkal is magához akar közelebb vonni. Átélhetjük a magunk tehetetlenségét és az Ő hatalmát. Ahogyan az apostol is megélte, a tövis ellenére is elég a kegyelem. Így azután nem magunkra építünk, hanem világossá válik, hogy nekünk nincs érdemünk az előrehaladásban, minden az Ő munkája.

Semmi sem választhat el Isten szeretetétől, ami Krisztusban jelent meg, vált elérhetővé. Azt jelzi ez, Krisztustól, az Ő keresésétől semmi sem tud távol tartani. Aki igazán keresi Őt, majd igazán követi, azt a világ sem tarthatja távol, és a gonosz sem. Aki az Övé, azt senki és semmi sem szakíthatja el Tőle. Egyedül én választhatom el magam Tőle, ha tudatosan hátat fordítok Neki. Ha én nem szakadok el Tőle, nem tagadom meg, akkor Ő meg fog őrizni.  Isten népét az Úr megőrzi, mert tudja, hogy bár itt vagyunk a világban, de nem ebből a világból valók vagyunk.

Pál szomorú, mert Izráel népe már akkor elfordult Tőle és megtagadta, amikor az Úr kereste őket. Azért jött, hogy mint a kotlós a csibéit összegyűjtse, de ők ezt nem akarták. Így azután majd szembe kell nézniük a város és a templom pusztulásával. Amikor Pál ezeket a sorokat írja, még előtte vannak, még megakadályozható lenne a tragédia. Hogyan? Ha megtérnek, és Pál ezért könyörög. Mi könyörgünk-e az Úrhoz népünkért, és a hozzánk közel állókért?

Isten elkészítette megváltó tervét, és ez a terv nem vallott kudarcot akkor sem, ha Izráel népe ezt nem ismerte fel. Isten terve nem vall kudarcot, megvalósul, mégpedig Jézus Krisztus által. Az ember ugyan hátat fordított Neki, de Ő már az ószövetségben mentette az embert. Ezért hívta el Ábrahámot, és választotta áldáshordozóvá, majd ezt az áldást továbbvitte Jákób. Mindez nem azt jelenti, hogy a többiek el vannak vetve. Nem, mindenki  megkapja Krisztusban Istentől a lehetőséget, a kegyelem megismerésére. Krisztusban kapunk igazi életet és áldást. Aki ezt hittel elfogadja, az életre jut.

 

 

AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL

 

1.  

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Az a víz s a drága vér,

Melyet ontál bűnömér’,

Gyógyír légyen lelkemnek,

Bűntől s vádtól mentsen meg!

2.  

Törvényednek eleget

Bűnös ember nem tehet.

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár;

Elégtételt az nem ad,

Csak Te válthatsz meg magad.

3.  

Jövök, semmit nem hozva,

Keresztedbe fogódzva,

Meztelen, hogy felruházz,

Árván, bízva, hogy megszánsz.

Nem hagy a bűn pihenést,

Mosd le, ó, mert megemészt!

 

 

4.  

Ha bevégzem életem,

És lezárul már szemem,

Ismeretlen bár az út,

Lelkem Hozzád, mennybe jut.

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

 

 

Isten áldásával.

Minden

 

E

gy ideje már a külső ellenségektől nyugalma volt Izráelnek, azonban a belső harcok felhozták a filiszteusokat (2Sám 21,15-22,25). Úgy gondolták, eljött az idő az Izráel elleni támadásra. Bizonyosan meggyengült Isten országa, Dávid is megöregedett és elfáradt. Isten népe soha nem nyugodhat meg. Az ellenség résen áll, kivárja a kedvező alkalmat. Mindig a belső zűrzavart, és a testi fáradtság idejét tartja jó időpontnak. A filiszteusok kezdték, mert ők mindig Izráel, az Isten népe ellen vannak. Sátán soha nem adja fel, és amikor eljön a megfelelő idő támad. Ne gondoljuk, hogy ma nem támad a gonosz. Ő soha nem békél meg Istennel és ebből kifolyólag az Ő népével sem. Mindig a megfelelő pillanatra vár.  Készüljünk fel erre. Merítsünk erőt az Úrból és ne engedjük, hogy meglepjen az ellenség.

Azt is meg kell látni, hogy Dávid is elfárad. Az Úr kiváló embere is kimerül. Telik felette az idő, és már ő sem bír annyit, mint korábban. Így mi se csodálkozzunk, hanem adjunk hálát azért, amit az Úr ereje által el tudunk végezni, amire képesek vagyunk. Dávid az Úrra támaszkodik, Ő az oltalma. Körülveszi és megmenti őt.  Az Úr nem hagyja cserben övéit.

Igénk rámutat, nem Góliát volt az egyedüli óriás. Ezért mi sem gondolhatjuk, ha győztünk, megnyugodhatunk. Góliátnak vannak rokonai, vannak leszármazottai. Mindig előjön olyan probléma, ami óriásként áll elibénk. A Dávidra törő óriás meglátta, hogy a király kimerült, és ezt akarta kihasználni. Ennek az ellenségnek újabb fegyverei vannak.  Ez azt is jelentheti, hogy újabb, eddig nem ismert eszközöket vet be Dávid ellen. Azt is jelenti, hogy jobbak a fegyverei, mint Isten gyermekének. Sátán mindig új eszközöket, fegyvereket vet be. Mondhatnánk, fejleszti fegyvertárát. Mi se engedjük elöregedni fegyvereinket. Tartsuk karban azokat a fegyvereket, amiket az Úrtól kapunk. Milyen fegyvert ad az Úr? Pál apostol elmondja az efézusiaknak (Ef 6,10-20). A Lélek kardját és az imádságot, használjuk állandóan. Ismerjük meg minél inkább az Úr szavát, hogy képesek legyünk használni. Építsünk erőteljesebben az imádságra, mert az imádság által a menny erőforrásaihoz juthatunk. Fontos még a sisak, az üdvösség sisakja, ami védi a fejet, a  gondolkodást. Ne tegyük félre se a sisakot, se a kardot, és ne hagyjuk abba az imádkozást sem.

Dávid megtapasztalta az Úr hatalmát, szabadítását az életében.  Amikor mindezt átélte nem felejt el hálát adni. Nem felejti el az Úrnak megköszönni kegyelmét és segítségét. Hálaénekkel dicséri az Urat. Hálás, mert minden ellensége kezéből megszabadította az Úr. Nemcsak néhány, hanem minden ellenségtől megmentette őt Isten. Isten nem csak egy darabig ad segítséget, végig kíséri szolgája életét.  Mindig jelen van szabadításával az Úr. Őreá lehet támaszkodni.

Dávid a nehéz időkben is Istennél keres oltalmat. Bármivel nézzen is szembe, Őhozzá menekül, Őreá támaszkodik. Ismeri Istent, tudja, hogy szabadító Ő. Én is ismerem az Urat? Tudom, hogy kicsoda? Nehéz helyzetben is azzal a bizonyossággal tudok odamenni, hogy Ő az én kőszálam, váram és megmentőm?  Dávid nem a bajban kezd el imádkozni, mindig kapcsolatban volt Istennel.  Ezért tapasztalatra tett szert. Ifjú korától kezdve átélte, hogy az igazi biztonságot Isten adja. Azt is megtapasztalta, hogy nincs olyan veszedelem, amiből ne tudna Isten megmenteni. Hatalmas szabadítóm, mondja. Hatalmasabb a medvénél, az oroszlánnál, és erre épített Góliáttal szemben, ezek a tapasztalatok adtak számára reményt Saul támadásai idején.

Dávid Istenhez kiáltott, nem szégyellte, hogy segítségre van szüksége. Tudta kihez lehet kiáltani. Kiáltsunk bátran az Úrhoz! Tegyük azzal a hittel, hogy Ő képes megmenteni. Építsünk korábbi megtapasztalásainkra, és az Úr szavára. Higgyük, hogy Ő ma is  megteheti azt, amit kérünk.

Pál apostol rámutat, hogy aki Krisztusban van, az ellen nincs kárhoztató ítélet (Rm 8,1-30). Krisztusban olyan oltalmat kapunk, ami örök életre szól.  Krisztusban lenni több annál, amit Dávid megtapasztalt. Több az emberi menedékeknél, ez a menedék örök életre szól. Aki belekerül Krisztusba, el van rejtve az ítélettől. Isten nem őt, hanem a Fiút, az Ő tökéletes áldozatát látja. Isten a Fiúért nem kárhoztat, hanem kegyelemben részesít.

Az Úr szabadítása valódi szabadságot jelent. A Szentlélek a test törvényének a rabságából emel ki, és elvezet egy magasabb szintű, egy másfajta életre. Akit Isten Lelke vezet, az Isten gyermeke, és azt a Lélek az Isten országa életformájára vezeti el. Az ilyen ember már nem a test dolgaival törődik, hanem a Lélek dolgaival. A Lélek pedig Isten országának a működését, annak törvényeit ismerteti meg velünk. Isten országa másképp működik, mint a világ. Itt más szabályok vannak. A Lélek pedig ezeknek a megismerésében segít. Elvégzi, hogy örömmel érdeklődjünk, akarjuk megismerni mindazt az ajándékot, amit ez az ország kínál. Tulajdonképpen az, amivel törődünk, amivel a legtöbb időt töltjük, amibe a legtöbb energiát fektetjük, elárulja, hogy  mi a fontos nekünk. Az életvitelünk beszél arról, hogy Isten országához tartozunk-e?

Az apostol elmondja, ebben a világban van szenvedés is, mert testben vagyunk. Azonban a nehéz időkben, ne a jelen szenvedéseire figyeljünk, hanem arra, amit Isten készít az Őt szeretőknek. Isten új teremtést készít, amelyben megújul ez a világ is, és új testet kapunk. A természet is sóhajtozik, mert a bűn miatt mindent tönkreteszünk magunk körül, és várja, azt a napot, amikor Isten új eget és új földet teremt. Isten új testet ad az övéinek. A test is megváltatik majd a romlandóság alól.

Isten nem hagy magunkra, jelen van a Szentlélek és Ő segít még az imádkozásban is. Magunktól nem tudunk úgy imádkozni, ahogyan kell. Csodálatos üzenetet kapunk ma, egy jól ismert igét akik Isten szeretik, azoknak minden javukra szolgál.  Ez nem egy aranymondás csupán, hanem egy ígéret, de ennek van feltétele. Mi a feltétel, akik Istent szeretik. Ne várjam, hogy javamra legyenek a dolgok, ha nem szeretem Őt. Így tehát az a kérdés, szeretem-e Istent? Mi válik javamra? Minden! De ezt így hiszem? Ezékiás király kimondta, javamra vált a nagy keserűség. Meglátta, hogy betegsége idejét is jóra fordította az Úr. Hogyan? Megtanult szívből imádkozni. Minket is tanít az Úr a szenvedés, a betegség, a baj által is.

 

 

Mind jó, amit Isten tészen

 

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve

néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én

megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá ha-

gyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen,

És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak

benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rá-

bízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy java-

mat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-

keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésé-

re.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S

kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak

ő segítségem.

 

Isten áldásával.

 

A megoldás Jézus

 

R

endkívüli időjárás volt Dávid uralkodása egyik szakaszában (2Sám 21,1-14). Nem volt eső, minden kiszáradt, így azután a rossz termés következtében éhínség alakult ki. Három egymást követő évben történt ez. Egymás után háromszor történt meg ez. Dávid felfigyelt erre. Ez nem volt megszokott Isten népe életében. Ők az Úr áldását tapasztalták. Az éhínség azt jelezte Dávidnak, valami nincs rendben. Nem a természetben keresték a probléma okát. Nem a klímaváltozást okolták. Dávid tudta, valami más probléma van. Visszaemlékezett, hogy a nehéz időszakok Isten figyelmeztetését hordozták magukban.

Dávid Istenhez fordul ebben a nehéz helyzetben. Kérdést intéz az Úrhoz. Az ige tanít minket, ne tartsuk természetesnek, ha vannak problémák. Ne térjünk napirendre felettük. Forduljunk az Úrhoz kérdéseinkkel. Menjünk oda ilyen dolgokkal is. Kérdezzük meg Istent mi az oka a nehezebb időszaknak. Miért van, hogy most másképp mennek a dolgok, mint korábban? Dávid Isten elé vitte az éhínséget, Tőle várta a választ. Nem tért napirendre felette, nem tulajdonította csak az időjárásnak, ami történik. Ne térjünk mi sem napirendre a problémáink felett. Ne mondjuk, véletlen, vagy egyszerűen nincs szerencsém. De tágabb, nemzeti értelemben, sőt a világ életének alakulásával is érdemes megkérdezni Istent. Érdemes kiáltani, és Ő megmutatja a probléma okát. Nem lehet mindent természetes okokkal magyarázni.

Isten válaszol Dávidnak, és megtudja, hogy miattuk van az éhínség. Náluk van a probléma.  Ne másokat okoljanak, hanem rendezzék a Saul által elkövetett esküszegés következményét. Józsué szövetséget kötött ezzel a néppel, hogy nem írtja ki őket, hanem ottmaradhatnak Izráel földjén. Saul azonban nem tartotta magára nézve kötelezőnek ezt a szövetséget, és a kiirtásukra törekedett. Az éhínség a szövetségszegés, a vérengzés következménye. Három év kellett mire Istenhez fordultak. Mennyi idő kell nekünk, amíg Istenre gondolunk és Hozzá fordulunk? 

Az is elgondolkodtató, Isten komolyan veszi a szövetséget, a másoknak adott fogadalmat. Eszünkbe jut-e egyéni vagy családi problémák esetén, hogy Istent keressük? Gondolunk-e arra, hogy megvizsgáljuk megtartottuk-e a szövetséget? Megfogadtuk Isten előtt a hűséget, de eltértünk Tőle. A következmények figyelmeztetések. De szövetség van Isten és az Ő népe között is. Hűségesek vagyunk?  Dávidnak rendeznie kellett a múlt vétkeit. Isten rámutat, hogy rendeznünk kell az életünket Vele és egymással. A rendezés módja a kereszt. Az Úr Jézus Krisztus magára vállalta bűneink büntetését. Kérdezzük az Urat, majd tegyük, amit mond.  Az elmúlt évek vírus helyzete is felkínálta az Úrhoz való fordulás lehetőségét. De kerestük és kérdeztük Őt? Igyekeztünk helyreállítani Istennel a kapcsolatunkat?

Amikor rendezték a múltat, Isten megkönyörült. Tehát nem magától szűnt meg az éhínség, hanem Isten könyörületéből.  A könyörületet azonban meg kell, hogy előzze a bűnbánat, a rendezés. Dávid elfogadta, hogy náluk van a probléma, és megtette, amit Isten mondott. Ennek eredménye, Isten könyörülete. Isten megkönyörül, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.

Pál apostol ismerteti az ember természetes állapotát (Rm 7,14-25).  Ez nem egy kedves kép rólunk. Nem hízeleg nekünk. Arról beszél, hogy el vagyunk adva a bűnnek.  Ahogyan a fordítás mondja, a bűn rabszolgája vagyok. Ez azt jelenti, hogy a bűn a rabszolgatartó. A bűn uralkodik felettem, ki vagyok szolgáltatva neki. Nem a törvénnyel van a probléma, hanem velem. A bűn rabszolgájaként nem tudok mást tenni, mint engedelmeskedni neki. A bűn a testen keresztül tart szolgaságban.

Az apostol elmondja, hogy a bűn bennem lakik. Bennem van, hoztam magammal. Nem tudok tőle megszabadulni, ráadásul öröklődik. Nem számít a bűnnel szemben a tudás, és a jó szándék sem.  Akarom a jót, írja az apostol, de nem tudom megtenni. Nincs rá képességem, így azt teszem, amit nem akarok a rosszat.  Hányan fogalmazzák ezt meg akár sírva is, én ezt nem akartam, vagy nem így akartam. Mégis a rosszat tette meg, mert képtelen volt ellentmondani neki. Az ige rámutat, a bűn bennem van, és olyan erővel lép fel, hogy magam képtelen vagyok ellentmondani neki.

Azonban azt látni kell, amikor Pál arról beszél, hogy már nem is én teszem a rosszat, hanem a bennem való bűn, nem a hívő emberről beszél. Nem, hanem az ember alaphelyzetéről. Így jövünk a világba. Tehát ez nem felmentés, és különösen nem a hívők felmentése. Nem tehetünk semmit, a bűn bennünk van, ő cselekszik, ezt el kell fogadni. Azért írja ezt így le Pál, hogy megmutassa, önerőből képtelenek vagyunk megváltozni.  Külső segítségre van szükségünk. Mégpedig egy szabadítóra. Egy olyan személyhez kell fordulni, aki erősebb a rabtartónknál. Pál ismeri azt a személyt, az Úr Jézus Krisztus az. Igen, a Messiás Jézus meg tud szabadítani. De csak Ő. Tehát van megoldás, Őhozzá kell fordulnunk.

Az apostol felkiált, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg. Tudja, hogy egyedül nem megy. Isten nélkül reménytelen a helyzet. De azonnal fel is kiált, és hálát ad Istennek, mert látja Jézust. Megismerte a Megváltót, és tudja, hogy Általa van szabadulás. Van reményünk, és ez nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Nem kell beletörődni a bűn uralmába, mert van megoldás. Kiálthatunk az Úrhoz, Ő győzött a kereszten. Így fel tud szabadítani, és ha ez megtörténik, már nem leszek kiszolgáltatva a rabszolgatartónak, szabad leszek, és képessé válok nemet mondani. Jézus nélkül nincs esélyünk, csattan a korbács, és megyünk, megfogod a poharat, rágyújtasz a cigarettára, elveszed a másét, és így tovább. Krisztussal azonban már ellen tudok állni, ki tudom mondani, nem. Azt teszem, amit Jézus mond, mert Ő az élet felé irányít.

 

 

Mily jó, ha bűntől már szabad

 

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

 

 

Isten áldásával.

Iránytű

 

D

ávidot hazahívták, és ő indul is vissza a fővárosba (2Sám 19,16-20,26). Simei is elébe jön a királynak, az az ember, aki menekülésekor gyalázta őt. Most leborul előtte, és kegyelmet kért. Simei látta, hogy megfordultak a dolgok, és ehhez alkalmazkodik. Ő a jó alkalmazkodó, mindig tudja, mit kell tennie a talpon maradáshoz. Nem szívből cselekszik, hanem érdekből. Sokan gondolják a lényeg a jó helyezkedés. Jókor legyünk jó helyen. Simei is így gondolkodik. Nem figyel Istenre, taktikázik, arra figyel hol éri meg neki jobban. Absolon mellé állt, de mivel ő halott váltani kell.  Mi van a szívünkben? Az Úrnak való öröm és hála, vagy csak a helyezkedés?  Sokan aszerint váltanak, ahogyan az élet megkívánja. Nincs meggyőződésük, csak elvannak. Ez a Simei is csak érdekből cselekszik, nem látja Dávidban Isten választottját. Simei most sem tartja Dávidot az Úr felkentjének, csak az életét menti. Alakoskodik, szerepet játszik, mert most erre van szükség. Milyen jó, amikor ezeket a szerepeket letesszük, és meglátjuk Isten tervét. Aki találkozik az Úrral, az nem ingadozik, és nem csapódik ide, oda.

Dávid emberei meg akarják ölni, mert számukra Dávid Isten felkentje, de látják, hogy Simei nem így gondolja ezt. Szívükben bosszú van. Úgy vélik törleszteni, kell. Ez azonban nem Isten gondolata. Dávid felismeri Isten akaratát, meglátja, kegyelem, hogy továbbra is király lehet, azért kegyelemben részesíti Simeit. Dávid már látja Isten Lényét, tisztában van az Úr kegyelmével.  Másrészt meglátja, hogy ő is hűtlen volt Istennel szemben, megérdemelte volna, hogy Isten elvegye tőle a királyságot, ám az Úr megkönyörült rajta. Ezt a könyörületet gyakorolja most Dávid. Aki látja, hogy maga is kegyelemreszoruló ember, az kész megbocsátani az ellene vétkezőnek. Az Úr Jézus is megbocsátott Péternek, és azt tanította, hogy az övéi is bocsássanak meg az ellenük vétkezőknek.

Barzillaj is jön a király elé, de ő nemcsak most jön, támogatta, segítette Dávidot amikor menekült. Vannak hűségesek, akik látják Isten választottját, és kitartanak mellette a nehéz időben is. Aki Dávid mellett kitart, az tulajdonképpen Istenhez hűséges, mert ő az Úr választottja. Isten nem változtatott döntésén, nem vonta vissza Dávidtól elhívását.  Barzillaj ezt látta és vállalta nyomorúságában is a királyt. Nem állt a friss erő mellé, volt hitbeli látása. Nekünk is hitbeli látásra van szükségünk, és a Szentlélek munkája által ez lehetséges. Azért adja Isten az igét, hogy ne rohangáljunk ide, oda, hanem tartsunk ki hitben az Ő akarata mellett. Ne emberekhez, az időkhöz, hanem mindig az igéhez igazodjunk.

Dávid hálás Barzillajnak, meghívja őt Jeruzsálembe. De ez az idős ember nem akar teher lenni. Nem jutalomért, hanem Isten ügyéért cselekedett.  Ez az ember valóban bölcs és józan. Látja, hogy idős, nem csapja be magát, tudja, hogy csak teher lenne. Amit tett Istennek tette, nem vár érte jutalmat.  Milyen jó, őszintén és érdek nélkül, szívből az Úrnak szolgálni.

Azonban a gonosz soha nem nyugszik. Mindig széthúzást generál és az Úr felkentje ellen lázít. Bikri istentelen ember. Ez azt jelenti, hogy nem Isten a tekintély számára. Nem veszi figyelembe Isten akaratát, nem akarja elfogadni, hogy Isten Dávidot választotta. Sátán könnyen megtalálja azt, akinek a szíve nem az Úré, és felhasználja céljai elérésére. Vannak, akik hallgatnak rá. Dávid felismeri a veszélyt és cselekszik.  Tekintély-e nekem Isten szava? Alárendelem-e magam neki?

Dávid emberei között is kifejti hatását a gonosz.  Jóáb bizalmatlanná válik Amászával szemben, aki nem érkezik vissza időre a királyhoz. Láthatjuk, hogy aki nem rendezi életét az Úrral, nem szabadul régi természetétől, az nem változik. Telhetnek az évek, de az sem segít. Jóáb megmaradt bosszúálló. Leszámol Amászával. Ő sem Istenre bízza a dolgokat, hanem a saját kezébe veszi azokat. Nem Isten Lénye, hanem a leszámolás hajtja.  Mi hajt? Milyen indulat mozgat. Pál azt írja, hogy a tanítványokban az az indulat legyen, ami Krisztus Jézusban is megvolt.

Pál apostol elmondja, egy ember Ádám által jött be a bűn és a halál a világba (Rm 5,12-7,13).  Minden problémánk oka az a bűn, ami az Istentől való elfordulás eredménye. Az ember tudatosan nem Istenre, hanem a sátánra hallgatott. Így azután a bűn nyitott ajtóra talált, megfertőzött, és átterjedt minden emberre.  A bűn által belépett Isten nagyszerű világába a halál is.  Most már van pusztulás, és véges a földön az élet. Sátán célja, hogy az embert örökre elpusztítsa. Lázadóvá teszi Istennel szemben, és általa igyekszik célt érni. Az ember ma is lázadó. Nem hajol meg az Úr előtt, hanem önmagát imádja. Az embernek nincs megoldása a bűn ellen. Semmilyen orvosság, vakcina nem használ. Sőt a tudás, és a jólét sem. Egyedül Istennél van megoldás. Mégpedig Krisztus az, aki megoldást hozott. Jézus Krisztus által Isten kegyelmi ajándéka válik elérhetővé hit által.

Pál elmondja, hogy aki megvallja bűneit és megkeresztelkedik, az Krisztus halálába keresztelkedett meg. Aki hitből keresztelkedett meg, annak a régi embere meghalt, és új emberré vált. A keresztség a régi, bűnös emberünk halálát fejezi ki. A régi meghalt, és egy új ember támadt fel. Ez az ember most már az Úrral él. Tehát itt nagyon mély és komoly dolgokról van szó. Az a kérdés meghaltam e már a magam számára, és élek-e már a Krisztusnak? A Vele való élet azt jelenti, már nem a bűnnek élek. Krisztust követem és Isten akaratát cselekszem.

Pál határozottan írja, aki Krisztusban van, annak ne uralkodjon a bűn az életében. Már nem a bűn, hanem Krisztus uralma alatt élünk. Ez az uralom meg kell, hogy látszódjon a mindennapjainkban. Nem is akarunk már a bűnben élni, mert a bűn megfizeti a zsoldját, ez pedig nem más, mint a halál. A bűn mindig halállal fizet. Isten azonban kegyelmi ajándékot készített, ez pedig az örök élet. Az örök élet Krisztus kegyelme által lehet az enyém. Aki meghalt a bűnnek, és feltámadt az Úr szolgálatára, megkapja az örök élet ajándékát. Ez az élet ingyen van. A kegyelem ingyen van, de Istennek sokba került, Fia halálába.

Aki meghalt a bűnnek az most már nem a törvény szolgaságában van, hanem a Lélek hatalma alatt. Így azután a Lélek által egy új életet élhetünk. Ez nem azt jelenti, hogy a hívő mivel nincs törvény alatt, úgy él, ahogy akar. Nem, hanem azt jelenti, hogy most már Isten Lelke képessé tesz Isten törvényének, akaratának a megcselekvésére. A törvényből nem igazulok meg, de az új ember már Isten törvényéhez igazodik. Isten szava a mérce és az iránymutató is. Krisztus tanítványát mindig Isten szava vezeti. A Szentlélek által rácsatlakozhatunk az Úrra és így az ige világít számunkra. Ahogyan az autóst vezeti a dzsípíesz , úgy vezeti a hívőt Isten szava. Az ige nélkül eltévednénk. Az ige mindig Krisztusra mutat, és Hozzá vezet.

 

 

Szívemet hozzád emelem

 

 

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

 

Isten áldásával.

Időben halt meg Krisztus értünk

 

Absolon megosztotta Izráelt, egy részük mellé állt, ám többen megmaradtak a Dávid iránti hűségben (2Sám 19,9/b-15). A hűségesek győzelmet arattak Absolon felett. Dávid fia meghalt, és Izráel törzsei király nélkül maradtak. A vesztesek elmenekültek, és nem tudták mire számíthatnak. Izráel most döbbent rá, hogy rosszul döntött, a megtévesztésre hallgatott. Mert Absolon megtévesztette őket, szépnek látszó dolgokat ígért, majd ő meghallgatja az embereket, elhitette, hogy apja nem alkalmas az uralkodásra, hanem csak ő egyedül. Sátán ugyanígy elhitet, meg akar győzni arról, hogy nem Jézus  a király, hanem ő.  Sátán meghallgatást, igényeink kielégítését és szép jövőt kínál. Azonban ennek mindig vereség a vége. Aki elfogadja ajánlatait kiszolgáltatottá, rabbá válik. Azonban eljött a valódi király, Aki nem ígérget, de megszabadítja azt, aki segítségül hívja. És valóban teljes életet ad. Ő nemcsak ígér, hanem életét adja értünk, majd gondoskodik az övéiről.

Mivel hagyták magukat megtéveszteni vereséget szenvedtek. Miért is történt ez meg? Mert kihagyták Istent a számításaikból. Csak emberi tervekre figyeltek, és nem gondoltak arra, hogy Izráelben másképpen mennek a dolgok, mint más országokban. Itt nem a nép választ királyt, hanem Isten, mert valójában Izráel Isten népe. Igazából Isten a király, csakhogy őseik lázadtak, királyt akartak, és Isten megengedte nekik. Azonban láthatjuk ebből sok kalamajka támadt. Már Saul hűtlen és engedetlen lett Istennel szemben. Dávid Isten szíve szerint való király volt, de őt is legyőzték a test kívánságai. Dávidot azonban Isten hívta el, és ő szem előtt tartotta, hogy az ő uralkodója Isten. Tehát Dávid úgy élte meg a hatalmát, hogy fölötte is vannak, elszámolással tartozik Istennek. Amikor Absolon színre lépett, az emberek nem kérdezték meg Istent, akar-e királyváltást? Izráel Isten nélkül, és Isten helyett választott. Amikor magunk akarunk királyt, az mindig azt jelenti, hogy Isten helyett választunk. Nem akarjuk, hogy az Úr uralkodjon felettünk. A bálványok, a világ szokásai, mind Isten helyére törekednek. Amikor nem Isten ül életünk trónján, abból mindig bajok származnak. Ki ül a trónon? Az Úr Jézus vagy én, esetleg ennek a világnak az istenei? Isten Jézust adta királynak a számunkra. Ő az Úr, és az első gyülekezet tagjai ezt így is gondolták. Teljes szívükből imádták az Urat, és a világ előtt is megvallották, hogy Jézus az Úr.

A vereség után civakodnak, de már kezdik végiggondolni a dolgokat. Meg kell látni, hogy Dávidot választotta Isten, és az életén áldás volt. Vannak, akik ezt meglátják, felismerik, hogy ő győzte le a filiszteusokat és csak azért került le a trónról, mert elmenekült az ellene támadó Absolon elől. Igaz Isten megítélte őt bűnei miatt, de nem vonta meg tőle irgalmát, nem vette el tőle a királyságot. Felismerik, hogy vissza kell hívni a királyt. Van, amikor nem arra kell várni, hogy Isten külön kijelentse akaratát, mert már korábban megmondta, csak végig kell gondolni a dolgokat. Izráel ezt teszi.

Dávid a papok által küld üzenetet Júda véneinek, meg kell látniuk, Isten Dávid pártján áll. Nem váltotta le, nem kent fel mást, Dávid a király. A nép megértette Isten akaratát és küldik az üzenetet: „Térj vissza!” Csodálatos üzenet ez, ezt kell nekünk is végre üzenni az Úr felé, „Térj vissza!” Azt kell kérnünk, hogy térjen vissza az életünkbe, hiszen elszakadtunk Tőle. Még az Édenben letaszítottuk a trónról, de még visszahívhatjuk, még át adhatjuk az uralmat Neki. Úgy is a miénk lehet ez a kérés, hogy várjuk Őt vissza. Teljes szívből hívjuk és várjuk Őt, ahogyan az első keresztyének is várták. Hiszen Isten gyermeke már nem e világhoz kötődik, mi Isten országának a polgárai vagyunk. Várjuk a Királyt!

Az apostol határozottan ír, megigazultunk, békességünk van (Rm 5,1-11).  Nem bizonytalan, nem azt mondja, lehet, meg bízunk benne, hogy majd üdvözülünk. Nem, ő határozottan vallja, hogy aki Krisztussal rendezte az életét, akit a vér megmosott, azt Isten igaznak fogadja el. Azzal szemben nincs követelése, mert azt az Úr Jézus a kereszten elrendezte. Aki bűnbocsánatot nyert annak békessége van.  Megbékült Istennel. Ez a megbékülés az Úr Jézus áldozata által megy végbe. Érte békül meg velünk az Úr.

A kegyelemhez Jézus az út. Nem dolgozhat meg érte senki, nem szerezheti meg senki. Jézus által lehet a miénk. Ez a kegyelem az Úrnak az életébe került. Ingyen van, de sokba került Neki. Jó látni, hogy ez a kegyelem stabil, erre rá lehet állni, és aki rááll az nem bizonytalan. Reménységünk van az örök élet felől. Pál trombitája biztosan zeng, nincs benne semmi bizonytalanság, mert nem magára, hanem Isten ígéreteire épít. Tudja, hogy amit Isten ígér azt meg is teszi. Ő nem húzza el előttünk a mézes madzagot. Aki hitben jár, és a megpróbáltatásokban is állhatatos, az célba ér. Isten megpróbálja a hitünket, a próba kipróbálttá tesz. A próbák közepette a Szentlélek tart kapcsolatban Istennel. A Szentlélek által árad a szívünkbe Isten erőcsomagja, ez pedig az Ő szeretete, végül is Önmaga.

Nagyszerű üzenetet olvasunk, Krisztus időben halt meg értünk. Ő nem késik, megmentő szava időben érkezik. Nem rajta, hanem rajtam múlik. Elfogadom-e kinyújtott kezét, elfogadom-e kegyelmét? A kereszten a Vele együtt megfeszített két lator is átélte értük, bűnösökért halt meg Jézus, de csak az egyik hívta Őt segítségül.  Aki segítségül hívja, azt megmenti a haragtól. Istennek van haragja, és ez a harag meg fog nyilvánulni a bűn felett. Azonban, akik megbékültek Vele Krisztus által, nem éri a harag, azoknak üdvösségük van.

 

 

Áll a Krisztus szent keresztje

 

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad:

Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fénye-

sebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békessé-

ged ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

 

 

Isten áldásával.

 

Isten meg tudja tenni

 

A

 király megrendült fia halálának a hírére és sírva zárkózott be, és nem fogadta győztes katonáit sem (2Sám 19,1-9/a). A győzelem veszteséggel járt, mert minden győzelem veszteséggel jár. Mondhatnánk úgy is, sokba kerül. Minden harc és így a győzelem is sokba kerül. Miért? Mert emberek halnak meg. Dávid ezt tudta, sok csatát megélt, de most a fia halt meg. Nehezen dolgozza ezt fel, pedig ez a fiú ellene lázadt fel, és tulajdonképpen Isten ellen is. Az Isten döntését akarta megváltoztatni. Nem várt az Úrra, hanem maga cselekedett. Amikor meg akarjuk Isten döntését változtatni, még jobban elrontjuk a dolgokat.

A legjobban Isten tudja, hogy a győzelem milyen veszteséggel jár.  Az Úr Jézusban legyőzte a sátánt, a bűnt és a halált, de ez a győzelem a Fia halálába került. Amikor a magunk veszteségeit siratjuk, gondoljunk arra, mibe is került Isten győzelme. Ő nem tartotta vissza a Fiút, elküldte a világba és engedte, hogy értünk adja az életét.  A győzelem sokba került. Értékeljük, megköszönjük, vagy siránkozunk a magunk veszteségei felett?

Ebben a helyzetben azt is látnunk kell, hogy Dávid nemcsak a fiát, hanem a trónörököst is siratta. A történések ellenére ő Absolonnak szánta a trónt. Halálával úgy látja, nincs akinek átadja majd a hatalmat. Nagyon önmagára, saját elképzeléseire néz, és nem figyel Istenre.  Elfelejtette, hogy az Úrnak mindig van terve. Isten mindig előttünk jár egy lépéssel. Tisztában van azzal mi fog következni. Ezért ne csüggedjünk, hanem a nehéz pillanatokban is bízzunk az Úrban. Tekintsünk fölfelé, és higgyük, Isten már készíti a megoldást.

Mivel Dávid önmagára néz, gyászra fordult a győzelem. Pedig fordítva kellene lenni. A gyásznak kellene győzelemre és örömre változnia. Itt nem Dávid családi ügyéről van csak szó, hanem Isten országáról és annak ügyéről. Isten Dávid mellett tette le a voksot. Absolont nem Isten hívta el, ő önhatalmúlag indult a trón felé. Nem várt Istenre, mint annak idején az apja.  Dávid kivárta amíg Isten megnyitja előtte a kaput. Absolon nem kérdezte Istent, természetesnek vette, hogy neki jár a trón. Sőt egyedül magát tartotta rá alkalmasnak. Híjával volt az alázatnak is.  Ne engedjük, hogy a húsvét öröm gyászra változzon.  A tanítványok is bezárkóztak és úgy éltek húsvét után, mintha vereség érte volna őket. Húsvét a legnagyobb győzelem, ami létezhet. Mindig ebből merítsünk erőt. Lássuk meg, a sír üres, győzött az Élet a halál fölött. Győztes Urunk van, ne keseregjünk, hanem várjuk Őt!

Jóáb bement a királyhoz és beszélt vele. Megpróbálta visszazökkenteni a valóságba. Nem lehet a gyászban ragadni. Különösen Dávidnak, hiszen a katonák életüket kockáztatták érte, és Istenért. Itt is voltak veszteségek.  Ne engedjük, hogy magunkba süppedve csak a magunk sebeit lássuk. Vegyük észre, nem vagyunk egyedül, vannak mások is, akiket szintén ért veszteség. A depresszióból is az Úr hoz ki. Ehhez azonban meg kell látnunk, amit Ő tett értünk. Túl kell látnunk a magunk fájdalmán. Ha meglátjuk Őt, megvigasztal, letörli könnyeinket és erőt ad a folytatáshoz.

Pál apostol továbbra is Ábrahám körülmetélkedés előtti hitére teszi a hangsúlyt (Rm 4,13-25). Nem a törvény, hanem a hite alapján igazult meg, és kapott ígéretet. Ábrahám  az Isten szavában való hitre épített. Hitt Istennek és engedelmeskedett. Ez volt rá a jellemző. És erre a hitben való engedelmeskedésre kell építenünk. Aki a cselekedetekre akar építeni, annak üressé válik a hite. A hit összeköt Istennel, még pedig kegyelemből, a kereszt által. Így azután mindenkinek van esélye. Isten Jézusban kínálja az életre való esélyt. Nem számít, kik vagyunk, csak a Krisztusba vetett hitünk. Egyedül az Úr tettei számítanak az üdvösséghez.

Ábrahám abban az Istenben hitt, Aki megeleveníti a holtakat és létre hívja a nem létezőket. Sőt ezt reménység ellenére is hitte. Csodálatos, és ez a hit, nem addig tart, ameddig emberileg van remény, hanem azon túl. Tulajdonképpen az élő hit, akkor válik erőssé, amikor az emberi reménység véget ér. Az igazi remény nem az ember, hanem Isten lehetőségeire épít. A hitnek nincs határa, nem a tudás, avagy a technika helyzete határozza meg.

Ábrahám hite egyre mélyült. Hogyan? Az Istennel való kapcsolat által. Egyre inkább megismerte Isten hatalmát, és ez azt eredményezte, hogy teljes mértékben hitte, amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ez nagyon fontos. Nem elég olvasni az ígéreteket és gyönyörködni bennük, hanem hinni is kell, hogy minden úgy van, és úgy lesz, ahogyan Isten azt megmondta. Aki kapcsolatban van az Úrral az maga is tapasztalja mindezt. Aki ismeri az Úr hatalmát, az nem gyengül meg hitében akkor sem, ha a körülmények lesújtóak, és minden azt mondja, ebből már nem lehet semmi. Hisszük ezt akkor is, amikor már mindenki lemond a gyógyulás, a szabadulás, a változás lehetőségéről? Urunk Jézus hatalma a lehetetlenségek valóságát hozta el a világba. Számára nem volt lehetetlen. Gondoljunk a legsúlyosabb betegekre, akik a maguk korában reménytelenek voltak, vagy éppen a négy napja halott Lázárra. Az Úr hatalma győzött a betegség és a halál fölött. Ne adjuk fel, harcoljunk hit által a bűn és a betegségek ellen.

 

 

Ó, ÉRTHETETLEN KEGYELEM

 

1.  

Ó, érthetetlen kegyelem,

Mely rég utánam járt,

Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,

Egyszer csak rám talált.

2.  

Félelmektől megszabadít,

Szent félelemre tanít;

S ahol csak megjelen e drága kegyelem,

Bűnöst megigazít.

3.  

Hozzá bajok, vészek között

Mindig járulhatok.

Megőriz, megvéd, s bőségesen elég

Elérni otthonunk!

4.  

Az Úr íme jót ígért nekem,

Vár Nála biztos jövő.

Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő,

Életfogytiglan Ő!

5.  

S ha végsőt dobban majd a szív,

Az élet véget ér:

Túl titkok fátyolán a lelkem igazán

Szent békességbe tér.

6.  

Sok ezredév ha eltelik,

Kevés, akár egy nap

Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy

S oly érthetetlen az.

 

Isten áldásával.