A
|
z utolsó gondolatokat olvassuk, amelyek az Isten
áldását hordozó házastársról és a házasságról szólnak (Példb 31,10-31). Amit
elsőnek meg kell jegyezni, a szerző meglátja házastársának értékeit és azt el
is ismeri. Szükséges megfogalmazni és kimondani azt, amit a másikban jónak,
szépnek látunk, megköszönni az áldásokat, amiket ő hozott az életünkbe.
Amint látjuk, a belső értékeket emeli ki, azokra teszi a hangsúlyt, ezzel
rámutat arra, hogy ezek a tartós értékek, hiszen a külsők változnak és
elmúlnak. Fontos ez korunk embere számára is hiszen ma elsősorban a külső
értékekre, a szépségre helyezik a hangsúlyt. Másrészt a külső szépséggel nincs
mindig arányban a belső szépség, ezért ne csupán a külsőre, hanem a belső
tartalomra is figyelni kell. Mennyi csalódás származik abból, amikor csupán a
külsőre figyelünk, és nem számít a belső, a lelki tartalom. A szentíró kifejti,
hogy nem mindegy ki a házastársunk, nem mindegy mi irányítja a szívét, az
életét. Fontos, hogy az Urat félje. Fel kell tenni a kérdést szempont-e ma,
hogy hívő ember, az Úr Jézus tanítványa legyen a házastárs? Mert az igazi belső
értékek az Úrral való kapcsolatból származnak. Aki Vele állandó kapcsolatban
van, az belsőképpen növekedni fog. A test szépsége, ereje elmúlik, de a belső
ember napról-napra megújul, és szépül. Ez azt is jelzi, hogy mindig a belső
értékekre tegyük a hangsúlyt és vigyázzunk, hogy ne cserélődjenek fel
életünkben ezek a sorrendek. Az Újszövetség is ebbe az irányba tereli
gondolatainkat: „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás,
arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett
embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten
előtt” (1Pét 3,3-4).
Csodálatos, amikor az Úrban élhet egy házaspár, amikor a fentebb említett
értékek töltik be lényüket, amikor Isten országa a fontos számukra. Úgy vélem
azonban, hogy a mai ember szívéből is feltör a kérdés: „Derék asszonyt
kicsoda találhat?” (10). A válasz pedig az, hogy senki. Miért? Mert a
szentírás bizonyságtétele alapján nem nekünk kell keresni a házastársat, hanem
el kell kérni az Úrtól. Ő megígérte már Ádámnak, hogy hozzáillő segítőtársat ad
a számára: „Akkor azt mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni;
szerzek neki egy hozzá illő segítséget” (1Móz 2,18, Kecskeméthy). Aki maga keres
társat, könnyen csapdákba kerülhet, hiszen a külső csalóka, de a szív is gonosz
és becsaphat. Aki azonban hittel kapaszkodik a fenti ígéretbe, megtapasztalja,
a házasság Istentől való áldását, örömét. Tehát az ígéretre figyelve ezt a
kérdést is nyugodt szívvel bízzuk Rá.
Az istenfélő házastársak „nevetve” aggodalom nélkül nézhetnek a holnap
elé. Miért? Mert jelenük és a jövőjük Isten kezében van, aki gondoskodik róluk.
Ezért komolyan veszik, hogy elég minden napnak a maga baja.
A kolosséi levél is befejeződik ma, Pál üdvözleteket vet papírra (Kol
4,14-18). Nemcsak saját üdvözletét küldi, hanem a mellette levő munkatársaiét
is Így kerül a levélbe Lukács is, az orvos, aki mégsem orvosi hivatásáról,
hanem írói munkásságáról válik híressé, és jelent áldást sokak számára. Mennyi
életet formáló üzenet érkezett felénk az általa papírra vetett Apostolok
Cselekedeteiből, vagy hány élet született ujjá evangéliuma olvasása által.
Mennyivel szegényebb lenne a hitünk és az ismeretünk is ha nem írja le Jézus
születésének történetét, és több csak általa tovább hagyományozott történetet.
Most az apostol mellett tanul és szolgál, törődik öreg barátjával. Jó, ha mi is
meglátjuk a másik Istentől kapott ajándékait és tudunk értük hálásak lenni,
azokat elismerni.
Kéri a gyülekezetet, hogy ezt a levelet juttassák el Laodíceába, az oda
írtat pedig hozzák Kolosséba. Ezáltal rámutat, hogy az istentől kapott üzenetet
tovább kell adni. A gyülekezetnek kell gondoskodni arról, hogy az élet vize
tovább áradhasson és ne rekedjen meg náluk. Így mi is felelősek vagyunk azért,
hogy, mint élő csatornák tovább vezessük a kegyelem igéit, elérjenek családtagjainkhoz,
ismerőseinkhez, mindazokhoz, akik körülvesznek bennünket. Azért kaptuk az
evangéliumot, hogy tovább adjuk.
Innen tudjuk meg, hogy Pálnak volt laodíceába írt levele. A levelet a
kegyelem zárja le, tulajdonképpen keretbe foglalja, hiszen a köszöntésben is
jelen volt a kegyelem kívánása, és most itt is jelen van. Ezzel kifejezi, hogy
a tanítvány kegyelemből él, életét a kegyelem foglalja keretbe. Adja az Úr,
hogy a mi életünket is a kegyelem keretezze be mindennap.
Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a
félelem
1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő
a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg;
Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt,
Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te
Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki
elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én
bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító
folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely,
Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.
Wesley K., 1705-1788
Isten áldásával.