Tápláljuk lelkünket!

Mai igénk rámutat, már a régi korokban is eltévesztette az ember az életútját, rosszul ismerte fel, a célt, amiért itt van a földön, amiért él (Példb 21,16-31). Az ellenség elhiteti velünk, hogy azért élünk, hogy dolgozzunk, hogy szórakozzunk, jól érezzük magunkat. Ám a Szentírás arról tesz bizonyságot, mindez nem így van, azért dolgozunk, hogy éljünk, és hogy életünk által szolgáljuk és dicsőítsük mennyei Atyánkat. Hányszor borús a hangulatunk, ránk tör a depresszió, pedig ha felkelünk, már ez hálára kell, hogy indítson, hiszen ez is Isten ajándéka. Az életünket is kaptuk és előre megkaptuk az élethez szükséges feltételeket, áldjuk érte a mennyei Atyát.

Aki mindezt nem látja és így nincs hála a szívében és ezért nem tekint felfelé, pótszerekhez fordul. Ha nem Alkotónk tölti be szívünket, nem Ő minden vigaszunk forrása, akkor az ember keres magának pótforrást, valamit, amivel ki lehet bírni valahogy az életet. Az alkohol, a különféle drogok pótszerek, amelyek nem tudják megadni azt, amire vágyunk, hanem leépítenek és rabságba döntenek. Ez azonban nem új keletű, hanem a bűnesettől kezdve, amint az ember elszakadt Istenétől kereste, amivel Isten hiányát pótolni tudja. Pedig Isten itt van, megtalálható, nincs szükség pótszerekre, mert Ő igéri: „megtalálnak engem, akik keresnek” (Pélb 8,17). Ráadásul a szórakozás, szenvedélyek sok pénzbe is kerülnek, anyagilag is tönkreteszik az embert, azért dolgozik, hogy tönkre tegye önmagát. Az így elköltött pénzt onnan vonjuk el, ahol nagyobb szükség lenne rá. Sokan nélkülöznek, fáznak, de az alkohol, a cigaretta továbbra sem kerül ki a bevásárlókosárból. Urunk könyörüljön rajtunk és adjon szabadítást, a világ elemeinek hatalma alól, hogy helyes értékrendet állítsunk fel, és azt kövessük.

Az Úr bölcsességének vezetése alatt élő ember lelkileg és anyagilag is gyarapszik. Sőt aki bölcsen él, az óvja és védi az Istentől kapott környezetet is, az gondol az utána következőkre is. Isten áldásának megtapasztalása, nem teszi feleslegessé a munkát, az igyekezetet. Sőt mindezeket az Úr beleépítette országa rendjébe. A magunk helyén nekünk kell fáradozni, nem elég csak vágyakozni, hanem tenni is kell. Az elvégzett munkára érkezik Isten áldása, legyen bárhol ez a munka, vagy legyen az  tanulás.  Aki csak ábrándozik, de nem dolgozik, nem tapasztal növekedést, áldást. Az Úr szolgálatában is szükség van rendre, fegyelemre és felkészülésre. Dávid tudta, hogy az Úr ad győzelmet az ellenséggel szemben, de azzal is tisztában volt, hogy neki, mint parancsnoknak rendben kell tartani a hadi népet. A csatára felkészült embereknek kell kivonulni, de a győzelem az Úr kezéből jön.

Láttuk a tegnapi szakaszban, amint az apostol bátorította a hajón tartózkodókat, az Úrtól kapott reménységgel feltöltve őket (Apcsel 27,27-38). Kijelentette, hogy egy szigetre kell eljutniuk. És minden úgy történik, ahogyan az Úr megmondta. A lelkek megmenekülnek, a rakomány elveszik. Döbbenetes, ami miatt még az emberi életeket is kockára tették végül a tengerbe kerül, mert most ismerik fel, hogy az ember élete többet ér, minden vagyonnál. Az ember élete olyan drága kincs, amiért az Úr Jézus eljött az atya világából, hogy megkeresse, és amikor megtalálta, mindenét odaadta érte. Ezt a drágán megvásárolt életet nem lehet felelőtlenül eltékozolni. Sőt nemcsak a saját életünkért, és üdvösségünkért, a hajón velünk utazókért is felelősek vagyunk. Mindent meg kell tennünk, hogy utastársaink is megismerjék az élet Urát. Segítenünk kell, hogy meglássák, életük hajója az Úr kezében lehet jó helyen, mert Ő az igazi hajós kapitány.

Megláthatjuk, hogy a szakértők kezéből szépen lassan átkerül az irányítás Pál kezébe. Az apostol ebben a nehéz helyzetben nem hagyja társait magára, hanem az Úr Jézus kezébe helyezi őket. Így tulajdonképpen Pál által, az élet és a hajózás igazi szakértője v eszi át a parancsnokságot.

A mi életünk is akkor kezd kiigazodni, jó irányba elindulni, ha az igazi Kapitány veszi át a parancsnokságot.

Akit Isten szentlelke vezet minden helyzetben határozottan és bátran cselekszik. Pál jól mérte föl a helyzetet és rámutatott, hogy az egyéni menekülés, önmaguk mentése helyett összefogásra és mindenki helytállására van szükség. Isten gyermeke soha nem menekül a süllyedő hajóról, hanem az Úrra nézve helytáll. Ezt teszi Pál is. Az eddigi szakértők pedig a saját életüket igyekeznek menteni.

Meg kell látni, hogy egyedül csak Jézus az, aki saját élete oda áldozásával ment másokat. Rajta kívül mindenki csak magát igyekszik megmenteni. Ezt a mai világban is látjuk, ezért soha ne engedjük magunkat megtéveszteni, hanem lássuk meg, egyedül az Úr, az aki javunkat akarja.

Pál kézbe veszi a dolgokat, világos és határozott parancsokat osztogat. Felszólítja őket a táplálkozásra, hiszen üzemanyag nélkül még a jármű sem működik. A legkritikusabb helyzetben is táplálkozni kell. Sőt amikor az apostol megtöri a kenyeret, Krisztussal alakít ki közösséget, amivel rámutat, a lelket is táplálni kell. A lélek tápláléka pedig az Úrral való kapcsolat, az Ige olvasása, és az imádkozás, ami által levegő cserét hajthatunk végre. Az Ige és az imádság megtisztítja szívünket a reménytelenségtől, hitetlenségtől és új távlatokat nyit előttünk.  Az igeolvasó és imádkozó lélek számára mindig van tovább, van megoldás.

A Bibliát ha felnyitod

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

Isten áldásával.