A biztos alap

I

smét reggel van, kézbe vesszük a Bibliát. Nagy kegyelem, hogy szabadon olvashatjuk, nagy kegyelem, hogy Isten egyáltalán szól hozzánk. Hiszen ez nem magától értetődő. De jó lenne, ha ebbe belerendülne a szívünk, Isten szeret, számára fontos az én csetlő-botló életem ezért szól. De miért is olvasom napról napra az Igét? Azért mert megszoktam, vagy szeretnék néhány gondolatot papírra vetni? Miért olvasom? Uram azért veszem kezembe, mert átélem közelséged, és az igen jó nekem. Jó leülni lábaidhoz és hallgatni szavad. Jó csendben lenni és engedni, hogy az élő víznek folyamai átjárjanak, és közben kimossák belőlem a szennyet, a félelmet, az aggodalmat és mindent ami Tőled elválaszt ami-e világból való.

Mit is látunk mai Igénkben, mit kapunk az Ő közelségében (Példb 20,17-30)? Mert az Úrral való közösségben megtisztul az élet, helyére kerülnek a dolgok, és minden az eredeti fényében tűnik fel. Isten országában nincs keveredés, ami rossz, annak a sötétsége fog megjelenni előttünk. Isten nem akarja a rossz árut ránk tukmálni, nem dátumozza, és nem csomagolja át a lejárt és minőségét vesztett árut. Ezt a gonosz teszi meg, de a mi urunk Igéje által mindezt leakarja leplezni előttünk, hogy be ne dőljünk, és egyből mondjunk nemet mindarra, ami gonosz, akkor is ha vonzóan van becsomagolva.

Az ellenség mindig a kezdetre irányítja a figyelmünket, Isten pedig tetteink végére, következményére. Ne csak azt vegyük figyelembe, hogy tisztességtelenül lehet előnyöket szerezni, hogy becsaphatjuk a másikat, hanem lássuk meg, hogy az Úr áldása nem lesz az ilyen előrehaladáson. Ki lehet előre követelni azt, ami még nem jár nekem, lehet erőszakoskodni, de nem jár vele áldás. A tékozló fiú is előre kikérhette, az apa oda is adta, de minden elúszott, sőt az élete is majdnem ráment. Amikor elindult otthonról minden szépnek látszott, bizonyára a gonosz még fel is erősítette hangját, és mondta, látod rámenősséged, bátorságod megkapta jutalmát, szabad vagy, tiéd a világ. De a gonosz nem mutatta meg számára mi lesz néhány év múlva, nem villantotta fel, a hitelezők, és az adóhatóság megjelenését, nem vetítette elé a barátok elmaradását, nem mutatta meg a rongyos, az éhhalállal viaskodó, de disznóvályútól is elvert nyomorultat. A gonosz csak a pillanatra, a mostra koncentrál, és olyan erővel süti lényünkbe, hogy megrészegedünk tőle. Aki azonban elcsendesedik és engedi, hogy az Úr szava bevilágítson szívébe, gondolataiba, az túl fog látni a most vonzásán, és meglátja tervezett útjának végét. Meglátja, hogy hova is visz az út, amelyen nagy rohanva akar elindulni.

Salamon szíve összeköttetésben van az Úrral, ezért látja, hogy megfizetés, a bosszú nem megoldás, sőt ez nem a mi dolgunk. A számlákat az Úr vezeti, és mi már tudjuk, hogy minden számlánk ki van fizetve. Az Úr Jézus a kereszten elrendezte, az adós levelünket keresztre szögezte. Mert bizony jó azt látni, hogy nem csak nekem tartoznak, én is adós vagyok. Sőt én a legnagyobb Királynak, Istennek vagyok törleszthetetlenül adósa.  Aki nekem tartozik az én adósságomhoz viszonyítva jelentéktelen fillérekkel van elmaradva, így ha az én óriási adósságom elengedte az én Uram, akkor én sem tehetek mást, minthogy elengedem a másik tartozását (Mt 18,21-35).

Még a 22. versből azt is szívemre helyezte az Úr, hogyha gonoszok vesznek körül, ha akadályoznak, vagy szándékosan rosszat tesznek, félreállítanak, ne én akarjam megoldani a helyzetet hanem, várjak az Úrra („Várjad az Urat, és megszabadít téged”, Károli). Az Úrra érdemes várni, ezt már Dávid életéből is megláthatjuk, aki nem tett semmit azért, hogy Saul gyűlölségéből megszabaduljon, hogy övé legyen a megígért trón, kivárta amíg Isten megnyitja számára a trón felé vezető út kapuját. Türelemre van szükségünk, ebben a türelmetlen világban. Isten nem türelmetlen, nem kapkod, ezért tanuljuk meg kivárni, azt a pillanatot, amikor Ő nyitja meg előttünk a lehetőségek kapuját.

Megjegyezném még a 27. vers üzenetét, a lélek Isten ajándéka. Tehát van lélek, amelyet lámpásként épített belénk az Úr. Azonban a lámpást táplálni kell, tartalék olajra is szüksége van, mert kialszik. Ha pedig a lámpás kialszik, lemaradunk az Úrral való találkozásról, kimaradunk a menyegzőről, az örök életről (Mt 25,1-13). Lámpásunkat pedig Isten Igéjével táplálhatjuk.

Pál lelke csodálatos, mindig világító lélek volt, mert az Úr Lénye táplálta (ApCsel 27,9-18). Még a tengeren, a sokféle ember, munkások, katonák, rabok zajongó forgatagában is, a természet dühöngése közepette is kapcsolatban állt a Természetfelettivel. Ez a kapcsolata felelősségteljessé tette. Tudta egy hajóban utaznak, és élete össze van kapcsolva a pogányokéval. Nem úgy vélekedett mi közöm hozzájuk, nem gondolta, én meg vagyok mentve, velem az Úr mi bajom lehetne, így nem törődök velük, hanem tudta, azért van velük egy hajón, hogy Isten kegyelmét és szeretetét felragyogtassa élete által.

Pál nemcsak a rakományt, hanem az emberi életeket is meglátta. Bizony ma gyakran csak a rakományt, az anyagiakat látjuk, és nem törődünk az életekkel. Figyelmünk a jólét biztosítására irányul, vagy egyszerűen csak arra, hogy valahogy megéljünk, fennmaradjunk, és ebben a küzdelemben megfeledkezünk a lélekről. Elfeledjük, hogy gyermekeink lelkével is törődni kell. Megfeledkezünk kapcsolataink ápolásáról. Pál szem előtt tartotta az ember életének értékét, mert tudta, az Atyának sokba került minden emberi élet.

Pál is megtapasztalta, hogy nem neki hisznek, hanem a szakmának, és a vállalkozónak. Átéli, hogy a pénznek nagyobb a súlya, mint a Lélek által mondott szónak, ám nem sértődik meg, nem veszi le róluk kezét. Bizony velünk is gyakran megtörténik, hogy Isten szava helyett a szakértők és a a pénz szavára hallgatunk. A szakértők azonban nem az Úrra figyelnek, hanem saját tudásukra, képességeikre, tapasztalataikra. Azonban a tanítványok is megtapasztalták, hogy ezekre nem mindig lehet építeni, biztosabb alap, az Úr szava. Építsük hát életünk Krisztusra.

A bolond homokra épített

A bolond homokra épített

A bolond homokra épített

és a ház erősen állt.

és jött az eső és fújt a szél

és a ház romokban állt.

Az okos sziklára épített

Az okos sziklára épített

És a ház erősen állt.

És jött az eső és fújt a szél

És a ház erősen állt.

Te is építsd életed Krisztusra

Te is építsd életed Krisztusra

és a ház örökké áll.

Isten áldásával.