Hova visz az út?

N

agy kegyelme Istennek, hogy a napunkat bibliaolvasással kezdhetjük, így lehetőségünk van mindjárt a felkelés után mennyei gondolatokkal feltöltekezni (Példb 16,21-33). Jó úgy elindulni dolgainkra, hogy előtte mennyei Atyánkkal megbeszéljük mindazt, ami ránk vár. Könnyebb úgy neki fogni a napnak, hogy Atyánk útravalójával indulhatunk el. Napi szakaszunk tegnapi része arról beszélt, hogy fontos az Igét megérteni, központi jelentősége van, hogy értem-e, amit olvasok. Nem elég túl lenni a kijelölt részen, a cél, hogy megértsem, mit mond nekem az Úr. A bibliaolvasás akkor lesz áldás, ha általa megkapom Isten napi parancsát. Hiszen az Úr nem csupán kedves olvasmányként adta a Szentírást, hanem benne nyújtja át országa alkotmányát, belőle érthetjük meg, a Krisztus katonájának szánt napi parancsot.

Még annyit megjegyeznék a bibliaolvasással kapcsolatban, hogy viszont az ellenségnek nem érdeke, hogy megértsük, mit akar Gazdánk. Ezért zavaró körülményeket biztosít arra az időre, amit a Bibliának szánunk. Mindent megtesz, hogy félreértsük, mert lehet rosszul is érteni az Igét. Bele láthatjuk saját vágyainkat, gondolatainkat. Ezt azonban kivédhetjük, ha keressük az összefüggéseket, ha visszaolvasunk és megnézzük, hogy az előző szakaszban miről volt szó. Fontos, hogy megértsük, mit akart a szerző mondani ezzel a résszel. A jó megértést segíti, ha a más helyeken található hasonló történeteket is elolvassuk. Ha megértjük mit akar a szöveg mondani, akkor fogjuk jól érteni a számunkra készített üzenetet is.

Hányszor figyelmeztet Urunk, vigyázzunk, mert nem mind arany, ami fénylik. Mégis mennyi becsapódott élet van. Hányaknak kell nagy mélységeket meg járniuk, mert becsapódnak, hisznek az első benyomásnak. Ebben a világban minden a csomagolásról szól, és ma nagyon vonzó külsővel látják el az árut. Ha nem vigyázunk, becsapódunk, a csomagolás nem minden, a benne lévő tartalom számít. Ma gyakran tartalmatlan életek kerülnek előtérbe a látványos csomagolás által. Tehát ne csupán a csomagolás alapján döntsünk, hanem vizsgáljuk meg a tartalmat.

Nem az a lényeg milyen az út, bár ma azt szeretjük, ha sima, ha nincsenek kátyúk, ha kényelmesen lehet rajta haladni, és széles, ami biztosítja a könnyű előzést. Bármilyen is az út minősége a legfontosabb mégis az, hogy hová vezet? Oda vezet-e ahová jutni akarunk?

Az élet útján is az a legfontosabb kérdés, hogy hova vezet az út? Oda-e ahová tartani szeretnénk? Az emberek örök életre, üdvösségre szeretnének jutni, ám nem vizsgálják meg, hogy oda tart-e az út, amelyen járnak. Gyakran fel sem merül bennünk, álljunk meg és nézzük meg jó irányba haladunk-e, mert ez a lényeg, jó-e az irány?  Ne az út minősége, hanem az iránya legyen fontos a számunkra. Maga az Úr Jézus is felhívja figyelmünket, álljunk meg egy kicsit és vizsgáljuk meg melyik úton haladunk, mert két irányba vezet az út. Tehát nem igaz, hogy minden út az életre, az üdvösségre visz. Csak egy út visz az életre, ez az út maga az Úr Jézus. Ez az út látható formában kétféleképpen jelenik meg előttünk: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják” (Mt 7,13-14).

Tehát Jézus szerint van széles út, ez nagyon modern, jól járható, és sokan közlekednek rajta. Itt minden van, amire az ember vágyik, de a cél a kárhozat. Időben szól az Úr, még meglehet fordulni. Rajtunk áll, hogy tovább hajtunk a láthatókra figyelve, vagy megállunk és visszafordulunk. A másik út elhagyatott, és a minősége is elmarad az előzőtől, ezt bizony kevesebben is választják. Mindenki rohanni akar, senki nincs kedve lassan haladni, gyakran hosszabb időt várakozni, amíg a lámpa zöldre vált. A keskeny úton néha várakozni is kell, amint Pál is megtapasztalta. Cézáreában több mint két évig várt, amíg tovább lehetett haladni a cél felé. A várakozás, a döcögés után azonban célba ért. Ne legyünk türelmetlenek, és a gyorsabb haladás kedvéért ne vágjunk át a széles útra, hanem tartsuk szem előtt a célt. A zsidó nép is a kivonulás után türelmetlenné vált, mert az életre vezető út kacskaringós volt, és lassan lehetett rajta haladni, de maga az Úr vezette őket. Ennek ellenére gyakran vágytak az Egyiptom felé vezető sztrádára, az sem számított, hogy ott szolgaság, és halál vár rájuk. Egyiptom ragyogása nagy erővel csábította őket. Isten keményen kézbe vette életüket és ennek köszönhették, hogy ha kerülővel is de végül célba értek. Maradjunk meg az Úr vezetése alatt, maradjunk a keskeny úton, mert a látszat ellenére, az az életre vezet.

A huszonkilencedik vers szépen rávilágít az egymásra gyakorolt hatásra. Az életben egymás mellett haladunk, az emberek sorsa összekapcsolódik, így hatást is fejtünk ki egymásra. Jézus azért helyezi el tanítványait ebben a világban, hogy hatással legyenek rá. Milyen benyomásokat kapnak tőlünk az emberek, mire ösztönözzük őket? Ösztönzünk-e igeolvasásra, Jézus keresésére, tiszta,  szent életre? Az első tanítványok, a Jézussal való első találkozás után igyekeztek azokat, akikkel összeakadtak rávenni, hogy jöjjenek Jézushoz (Jn 1,45-46). Pál Agrippát igyekszik rávenni, hogy keresztyén legyen (ApCsel 26,27-29).

Még az ószövetségi Igéből kiemelem, hogy a legfontosabb önmagunk legyőzése. Mi sokszor a másikat akarjuk legyőzni, az Úr pedig azt mondja, az a legnagyobb hős, aki magát legyőzi. Így tehát a legnagyobb győzelem, az önmagunk felett való győzelem. Már Kainnak is ezt mondta az Úr, a bűn az ajtód előtt áll, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta (1Móz 4,7).

Megérkezett Agrippa király is Cézáreába, hogy udvariassági látogatást tegyen a helytartónál (ApCsel 26,13-21). Fesztus elmondja számára Pál esetét. Őszintén bevallja, hogy nem ismeri a zsidók vallási ügyeit, és nem akar úgy dönteni egy élet felől, hogy nem látja világosan, ártatlan vagy bűnös. Még az egyház is tanulhatna Fesztusztól, mi hányszor nem igyekszünk megvizsgálni a reánk bízott ügyeket. Sokszor úgy formálunk véleményt, hogy nincs is igazi rálátásunk arra, amiről véleményt mondunk. Nem is törődünk azzal, hogy így mennyi kárt okozunk embertársunknak.

Fesztusz igyekszik a megörökölt ügyeket halogatás nélkül megvizsgálni, elrendezni. Ő nem teszi félre az aktákat, nem mondja, ez nem rám tartozik, hanem igyekszik mindent sorban megoldani. Mi hányszor halogatjuk egy-egy esetben a döntést. A nem szeretem feladatok mennyit várnak arra, hogy majd legyen kedvünk elvégezni őket. Fesztus élete nyomán, megláthatjuk, ahogy az a legjobb hozzáállás, ha nem halogatunk, hanem azonnal megtesszük, amit Isten ránk bízott. Isten országának a halogatás a legnagyobb ellensége. Már láttuk Félix esetében is, aki elhalasztotta a döntést, hogy eljött az idő, amikor már nem is volt lehetősége Krisztus mellett dönteni. Így tehát ne halogassuk a kényelmetlen dolgokat sem, hanem az Úr segítségével nézzünk velük bátran szembe.

Ó, HOVA VISZ AZ ÚT?

1.  

Ó, hova visz az út?

Nagy rohanásban élek,

Már nem is látlak Téged,

Ó, hova visz az út?

2.  

Mert körülvesz a bűn,

A kezeimben vétek,

Már magamtól is félek,

Mert körülvesz a bűn.

3.  

Jaj, láss meg, égi Szent,

És halld meg sikoltásom,

Hogy arcodat meglássam,

Jaj, láss meg, égi Szent!

4.  

Szót hallok, tiszta szót:

„A földre jöttem érted,

És megtisztítlak téged.”

Szót hallok, tiszta szót.

5.  

Ím, így szeret az Úr,

Hát zendülj, szívem, ajkam,

Hisz megkönyörült rajtam,

Ím, így szeret az Úr.

Isten áldásával.