Tégy Uram engem áldássá!

R

eggel valószínűleg ébredés után megtervezgetjük napi dolgainkat (Példb 16,1-20). Ujjhegyre szedjük mit kel elvégeznünk, és mi az, amit még a kötelezőn felül bele szeretnénk szorítani a napba. A szentíró azonban rámutat, hogy a mi tervezgetéseink nem azonosak Isten akaratával. Terveink és elképzeléseink különösen, ha elszakadunk az Úrtól, nem úgy alakulnak, ahogy mi szeretnénk, hanem ahogyan az Úr alakítja. A tékozló fiú bizonyára nem a totális csődöt, hanem a gyönyörű sikert, a hódítást és a felfelé ívelő pályát tervezte meg mielőtt idegenbe indult. Azonban mindebből semmi sem lett, mert Isten terve nem az volt, hogy a világban nagy legyen, hanem, hogy ismét hazataláljon, hogy újra fiú legyen, otthon legyen.

Milyen jó is, hogy Isten kegyelme körül öleli övéit, hiszen mi is lenne, ha minden úgy alakulna, ahogyan mi elgondoljuk. Amint az Ige is mondja, mi általában minden ötletünket helyesnek gondolunk. Úgy vagyunk a hirtelen megfogant ötlettel, különösen, ha még megbántva is érezzük magunkat, hogy mi nagyon jól tudjuk, mit akarunk, átgondoltuk dolgainkat, minden sikerülni fog. A fent említett fiút sem tudta senki meggyőzni arról, hogy rossz az elképzelése. Ő kitartott elhatározása mellett. Ha valaki le akar minket saját útjainkról beszélni megsértődünk, és azt gondoljuk, irigyli tőlünk a sikert, ami kijár nekünk. Az Ige azonban rámutat, hogy azért mert mi helyesnek tartunk valamit, az nem biztos, hogy valóban bölcs döntés. Ezért megmutatja mit is tegyünk. Bízzuk az Úrra dolgainkat, vagyis mielőtt saját terveket készítünk, adjuk át neki a mai nap feladatait is. Engedjük, hogy Ő szervezze meg napunkat, Ő töltse ki időnket. Az egyik énekünk is ezt javasolja: „Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret” (265. dics.). Elfogadjuk-e ezt a javaslatot, hisz annyit énekeljük ezt a dicséretet, de vajon komolyan vesszük-e, amit elődeink is megtapasztaltak, átéltek?

„Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem,” ha ezt elfogadnánk mennyivel kevesebb probléma is lenne. Sokaknak a minden áron való gazdagodás, gyarapodás lebeg a szemük előtt, mennyi nyomorúság, tönkrement emberi kapcsolat származik ebből. Viszont aki megelégszik a becsülettel, tisztességgel szerzett kevesebbel is ott áldás lesz tapasztalható. Gondoljunk Ábrahámra, aki lemondott a gazdagabb vidékről, a jó legelő választásáról Lót javára, magát pedig az Úrra bízta. Hitte, hogy nem neki kell kiválasztani a jobb területet, hanem majd Isten gondoskodik róla. Lótnak mennyi problémája származott abból, hogy csak a láthatókra nézett. Csak azt tartotta szem előtt milyen lehetőségek rejlenek abban a vidékben, de nem figyelt arra milyen emberek lakják. Ábrahám tudott elengedni és lemondani más javára, mégsem szegényedett el, mert az Úr kárpótolta őt, jobbat adott neki, mint amit ő választott volna. Hiszen a mi látásunk korlátozott, de aki mer bízni Istenben, az előtt kitárulnak a lehetőségek, mert Isten a lehetőségeknek is Istene.

A huszadik vers az Ige megértésétől teszi függővé az élet minőségének alakulását. Aki megérti az Igét, annak jó dolga lesz. Tehát nem elég elolvasni, hanem törekedni kell arra, hogy megértsük, mit akar mondani számunkra az Úr. Szükséges időt fordítani az Ige tanulmányozására, lényeges, hogy keressük mindig, mit akar nekem mondani az olvasott szöveg. Van, amikor első olvasás után félretennénk, mert nem értjük, mert nem mond semmit, azonban ne törődjünk bele, hanem imádságban ostromoljuk az eget, engedjük át lassan a szívünkön az Írás szavait, és megtapasztaljuk, az Ige szól, csak törődni kell vele.  Ne feledjük az elvetett mag kikeléséhez is időre van szükség, ugyanígy a szívünkbe fogadott Igének is időre van szüksége, amíg kibontakozik előttünk. Úgy olvassuk a Szentírást, hogy közben bízzunk az Úrban. Ábrahám azért lett a hívők atyja, mert akkor is bízott Istenben, amikor ez őrültségnek tűnt. Hitte, hogy Istennek van hatalma gyermekáldásban részesíteni akkor is amikor a biológiai folyamatok már ezt nem teszik lehetővé. Hitte, hogy Isten a halottakat is képes feltámasztani, amikor Izsákot vitte az áldozati oltárhoz. Ha ilyen bizalommal leszünk urunk iránt, valóban boldogok leszünk. Mert nincs nagyobb boldogság, mint átélni Isten ígéreteinek beteljesedését, megtapasztalni jelenlétét. A gyermeknek mindig a szülői házban van jó dolga. Ha bizalommal vagyunk iránta, átéljük mit is jelent Isten gyermekének lenni.

Pál apostol ismét helytartó elé áll, most már Fesztus vizsgálja az ügyét. Ott vannak jeruzsálemi vádlói is (ApCsel 25,6-12), akik mindenféle hamis vádat hoznak elő, csakhogy megölhessék. Az apostol a maga tisztaságában és egyszerűségében áll előttük, rábízza magát az Úrra, és tudja, hogy az Ő akarata nélkül még egy hajszál sem eshetik le a fejéről.

Megláthatjuk a különbséget a vallásos ember, a pogány ember és az Úr tanítványa között. A pogány és a vallásos valaki ellen cselekszik. Akkor lesz boldog, ha a másikat eltávolítja a maga közeléből. Úgy gondolták akkor lesz rendben a zsidóság élete, ha Pált megölik. Az apostol azonban nem mások ellen, hanem másokért fáradozott. Őt már nem a bosszú hajtotta előre, hanem az Úr szeretete és kegyelme. Nem elpusztítani akart másokat, hanem menteni akarta őket. Tudta, hogy az élet akkor változik meg, ha az aki most ellensége, aki még másképp él a szívében lesz mássá. Társadalmunk, de az egész világ életét az evangélium teheti jobbá. Ma is sokan azt gondolják akkor lesz jó az élet, szűnik meg a gonoszság, ha rendszereket buktatnak, vezetőket leváltanak, de az igazi változás csak akkor jön létre, ha belülről változunk meg. Ha a tizenkét tanítványt magunk elé idézzük, megláthatjuk, hogy Jézus követésében testvérré lettek olyan emberek, akik addig ellenségek voltak. Volt köztük vámszedő és zélóta, ezek pedig ellenségei voltak egymásnak. Azonban az Úr eggyé, egy új közösség tagjaivá formálta őket, akiknek szemei előtt új cél, az Isten országa lebegett.

Meglátjuk még azt is, hogy van, aki mindig emberek kedvében akar járni, de aki így él, nem képes Jézus mellett dönteni. Az Úr könyörüljön, hogy soha ne emberi érdekek befolyásoljanak, hanem legyünk szabadok Isten országában élni, annak törvényéhez igazodni. 

Eddig Pált az Úr úgy vezette, hogy neki a soron következő lépésekben nem kellett tenni semmit, most felismeri, hogy a császárra kell apellálni. Kikristályosodott előtte, hogy a cél, és ez nem más, mint Róma. Róma, mert a kegyelem igéire, annak a városnak, az ott élőknek is szüksége van.

Tégy, Uram, engem áldássá!

Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!

Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon.

Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének.

Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.

Isten áldásával.