A Galatáknak Pál apostol azt írja: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7). Amit Salamon felismert az egy törvényszerűség, ami nemcsak a természet világában, hanem az ember lelkében és az életben egyaránt megjelenik (Példb 12,13-28). Isten rendet ültetett a világba és ha búzát vetünk el, akkor az fog kikelni. Igaz ez negatív értelemben is, sőt ott látjuk igazán, hogy ha nem műveljük meg a földet, akkor az gazt fog teremni, magától nem fog jó gyümölcsöt hozni. Ez a törvényszerűség az életünkben fontos szerepet játszik, mert amilyen életformát, magatartási mintát, viselkedési típust, szokást hintünk el, az fog gyümölcsöt teremni. Amit a következő generációra hagyományozunk, olyan lesz az új nemzedék. Ha evangéliumot vetünk, akkor az el fogja végezni a hatását a szívekben, akkor is, ha annak idő kell, ha tudjuk nem lesz száz százalékos eredmény, de ki fog kelni és életet hoz.
A családok, és a gyülekezetek jelene a múltjukat, történelmüket tükrözi, mert most annak a gyümölcsét takarítjuk, be, amit tegnap elvetettünk. A körülöttünk levő sok nyomorúság is annak a következménye, ahogyan éltünk, amilyen mintákat átadtunk. Ezért fontos, hogy felismerjük a gyümölcsöt, de ahelyett, hogy utálkozva kidobjuk, nézzünk magunkba és merjük kimondani, ez annak a termése, amit én vetettem.
Ha beismerjük, hogy rossz magot vetettünk, és az Úr bocsánatát kérjük, van remény a megújulásra. De vegyük komolyan bűnbánat nélkül nincs és nem is lehet megújulás. Ezt követően kérjük művelje meg a talajt, adjon számunkra tápanyagot. A megtérés, majd a növekedés és gyümölcstermés tápanyaga az Úr beszéde. Ige nélkül nincs esély életváltozásra, igazi gyümölcstermésre.
Megfigyelhetjük, hogy milyen sok mondás foglalkozik a nyelvvel, a beszéddel, azt jelzi mindez, hogy igaza van Jakab apostolnak, amikor pusztító tűzhöz, fékezhetetlen lóhoz hasonlítja, és kimondja, aki beszédében nem vétkezik, tökéletes ember. (Jak 3,1-12). Ma is tapasztaljuk, mennyi bajt okozunk beszédünkkel, képtelenek vagyunk megfékezni nyelvünket, de azt is tudjuk, hogy Urunknak van hatalma nyelvünk fölött is. Engedjük, hogy Ő irányítsa ezt a testrészünket is. Tegyük kezébe a pletykálási, és a pletyka utáni vágyakozásunkat kérjük, tisztítsa meg a szívünket és végezze el, hogy azt tudjuk mindenkor szólni, ami „jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29). Mert a beszéd lehet tőrdöfés, de lehet a Szentlélek által gyógyító szó is.
Már a könyv írója felismerte az összefüggést a depresszió és az aggódás között. Nem véletlenül kérte Jézus az övéitől, hogy ne aggódjanak, hanem minden terhüket, mindazokat a valóságos gondokat, amelyek az élet során jelentkeznek, bízzuk rá. Ha nem mi hordozzuk a terheket, hanem átadjuk Neki, lényünkben felszabadulunk. A levert emberek számára hirdetni kell az Úr Jézus hívó szavát, „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Számunkra is ez járható út, ez a megoldás, a csüggedésből való kijövetelre.
Visszatekintve még a tegnapi újszövetségi szakaszra meg kell látnunk, hogy Pálnak nemcsak római, hanem mennyei állampolgársága is volt. Végig kell gondolni, mi már megkaptuk-e, mert ezt nem lehet megszerezni, csak ajándékba kaphatjuk. Mindezt azért, mert az Úr Jézus kifizette az Érte járó nagy összeget, a Golgota keresztjén. Mennyei útlevelünk Jézus halálába került, tehát Istennek nagyon sokat kellet érte fizetni, ezért vegyük át bűnbánó szívvel, mély alázattal, és őszinte hálával, hiszen nem érdemeljük.
Csodálatos az Úr kegyelme, mert a nép után még a nagytanács tagjainak és a főpapnak is megadja, hogy átértékelje Jézus megölését, és meghódoljon a Messiás előtt. Azonban az ő szemeik továbbra is vakok. Vajon mi látunk-e, több évtizednyi bibliaolvasás után? Pál itt is őszintén beszél, hiszen lelkiismeretét már az Úr Jézus formálta érzékennyé, így kimondhatja jó lelkiismerettel szolgált Istennek. Amit tett az összhangban van az Igével és Jézus lényével. Elmondhatjuk-e mi magunkról, hogy életünk összhangban van az Igével és Jézus lényével? Vajon egyházunk élete ezt az összhangot sugározza?
A főpap és a nagytanács nem volt összhangban Istennel, hiszen erőszakkal válaszoltak Pál vallomására. Az erőszak a tehetetlenség és a gyengeség jele. Jézus akkor volt erős, amikor szembefordult ellenségeivel és engedte, hogy elfogják, nem is bírták elviselni ezt az erő megnyilvánulást és a földre estek.
Pál válasza nem tiszteletlenség, hanem a mélybelátó hitnek a szava. Amit lát a főpap lényében azt őszintén kimondja, nem fél, nem keni el az igazságot. Mert a gyógyulásra csak akkor van esély, ha őszintén szembesülünk lényünk állapotával. Amíg nem mondjuk ki őszintén, hol szorít a cipő, addig nincs esély, a változásra.
Megmondják neki, hogy a főpappal áll szembe, erre Pál elmondja, nem tudta, hogy aki megütötte a főpap. Nem tudjuk miért nem tudta, de Pált ismerjük, tudjuk, hogy megbízható ember, aki mindig őszinte és vállalja Krisztust és önmagát, így semmi okunk nincs feltételezni, hogy nem mondott igazat. Miért nem tudta, hogy a főpap áll vele szemben? Nem tudjuk, de valószínű nem viselt megkülönböztető öltözéket, nem ült külön helyen. Azonban nem is ez a lényeg, hanem az, hogy feltárja a szív igazi tartalmát, most már a főpapon és rajtunk múlik, mit kezdünk vele. Eltussoljuk, vagy vállaljuk és kérjük az Urat, tegye újjá szívünket.
Pál nem akar tovább vitázni, így eltereli magáról a figyelmet, és a feltámadás teológia témája felé irányítja őket. A két párt pedig elmerül a vitában, majd a pusztulásban, mert Jézus helyett saját igazságuk mellett maradtak, ezért készek voltak ölre is menni. Vigyázzunk, nehogy mi is beleessünk ebbe a csapdába és Jézus helyett elméleti vitába merüljünk el.
1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked
Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Lélekből, lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj,
Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!
Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet,
Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
4. Hinni taníts, Urem, kérni taníts!
Jézus, te visszajössz: várni taníts!
Majd ha kegyelmesen Nézed az életem:
Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése