Salamon mai igénkben a taníthatóság fontosságát hangsúlyozza (Példb 12,1-12). Egész életünkben, amíg célba nem érünk, szükségünk van korrekciókra. A napi csendesség is azt szolgálja, hogy felfelé figyelve lássuk meg, ha letértünk az útról, ha nem az Úr akarata szerint alakítjuk életünket. Megtörténik, hogy nem jól értjük, amit az Úr mond, vagy bűnös szívünk becsap, és más irányba terel minket, amint Jónásnál is láttuk. A próféta nem akart Ninivébe menni, hanem az ellenkezőirányba indult. Isten azonban helyreigazította a gondolkozását, majd a helyes irányba állította.
Aki szereti az intést, tehát az Úr intő, figyelmeztető szavakkal terelget a cél felé. Izráel népe számára a tízparancsolatot adta Isten, terelő eszközként. Általa formálta őket, de ki jelölte számukra az irányt, sőt általa oltalmazta is őket a pogány népek szokásaitól. A tíz ige elsősorban nem Isten tiltását, hanem féltő szeretetét jelenítette meg. Nem azért kapták a törvényt, mert Isten gúzsba akarta őket kötni, vagy mindent meg akart tiltani. A tízparancsolat olyan, mint az út mellet található szalagkorlát. Amíg közötte halad az autó biztonságban van, de ha áttöri, a korlátot veszélybe kerül. Aki örül az Úr szalagkorlátjainak az védelmet talál, az mindig a jó úton marad és célba fog érni.
Milyen csodálatos, hogy az Úr jóakarattal van az ember felé. Ez a jóakarat az Úr Jézus születésében csúcsosodott ki. Ezt énekelték meg az angyalok: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14). Isten jóakarata Jézusban érkezett el hozzánk, Általa megtapasztalhatjuk, hogy Isten szereti és keresi a bűnös embert. Aki felismeri nyomorúságát és szeretne gyógyulni, szabadulni, új életet kezdeni, bátran jöhet Hozzá. Ő nem küld el senkit magától. A tanítványai javaslatát sem fogadta meg, akik azt kérték, hogy küldje el az utánuk kiáltozó kánaáni asszonyt. Nem küld el, hanem megajándékoz bűnbocsánattal, igazi élettel. Milyen áldott lett sok addig perifériára került ember. Jézussal találkozva visszakerültek a társadalom vérkeringésébe, és ott most pozitív hatást fejtettek ki. Életük innentől kezdve sokak számára döntő jelentőségűvé vált, áldássá lettek. Hányunk életét formálják a bibliai szereplők életének leírt eseményei. Lévi megtérése, vagy Pál megtérése hány ember számára hozta el az életfordulatot.
Most is az életfordulat lehetőségét kínálta fel Isten a Pált hallgató zsidók számára (ApCsel 22,22-30). Hiszen az apostolban a feltámadott Úr állt előttük. Nagypéntek után még egy újabb nagy lehetőséget kaptak az önmagukkal, bűneikkel való szembenézésre. Mi is amikor az Igét olvassuk, vagy egy bizonyságtételt hallunk lehetőséget kapunk arra, hogy őszintén annak lássuk magunkat, akik vagyunk. Azért áll elénk az Úr, hogy bemutassa, ezek vagytok, de lehetőséget adok, hogy olyanok legyetek, mint én vagyok. Hát nem nagyszerű ez, olyanok lehetünk, mint Jézus, az Ő lénye és természete élhet bennünk. De elfogadjuk-e a kínálatot, mert ez azzal jár, hogy a mi eddigi életünket adjuk át Neki.. Tulajdonképpen egy cserét kínál, elveszi mindazt, ami a bűnből való és helyette kínálja az újat. De a régi élet gönceit engednem kell, hogy levegye rólam, és át kell venni az új, a tiszta fehér ruhát. Ezt én is elfogadhatom, már most járhatok az üdvösség fehér ruhájában.
A zsidók azonban ismét elutasították az annyira várt Krisztust. Ellene fordultak Pálnak és ismét meg akarják ölni. Mi hogyan reagálunk, Bűnbánattal, vagy dühvel. Szívünket szaggatjuk meg, vagy a ruhánkat, esetleg a másikat tépjük meg? Aki Jézus lényébe tekint, az a szívét szaggatja meg és bűnbánatra jut.
Pál előtt már világos Isten terve, már tudja, hogy Rómába kell mennie, így Pál római polgárjogára hivatkozik. Amikor az ezredes megtudja, hogy Pál római polgár megijed és igyekszik kivizsgálni az ügyet. Isten Pálnak a római polgárjogát is beépítette tervébe és most felhasználja arra, hogy megmentse általa. Eddig talán nem is volt ez Pál számára fontos, de most eszközzé vált az Úr kezében. A mi életünkben is lehetnek olyan események, amelyeket nem értünk vagy nem tulajdonítunk nagy dolgot nekik, de eljön egy időszak, amikor Isten azt használja országa érdekében.
Az ezredes ezek után meg akarja tudni a valóságot. Ezzel a hozzáállásával szimpatikussá lesz, nem a az első benyomás és indulat alapján cselekszik, hanem utánajár a történéseknek, bepillant a színfalak mögé. Ez számunkra is példa mindig igyekezzünk megismerni a valóságot, még ha az fáradságos is. Ne az első látásra ítéljünk. Ugyanígy az Igében is hatoljunk, mélyre ismerjük meg az összefüggéseket, és ne mondjuk mindjárt, hogy ellentmondás van, vagy nem igaz, amit olvasunk. Ha utána járunk sok áldást nyerünk, de ha ennek szellemében cselekszünk kapcsolataink is áldássá válnak. Ahol ellenséget sejtettünk, testvért találhatunk.
1. Ó, terjeszd ki, Jézusom, Oltalmazó szárnyad, És csitíts el szívemben Bút, örömöt, vágyat! Légy mindenem, légy fényem: Sötéten jő az éj, Nagy irgalmadból élnem Szüntelen te segélj!
2. Ó, mosson meg az értem Bőven hullt drága vér! Új lélekért könyörgök, Újult akaratér'. Kicsik, nagyok, mind kérünk: Őrködj vigyázva ránk! Békességedbe térünk, Te áldd meg éjszakánk!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése