A Hang

A

 rendszeresség csendül ki mai Igénk első szavaiból (Példb 4,1-19). Salamon azt kéri a fiaitól (lelki fiaitól is), hogy rendszeresen hallgassák Isten szavát. Mert az Úr beszéde közvetíti számunkra a szükséges életbölcsességet. Ahhoz, hogy rá tudjunk hallgatni, vagyis komolyan vegyük, és hozzá szabjuk tetteinket, ismerni is kell az Igét. Bölcsességgé, kalauzzá akkor válik, ha átitatja lényünket, áthatja gondolkodásunkat. Ez pedig akkor lehetséges, ha folyamatosan olvassuk az Igét, ha úgy vágyunk rá, mint a mindennapi táplálékra. Ez a vágy nem születik velünk, inkább taszít minket az Úr szava, saját bölcsességünkre igyekszünk támaszkodni. Mindez azért, mert a szívünk nem ismeri Istent, az Igére való szomjúság akkor fakad fel bennünk, ha az Úr keresi lényünket, ha megérint Lelkével, és felismerjük Nélküle nem élet az élet, hiszen Ő maga az Élet. Amikor eltávozik szívünkről a fátyol egyre jobban vágyunk megismerni Őt, akkor már a Szentírás egyre fontosabbá válik, az Ige vonz, alig tudunk betelni vele.

Azt kéri Salamon, hogy úgy olvassuk az Úr szavát, mint ahogy a szarvas megy a forrásvízhez szomját oltani. Az életbölcsesség nemcsak egyéni bibliaolvasás által, hanem az igehirdetés, és idősebb testvérek bizonyságtételén keresztül is árad felénk. A hitben előttünk járók a maguk tapasztalatai nyomán gyakran tisztábban látják az élet dolgait, hiszen már maguk is átélték azt a helyzetet, amiben mi vagyunk. Pál is rámutatott Péter számára a helytelen magatartására, amikor nem vállalta hitbeli látását a Jeruzsálemből Galatába érkező zsidó keresztyének előtt. Megmondta, hogy ez képmutatás (Gal 2,11-14). Így vezet, tanácsol bennünket az Úr szüleink, hívő testvéreink tapasztalata, igei látása alapján.

A hívő életét a gyermekkorral hasonlítja össze. Ahogyan a kisgyermeknek szüksége van tanításra, arra, hogy az élet dolgait megismerje, úgy van nekünk is szükségünk tanításra, vezetésre. Komolyan kell vennünk, hogy az életet is tanulni kell, hiszen mi is most éljük azt először. Nincs mögöttünk már egy előző élet, aminek a tapasztalatát fel tudnánk használni. Ezért mi nem tudjuk, hogyan kell jól élni, szükségünk van a másoktól való tanulásra. Nem mindegy kitől tanulunk. Azokra figyeljünk, akik jól élték az életüket, akik növekedtek, kiteljesedtek, majd célba értek.  Olyanokra figyeljünk, akik tudták honnan és hová tart az életük. Mert, aki maga sem tudja miért él, mi az élete célja, az hogyan akarja azt másoknak megmutatni? Azután pedig, hogyan várhatjuk, hogy majd nekünk jó tanácsot tudnak adni, amikor a maguk számára sem tudták a jó utat megtalálni. A Szentírásban sok olyan személlyel találkozunk, akik rátaláltak a jó, az Isten szerinti útra, akik tudták honnan és hová tart az életük. Felismerték azt is itt mi a céljuk, mit akar velük az Úr. Ezért rájuk bátran figyelhetünk, életük hiteles. A legjobb példa számunkra az Úr Jézus, mert Ő mindig összhangban volt az atyával, és olyan életet élt, amely láttán Pilátus is azt mondta: Íme az ember!

Isten helyes úton vezet, aki rálép erre az útra, nem botlik el. Ezt látjuk bibliai szereplők életében is. Természetesen mondhatjuk, hát az ő életük sem tökéletes, tele van sok sötét folttal. Ez igaz, de megláthatjuk, hogy ezek a foltok mindig akkor keletkeztek, amikor figyelmen kívül hagyták Isten akaratát, amikor nem az Ige volt számukra az élet iránytűje. Amikor azonban az Igére figyeltek jó irányban haladtak.

Ne engedjük magunkat megtéveszteni, azok által, akik a világ útján járnak. Látszólag lehet, hogy jól alakul az életük, talán vonzó is a számunkra, de mi ne törődjünk vele, ne engedjük magunkat megtéveszteni, hanem higgyük, hogy minden mai vélemény ellenére az a jó, és megbízható életforma, amit az Úr kijelentett számunkra. Ragaszkodjunk az Úrtól kapott üzenethez, amely így szól: „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsid 10,23).

Micsoda hatalma van a sötétségnek és milyen könnyen befolyása alá vonja a tömeget, ahogy azt Efézusban is látjuk (ApCsel 19,32). A tömeg mindig befolyásolható és irányítható. Döbbenetes, hogy amikor egy csoport anyagi veszteségéről van szó, az addigi gonosz szokásaiknak a megváltozása kerül veszélybe, milyen sokan összeverődnek és mennyire egy akaraton vannak. Amikor Pál prédikált, és hirdette Isten örömüzenetét, nem volt ilyen tömeg és nem volt ilyen egység sem.

Mondhatnánk azt is, hogy a népakaratot, a demokráciát állították szembe Pálékkal, azonban Isten akaratát semmilyen erő nem képes feltartóztatni. Mert az egyedüli jó akarat Istené, aki nem elveszíteni, hanem megmenteni akar. Az Úr sohasem a tömegpszichózist alkalmazza, hanem személyesen szólít meg és várja, hogy megismerve szeretetét és kegyelmét, önként lépjünk országába.

Mennyire jellemző a gonosz munkájára, a tömeg azt sem tudja miért jött össze, de kiáltozni mindenki tud. A megzavarodott, a befolyásolt embert könnyű Isten munkája ellen hangolni. Hányszor vagyunk mi is könnyen befolyásolhatóak, mert a sokaság hangjára, a vezérszónokok szuggerálására, népszerű szlogenjeire figyelünk. Aki minden körülmények közepette megtalálja a módját az Úr Jézussal való közösségnek, az nem lesz könnyen befolyásolható, az józan tud maradni, mert hallja és ismeri a Pásztor hangját. Ezért meg tudja különböztetni a farkastól, így nem azt, hanem a Pásztort fogja követni. „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene” (1Kor 14,33).

Az Úrnak azonban terve van az efézusiakkal, gondja van a maroknyi nyájra, így védelmezőt támaszt a számukra. Adjon számunkra is reménységet és békességet az a tudat, hogy a legdühösebb tömeg közepette is van az Úrnak hatalma megvédeni övéit.

 Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6.                   Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.