Immánuel: Békesség Krisztusban

z élet nem habos torta mondták régen, és a szentíró is ezt állapítja meg (Példb 14,14-25). Azt jelzi ez, hogy az életben nem minden és mindenki áll mellettünk, a gonosz mindent megtesz, hogy rossz irányba állítson minket. Ennek a kivédése érdekében óvatosan kell haladni, szükségünk van tapasztalatokra, szükségünk van tanulásra, mert egyébként könnyen becsapódunk. Hinni egyedül az Úrban kell, az Ő szeretetében, törődősében, de azt meg kell látni, hogy az élet nem körülöttünk forog. Aki azt gondolja, hogy ő van a középpontban, mindenki érte él, sőt mindenkinek kötelessége az ő érdekében cselekedni, az csalódni fog. Így csalódott a tékozló fiú, amikor azt gondolta az idegen föld, az ottani lehetőségek csak rá várnak. Csalódott, amikor úgy gondolta a haveroknak ő a fontos. Amikor elfogyott a pénz kiderült senkinek nem fontos, senkit nem érdekel, mi történik vele, akkor döbbent rá, hogy egyedül csak az apja számára fontos. Így kell meglátnunk nekünk is, hogy egyedül mennyei Atyánk számára fontos az életünk, Ő szeretett igazán, és tett meg mindent azért, hogy célba érjen és kiteljesedjen az életünk.

Salamon ismét az Istennel való kapcsolatból fakadó életbölcsességre hívja fel a figyelmet. Csak az Úrtól való bölcsesség által leszünk képesek minőségi életet élni. Az élet minőségét a bűn teszi tönkre, mindent elkövet, hogy irányítson minket, de Jézus tanítványa, ellenállhat neki. A rossz benéz ugyan a kulcslyukon, de rajtam múlik, hogy kinyitom az ajtót és beengedem, vagy zárva tartom előtte a bejáratot. Azonban ma már az a probléma, hogy nem is igen tudjuk mi a rossz, elérte a gonosz az értékek megváltozását, akinek nem Isten Igéje a mérce könnyen beleesik abba a hibába, hogy a rosszat jónak tartja, míg a jót rossznak. Ha ez az értékváltozás megtörténik, könnyű dolga van az ellenségnek, hiszen a rosszat nem ismerjük fel és gyakran szórakozás címén engedjük be az életünkbe. Aki azonban az Úrra figyel, felismeri a gonosz minden formáját és képes lesz azt elutasítani. Láttuk, amint Pál Filippiben felismerte, hogy az őt propagáló kislányban gonosz lélek van és nem vállalt vele semmi közösséget. Nem azt mondta így többen jönnek, nagyobb lesz a bevételem, hanem felszabadította azt a gyermeket a rabság alól. Ma sokan természetesnek veszik, és nem tartják bűnnek az okkult dolgokkal való foglalkozást, sőt életük mélysége idején igénybe is veszik a különféle jósok, látók, energia átadók segítségét. Krisztusra nézve azonban fel kell ismerni, hogy mindezekből szabadulásra van szükségünk. Mert nem az a rossz, amit az ember rossznak gondol, hanem az, amit Isten annak mond.

A 19. versben az Újszövetség csodálatos időszakát látjuk, hiszen az Úr Jézus előtt borulnak majd le a bűnösök, Őt hívják majd segítségül. Ő azért jött, hogy a rosszakat magához vonja, mert az Ő lénye képes arra, hogy átformáljon. Nála van a bűn elleni orvosság, akik ezt felismerik, örömmel keresik fel Őt. Láttuk, amikor rátette erre a földre a lábát az élet mélységeiben élők, a megvetettek és kitaszítottak özönlöttek hozzá, mert felismerték, hogy Jézus által újabb esélyt kapnak. Esélyt a megtérésre és általa egy új, Isten szerinti életre. Jézus Krisztusban megkapja az ember azt a képességet, ami eddig hiányzott, Vele igazán emberi lehet az életünk. A mai nap is Isten kegyelmének a napja, az esély napja. Éljünk vele.

Még kiemelném ebből a szakaszból, azt a megállapítást, hogy „Minden munkának megvan a maga haszna”. Mert nem az a hangsúlyos, hogy kiemelkedő helyen, és mindenki által áhított pályán legyek, nem a siker szakma a lényeg, hanem az, hogy azt tegyem, amit rám bíz az Úr, ott legyek ahol lennem kell. Pál életében is láttuk, milyen fontos volt, hogy az az ifjú épp ott volt, ahol Pál megölését eltervezték, így Isten felhasználta az apostol megmentésében. Ezt követően nem hallunk róla, de akkor és ott elvégezte, ami a feladata volt. Apró kis csavarokra is szükség van, de ez nem felesleges, nem hiábavaló feladat.

Pál elindult Róma felé, de ez nem azt jelenti, hogy innentől most már egyenes az útja, minden akadály elhárul előtte, és tárt karokkal várja a birodalom fővárosa. Nem, már az első állomáson várni kell, előbb öt napig, amíg megérkeznek Pál vádlói. Lássuk meg mi is, hogy az Úr soha nem sieti el a dolgokat, Neki van ideje, így azután a start és a cél közötti út is bizonyságtétellé válik. Mert bár az a feladat, hogy Rómában hirdesse az evangéliumot, de az odavezető úton sem a szabadságát tölti. A közbeeső állomásokon is Uráról tesz bizonyságot. Mi se feledjük, hogy a start és a cél között is tanúkká kell válnunk.

A főpap és a vele érkező zsidók bemutatják az Isten nélküli embert, aki mindig másokhoz, különösen a hatalomhoz dörgölődzik célja elérése érdekében. A zsidók gyűlölték a rómaiakat, de azért, hogy Pált megkaparintsák, készek hazudni, és behódolni. Ők nem becsülik Félixet, hiszen ez az ember rabszolgából lett helytartó.

Nagyon szomorú, hogy Isten népe emberektől várja a békességet. Isten elküldte a békesség Fejedelmét, azonban Őt fára szögezték. Ha nincs Krisztus az életünkben, nincs békességünk. Ha nincs békességünk emberektől, pótszerektől várjuk. Azonban Pál kéri „Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel”. Hogyan lehetséges ez? Megadja a választ is: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Kor 5,17-20).

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.