S |
alamon példabeszédeit olvassuk tegnap óta (Példb 1,1-33). Salamon Dávid fia volt, aki apját követte Izráel trónján. Az uralkodást úgy kezdte, hogy imádságban Istenhez fordult, és amikor az Úr lehetővé tette számára a Tőle való kérést, bölcsességet kért. Bölcsességre vágyott, mert felismerte, hogy nem elég az emberi tudás, a hatalom, Istentől kapott bölcsességre van szükség ahhoz, hogy mindig Isten akaratával egyező döntéseket tudjon hozni. Mindenkinek szüksége van a bölcsességre, mert egyikünk sem képes önmagától felismerni a jót, senki nem képes jól vezetni az életét. Az élethez tanulásra van szükség, amit olyan személy által kell elnyernünk, aki maga jól alakítja az életet. Isten az Úr Jézust adta ilyen mintaként. Ő az egyedüli ember, Aki jól élte az életet. A bölcsesség Isten ajándéka, amely által a Tőle való értékrend, tudás, és életvezetés lehet az ember része.
A fia számára írja Salamon ezeket a gondolatokat. Ezáltal rádöbbent, hogy nemcsak neki, hanem fiának és mindenkinek szüksége van vezetésre, tanításra, bölcsességre. Minderre akkor is szükségünk van, ha mi talán még ezt nem így látjuk. Mert bizony gyakran megkísért minket a gondolat, hogy mindent tudunk, sőt jobban tudunk, mint az előttünk járók és így nincs szükségünk tanácsra, segítségre. Salamon világosan látja, nem így van, és amit megfogalmaz, azt mind úgy teszi, hogy saját élettapasztalatát hitén és Istennel való kapcsolatán keresztül megszűri. Tehát nemcsak emberi vélemény a bölcsesség, hanem az Istennel való kapcsolat, az Igére való figyelés közben kikristályosodott gondolat. Salamonnak is voltak bukásai, rossz döntései, de nem ezeket adja tovább, mert a hit szűrőjén kihulltak, vagyis az Ige által meglátta azt, ami Isten szerint rossz és azt nem adta tovább.
„Az Úr félelme a tudás kezdete: bölcsességet és fegyelmet bolondok néznek le. ” (7. Kecskeméthy). Salamon hangsúlyozza, hogy ismeretre szükség van, de önmagában a képzés sem tesz bölccsé. Látjuk magunk körül, hogy a nagyon képzett emberek is hasonló problémákkal küzdenek, mint a kevésbé képzettek. Magas beosztásban dolgozó emberek is sokszor rossz döntést hoznak. A házasság, gyermeknevelés terén bizony náluk is problémák vannak. A képzettség nem őriz meg a szenvedélybetegségtől, a rendetlen és tisztátalan beszédtől, de a munkavégzés, a vállalkozás terén sem jelent mindig sikert. Többre van szükség, és ezt Salamon bölcsességnek mondja, ami nem azonos a képzettséggel, amit nem lehet megszerezni, de ellehet kérni Istentől. Isten megismerése nélkül a tudás veszélyes. Az igazi ismeret és tudás Krisztusban található. „Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.” (Kol 2,3).
Salamon tudja, hogy a nevelés és oktatás önmagában nem elég, szükség van fenyítésre, és fegyelmezésre. A beszélgetés, a jó tanács, az intés nem mindig elegendő a bűntől átitatott szív számára. Van, amikor csak keményebb eszközök alkalmazása nyomán döbbenünk rá hibás lépéseinkre, vétkeinkre. Izráel népe is több esetben csak egy másik népnek való kiszolgáltatottság, nyomorúságok közepette döbben rá, hogy eltért a jó útról.
Rámutat a szerző az apa és anya közös szerepére a gyermeknevelésben. Mennyire fontos lenne meglátni, hogy az anyák elsődleges szerepe ma is a gyermek lelkének formálása és a hitben való tanítása. Ehhez szabaddá kellene tenni az anyákat. Ne várjuk, hogy a következő generációk hitben, szeretetben, emberségben gazdag tartalmat bírjanak, ha nincs, aki ebben vezesse őket.
Nem minden minket körülvevő minta jó, vannak, akik rossz irányba csábítanak, de ellen lehet állni nekik. Fontos, hogy megtanuljuk: lehet nemet is mondani. Aki igent mond az Úrnak, az könnyebben tud nemet mondani a gonosznak. Ebben segítségünkre van a Szentírás. Az Ige lehet az a zsinórmérték, amelyhez minden lehetőséget, tervet és tanácsot hozzámérünk. Amit az Ige jónak mond, azt bátran tegyük meg, de amit rossznak tart, arra mondjunk nemet. Tegyünk így akkor is ha a világ szemével az Ige által elutasított lehetőség gyors gazdagodást, népszerűséget, sikert kínál. Az Úr Jézus is elutasította a kísértőnek a világ feletti hatalom elérésére irányuló ajánlatát, sőt ezzel együtt elutasította a meggazdagodás lehetőségét is. Ő inkább az Atyának való engedelmességet választotta, amely által gyakorolja a világ feletti tényleges és örök hatalmat. A döntés mindig a miénk, az Úr pedig ad lehetőséget, erőt és képességet a helyes döntés meghozatalára.
Az istentől való bölcsesség mindenki számára elérhető. Nem kell hozzá titkos tanulmányokat folytatni, nem is a szerencse fia, hanem az Úr ajándéka.
Apollós elfogadta hitének kiigazítását és tovább vezetést, így az Úr felhasználta a Pál általi vetések öntözésére (ApCsel 18,24-19,7). Az Úr mindent megtesz azért, hogy az evangélium terjedjen, de adott olyan munkást is Pál mellé, aki az elvetett magot képes gondozni. Ma is szükség van vetésre, de biztosítani kell az elvetett mag fejlődéséhez, növekedéshez szükséges feltételeket is. Isten a harmadik missziói út során világossá tette Pál számára, kell egy ilyen munkás a gyülekezetekbe, Apollós személyében megadta a megfelelő személyt. Így a közösségek gondozása akkor is biztosítva volt, amikor Pál tovább ment az adott munkamezőről.
Láthatjuk, hogy Keresztelő János efézusi tanítványai készek voltak a tanulásra, a továbblépésre. Erre nekünk is szükségünk van, nem elég ahová korábban eljutottunk, hanem az Igeismeretben, Jézus megismerésében napról-napra növekednünk kell. Sőt maga Pál apostol is megismerkedett azokkal az üdvtörténeti eseményekkel, amelyek az ő megtérése előtt mentek végbe. Ő nem volt Keresztelő János tanítványa, mégis ismeri, amit Jézusról mondott. Nekünk is ismerni kell a bibliai eseményeket, majd alkalmaznunk a saját életünkre. Pál apostol János munkásságát és helyét Jézus életén keresztül értékeli. Így kerülhet minden és mindenki a helyére. Így nem fogunk sem túl sem alul értékelni senkit. Ha nem Jézusra nézve értékelünk, akkor hamar bálvánnyá válhatnak emberek. Saját életünk is Őbenne kerül helyes megvilágításba. Így magunkat sem fogjuk túlértékelni, de leértékelni sem. Hanem tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztussal egy igában, minden Tőle jövő feladat elvégzésére, a terhek hordozására képesek leszünk.
Mélyen meghajlok
1.
Mélyen meghajlok ím színed előtt.
Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!
Mester, előtted a porba esem,
Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
2.
Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,
Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!
Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,
Ámde tudom, hogy meghallod imám.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
3.
Mélyebbre szállva, följebb visz utam,
Míg csak Elédbe nem érek, Uram;
Hordva keresztem a lábad nyomán,
Mennyei dics jön a szégyen után.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése