Folytatódik a bölcs mondások gyűjteménye (Példb. 11,15-31). A személyes felelősség emelődik ki a tizenötödik versben, és a belőle fakadó józanság. Mielőtt anyagi segítséget ígérünk, át kell gondolni, kinek nyújtjuk, hiszen mindenki elsősorban azokért felelős, akiket Isten közvetlenül bízott ránk. Elsősorban családunkért tartozunk felelősséggel, ezért ügyelni kell, amikor másnak kívánunk segíteni, nehogy a másik nemtörődömségének csapdájába kerüljünk. Hívőnek lenni, nem azt jelenti, hogy becsaphatnak, vagy kihasználhatnak. Nem segítség az, amikor mások rendetlen életének következményeit úgy vállaljuk át, hogy közben őt nem igyekszünk megtanítani saját életének terheinek a hordozására. Pál apostol is fellépett azok ellen, akik az Úr Jézus visszajövetelének várását munkakerülésre, potyázásra akarták felhasználni.
Ismét olvashatunk a szívünk állapotáról, az álnok szívűeket utálja az Úr. Isten figyeli a szívünket, nem elégszik meg formalitásokkal, külső változásokkal, hanem a szív megtisztulását várja el. Hiába próbálunk külső reformokat végrehajtani, ha a szívünkben nincs jelen az Úr, ha nem az Ő szeretete inspirál. Azonban tudjuk, hogy a mi szívünk természettől fogva bűnös, vagyis gyűlöli az Istennek való szolgálatot, a neki való engedelmességet. Nem akar meghódolni az Úrnak, azonban lehetséges a változás, kaphatunk új, élő, hús szívet, amely már nem a maga hasznát keresi, hanem a másikét is.
A belső értékek meglétének a fontosságát is meglátta a szentíró. Ne tévesszen meg bennünket a test szépsége, mert az önmagában nem elegendő. Az ember több mint test, lélek is. Ezáltal mindig a belső értékekre fektessük a hangsúlyt. Ma inkább a csomagolás az, ami megragadja figyelmünket, ami csábítja szívünket, és kevésbé figyelünk a tartalomra. Az emberi kapcsolatok kialakításánál azonban a belső tartalomra kell a nagyobb hangsúlyt fektetni. Az első gyülekezetben pont ezt látjuk, nem az volt a lényeg milyen összeget hoz Anániás és Szafira, hanem az, hogy milyen szívvel hozza. Mi hányszor az előbbire tesszük a hangsúlyt, pedig már Sámuelnek megmondta az Úr: „Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16,7). El kell kérnünk az Úrtól a szívbe látás képességét, tehát azt, hogy túlnézzünk a megjelenésen, a formán, és lássuk meg a szív állapota alapján, hogy milyen ember a másik. Gyakran becsapódnak fiatalok amikor csak a külső értékek alapján alakítanak ki kapcsolatot, választanak társat, és nem igyekszenek a belső értékeket feltérképezve megállapítani milyen ember is az, akivel családot szeretnének alapítani.
A másokkal való törődés a szolgálat áldásáról is vallást tesz Salamon. Elmondja, hogy, aki mást felüdít maga is felüdül. Tehát a mások felé való szolgálat ránk is jó hatással van. Gyakran megtapasztaljuk, hogy egy beteg emberrel való beszélgetés után mi is megerősödünk, látva annak hitét, teherhordó képességét. Amíg a másik felé szolgálunk, lemarad a saját rossz hangulatunk, és átértékelődik az állapotunk. Gyakran kiderül, hogy saját problémánk nem is annyira komoly, mint gondoltuk, nem mi vagyunk a legnehezebb helyzetben.
Sault bevezették Damaszkuszba és ott megtapasztalta, hogy a feltámadott Úr állja a szavát. Az Úr küld számára testvért, akin keresztül visszakapja elvesztett látását, és átveszi megbízatását. Milyen megragadó az Úr szívekben való munkája, Anániás, aki tudta, hogy Saul ellenségként indult hozzájuk, képes testvérnek nevezni Pált. Mást, a testvért, az Úr Jézus munkáját látja már benne. Lássuk meg mi is a másikban Jézus munkáját.
Pálnak az első számú feladata, hogy megismerje az Urat. Minden itt kezdődik, ismerem-e Jézust tudom-e mit tett értem és mi az akarata a számomra. Ez mindenki feladata, azért vagyunk a világban, hogy ráhangolódjunk Isten akaratára, és Őt képviseljük az emberek között.
Akaratát beszéd által közli velünk. De ahhoz, hogy meghalljuk a hangját, el kell csendesednünk, meg kell mindent tenni, hogy a körülöttünk lévő világ ne nyomja el, a szelíd és csendes hangot. Az ellenség mindent megtesz, hogy az Úr hangját ne legyünk képesek meg hallani. Azonban mi tehetünk azért, hogy megfelelő körülményt alakítsunk ki.
Mielőtt elindulna küldetését teljesíteni, a múltat meg kell látni és azután rendezni kell. Az Úr nevének segítségül hívása által juthatunk el bűneink bocsánatára. A múlt bűneire egyetlen megoldás a bocsánat, de ezt könnyek között kérni is kell. A bűnbocsánat nem automatikus, mert ha valaki nem látja a bűnét, akkor nincs mit megbocsátani.
Pál a megtérése után a jeruzsálemi templomba megy, az Úr házában mélyül el a kegyelemben, és ad érte hálát (ApCsel 22,12-21). Pálnak nem magától értetődő, hogy Jézus tanítványa lehet, tudja, mindez kegyelem és ezért ő hálás. Imádságban kapja meg az Úr szolgálatra való elhívását, és annak irányvonalát. Ma is imádság és igeolvasás által kerülhetünk személyes kapcsolatba az úrral. Ebben a kapcsolatban nyerhetünk pozitív impulzusokat, kapunk látást személyes feladatainkról. Ha kimarad, vagy nagyon lecsökken az imádsággal töltött idő, elsekélyesedik a hitünk. Mert az imádság az Úrral való beszélgetés, minél hosszabb és tartalmasabb a beszélgetés Urunkkal annál mélyebb lesz a Vele való kapcsolatunk. Emberi kapcsolataink minősége is beszélgetéseink hosszától és mélységétől függ. Ahol nincs idő a beszélgetésre, ott kiürül, elszemélytelenedik a kapcsolat.
Az Úr látja, hogy Jeruzsálemben nem fogják Pált sem megérteni, sem testvérként elfogadni, ezért a pogányok közé küldi. Jeruzsálem helyett megkapja parókiául az egész világot. Az Ő feladata, hogy menjen, tehát mozduljon meg, ne ragadjon le a zsidóságnál, ne válasza a kényelmesebb megoldást, nyithatna iskolát Jeruzsálemben, hanem vigye az evangéliumot, oda, ahol még nem ismerik a kegyelmet. Amikor mindezt elmondja, tulajdonképpen elvégezte ezt a küldetést, már mögötte van, Isten kegyelmének az eredménye. Ő neki már van miről beszélni. Nekünk is, van küldetésünk, és ez nem más, mint vinni az Úr kegyelmét azokhoz, akik még messze vannak Tőle.
Szívem csendben az Úrra figyel
Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít,
Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít,
Szívem csendben az Úrra figyel.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése