Válaszd az életet!

A

 bölcsesség megszemélyesítése következik a mai Igében (Példb 8,22-36). Isten bölcsessége szólal meg és tesz bizonyságot, úgy, mint majd később a testet öltött Ige Jézus. Mert Ő Isten megszemélyesedett, testet öltött bölcsessége.  A bölcsesség Istent dicsőíti, az Ő munkájáról beszél, ahogyan az Úr Jézus is az Atyát dicsőíti.

A mostani bizonyságtételben hangsúlyozza, hogy az egész világ Isten munkája. Ő alkotta meg, formálta, tette egyre lakhatóbbá, és úgy alakította, hogy minél megfelelőbb legyen a számunkra. Dicsérjük és magasztaljuk Szent nevét.

Azt is meg kell látni, hogy a természeti erők is az Úr kezében van. Semmi nem véletlenül, vagy magától működik, hanem Isten felügyelete alatt. Ezért nem vagyunk kiszolgáltatott helyzetben, még ha látjuk a természet átalakulását, tapasztalunk rendkívüli időjárást, természeti katasztrófákat. Ezek nem azért történnek, mert Isten kezéből kicsúszott a kontroll, hanem azért mert általuk figyelmeztet az Úr. Másrészt mindezek bűneink, Istentől elszakadt életünk következményei. Aki azonban hittel tekint Rá, és Istenre bízza életét nem kell, hogy féljen, mert Isten tenyerében a legfélelmetesebb helyzetben is biztonságban vagyunk. Számunkra az a hangsúlyos, hogy mindig Jézussal járjuk utunkat, megfogva a kezét.

Isten bölcsessége mindent megelőzött, ott volt a kezdeteknél, János úgy írja le, hogy az Ige által lett minden, ami létrejött. Tehát Ő mindent jól ismer, ezért nyugodtan hallgathatunk Rá, azért is mert az Atya, Jézus életében gyönyörködött. Mi döntünk azonban arról, hogy hallgatunk-e az Úrra, vagy nem, nekünk kell meghozni a döntést. Ezt azonban nem könnyű, ahogyan Péter apostol életében is látjuk, ő emberek szerint gondolkodott, de meg kellett tanulnia Isten szerint gondolkodni. Mert „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR” (Ézs 55,8).

Még azt érdemes meglátni, hogy aki nem veszi figyelembe Isten szavát, az nem Neki árt, hanem saját magának. Gyakran abban a tévedésben vannak az emberek, hogy Istennek ártanak, ha nem hisznek Benne, Neki ártanak, ha vétkeznek. Igénk rá mutat, mi csak magunknak tudunk ártani, magunkat és egymást tesszük tönkre, vagy pusztítjuk el, de Istennek nem árthatunk. Azonban az Úrnak fáj az ember pusztulása, mert Ő azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk, hogy Vele legyünk az örökkévalóságban. Mert, Aki Krisztust megtalálja, az életet találja meg, hiszen Ő az Élet (Jn 14,6). Isten elénk adta az életet, válasszuk hát Őt.

Pál Cézáreába ért, ott Fülöp evangélista fogadta be (ApCsel 21,7-16). Itt keresztyén próféták tesznek bizonyságot a Pálra váró eseményekről. Agabosz kijelenti, hogy Jeruzsálemben elfogják az apostolt. Tehát működnek próféták, akik Pált szeretnék megóvni a további szenvedéstől, vagy a haláltól. Szeretik és szükségük van rá. Tudjuk, hogy amit prófétáltak igaz, mert beteljesedett. Mindig az a mérce, hogy, amit a próféta meghirdet az megvalósul-e.

Pál nem fél, és nem menekül el a szenvedések elől, hanem bátran vállalja azokat az Úrért. Mindig Isten akaratára bízza magát. Ha az Úrnak való szolgálat, szenvedéssel jár ő kész vállalni, mert  nem a maga kényelmét, előnyét nézi, hanem Isten szándékát.

Pál kijelenti, hogy ő kész meghalni is, nem azt mondja, hogy már most mindjárt meg hal, hanem, hogy kész a halálra. Ez a lényeg. Ő készen van arra, hogy életével pecsételje meg Krisztushoz való tartozását. Kész arra, hogy ezt a földi világot elhagyja, és mindig az Úrral legyen, Vajon mi készek vagyunk-e a halálra? Őt nem köti a világ, szabad tőle, ezért kész az elmenetelre, ám nem is sietteti azt. Meglátja az itt lét áldásait, felismeri feladatát, és küldetését. Amíg az Úr haza hívó szava nem hangzik, csak a szolgálatra koncentrál, mindent megtesz, hogy minél több embernek vigye az életmentő szérumot, az evangéliumot.

Ránk is ez bízatott, vigyük, hirdessük az Igét, mert egyedül Isten kegyelme gyógyíthatja be a világ sebeit, amiket a bűn okozott. Gyógyuljon életünk, és szolgálatunk által a világ.

Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege

1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsége, Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hágy szégyenben Krisztus ő Felsége.

2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy; Ő szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy.

3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol, Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol.

4. Akármint halásszon az ördög utánad, Az ő tagjaiban dühösködjék rajtad, Mind tőrrel, fegyverrel siessen utánad, Ha Krisztusban bízol, higgyed, az sem árthat.

5. Rajtad semmit sem fog a pogány ellenség, Noha nehéz néked a rettenetesség; Bátor koncra hányjon a hitlen ellenség: Feltámaszt a Krisztus, néked nagy reménység.

6. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor saját juhocskáját; Valaki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.

7. Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket, A te szent igéddel neveljed hitünket És te Szentlelkeddel bírjad életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

8. Igaz fogadásod és minden beszéded, Nyilván vagyon immár minden dicsőséged; Ne hagyd elpusztulni e kicsiny sereget, Melyért a keresztfán vallál nagy gyötrelmet!

9. Ne nézzed, Úr Isten, e világ vakságát, Te nagy jóvoltodról háládatlanságát, A te igéd ellen ily nagy káromlását: Nézzed a Krisztusnak ártatlan halálát.

10. Vedd el már mirólunk a sok ellenséget, Vedd ki miközülünk a sok gyűlölséget; Essenek szégyenbe minden ellenségink, Kik dicsőségedet tagadják s nevetik.

11. Senkiben nem bízik az anyaszentegyház, Hanem csak tebenned, ki minket oltalmazsz, És igazságoddal mindenkoron táplálsz, Te szent sebeiddel minket megvigasztalsz.

12.               Hálát adunk néked, mennybéli nagy Isten, Ki vagy egy szentségben és három személyben. Ne hagyj elrettennünk keserűségünkben, Halálunk óráján ne essünk kétségben!

Isten áldásával.