Célba tartó élet

A

 Példabeszédek könyvét olvasva álljunk meg most egy pillanatra és vegyük figyelembe, hogy innentől kezdve nem összefüggő gondolatsorokat olvasunk, hanem rövid gondolatokat, mondásokat (Példb. 10,10-16). Többnyire ellentétpárokban van kifejezve a szerző gondolata. Bemutatja a bölcs ember viselkedésének eredményét, majd rámutat a balga ember életének következményére. Amikor olvassuk, ezeket az Igéket ne úgy tegyük, hogy magunkat a bölcs mellé soroljuk, és azt mondjuk, nekem a pozitív üzenetek szólnak, hanem lássuk meg, hogy lehetünk bölcsek és lehetünk balgák is.  A különböző élethelyzetekben nyilvánul meg, hogyan döntünk, és kit követünk. Már a korábbiakban is láttuk, Isten elénk adta az életbölcsességet, választhatjuk és figyelhetünk rá. Korábban említettük Péter apostolt, aki nem bölcsen szólt, amikor Jézust meg akarta óvni a haláltól. Pünkösdkor azonban már a szentlélekre figyelt és így a megfelelő helyen és időben, a megfelelő üzenetet adta tovább. Ennek a beszédének meg volt a gyümölcse, háromezer ember lépett be a szoros kapun és indult el a keskeny úton az életre.

Ezek a mondások bizonyos élethelyzetekben és a mai eltérő társadalmi formában, eltérő lehetőségek közt fogalmazódtak meg.  Így azután nem lehet mindegyiket szó szerint a mai körülményekre alkalmazni, hanem meg kell keresni egy-egy mondásnak az üzenetét, azt, amit ma nekünk mond általa az Úr. Nagyon lényeges még, hogy ne essünk bele, abba a csapdába, hogy másra alkalmazzuk ezeket a gondolatokat. Isten személyesen nekünk szól. A példabeszédek könyve, és annak ez a szakasza is a Szentírás része, amelyre azt mondjuk, Isten szerelmes levele hozzánk. Tehát ezt is úgy olvassuk, Atyám beszél hozzám. Számomra mondja el akaratát.

Néhány gondolat számunkra is fontos üzenetét emeljük most ki. „Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert” (3/a). E mondás mögött is megtapasztalás húzódik, a szentíró látta, hogy Isten gondoskodik az övéiről. Nem hagyja őket magukra nehéz helyzetekben sem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs nehéz helyzet, nem kell kenyérhiánnyal szembenézni, hiszen volt éhínség a pátriárkák idején is, de ezek mindig próbát jelentenek. Ebben az időszakban mutatkozik meg az igaz ember hite, elmenekül-e az éhínség elől, vagy ott marad, ahová az Úr állította, és rendületlenül bízik benne. „Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót” (Zsolt 34,10). Ez a bizonyságtétel számunkra is erőt és reménységet ad, mindenkor bátran bízhatunk Benne, mert az Ő készletei soha nem merülnek ki.

Salamon az embereket figyelve felismerte az életben a szorgalom teszi lehetővé az előrehaladást, a gyarapodást. Nem várhatjuk, az igazi értékek verejték nélküli megszerzését, hanem mindenért meg kell küzdeni.

Mindennek rendje és megszabott ideje van. Aratáskor aratni kell, és ugyanúgy ma is, amikor a munka, a tanulás ideje van, erre koncentrálva kell megalapozni a jövőt.

„Minden vétket elfedez a szeretet” (12). A szeretet himnusz jut eszünkbe, amelyben Pál apostol megfesti az igai Szeretetet. Leírja, hogy a szeretet Jézus lénye, amelynek jellemző vonása  a megvallott bűn és vétek befedezése. Ahogyan egy ének is mondja: „Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám; a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.” Milyen jó, hogy ma is jöhetünk ehhez a Szeretethez, Ő most is kész szent vérével bűneinket befedezni, eltörölni, hogy immár ne az látsszon, hanem a Tőle kapott fehér ruhánk.

Pál apostol életében beteljesedtek a korábbi próféciák, Jeruzsálemben elfogták a zsidók. Milyen alázattal viseli a megpróbáltatásokat. Nincs szívében se zúgolódás, se lázadás. Miért? Mert ő tudja, hogy sok nyomorúságon át kell nekünk Isten országába bemenni (ApCsel 14,22). Nem táplál hamis reményeket, nem építi ki a jólét és siker teológiáját, hanem vallja: a tanítvány sem lehet különb a Mesterénél. Ha az Urat megvetették, akkor az övéi se várjanak különb sorsot, jobb  életutat. Pál elfogadja a szenvedést az Úr kezéből.

Az apostolt elfoghatják a zsidók, sok fájdalmat is okozhatnak neki, de még nem ölhetik meg, mert nem ért még útja végére. Még nem érte el az Úr által kijelölt célt. Az Úr mai tanítványai számára is meghatározza a célt, és amíg azt el nem érjük, addig nem ölhetnek meg.  Azonban fel kell ismernünk az Úr által kijelölt célt. Meg kell látnunk mi az a feladat, amit nekem kell elvégezni. Itt elsősorban az Isten országában végzett feladatunkról van szó. Pál sátorponyva készítő is volt, tehát civil foglalkozással rendelkezett, ám az Úrtól kijelölt cél nem egy bizonyos számú ponyva elkészítése volt, hanem az evangélium célba juttatása. Pál azt a feladatot kapta, hogy vigye népek és királyok számára Isten kegyelmének örömhírét. Ez mindannyiunk fő feladata. Urunk könyörüljön, hogy el is végezzük a ránk bízottakat, és célba érjen a szolgálatunk is.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4.      S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.