Általa léphetünk Isten Országába

B

efejeződik a Siralmak könyve, de nem zárul le Izráel története (JerSir 5,8-22). Nem, mert könyörülő és irgalmas az Úr. Van még terve népével, van még terve velünk. A legnagyobb jó még ezután vár rájuk. Mi már tudjuk, hogy elküldi az Úr egyszülött Fiát. A kegyelem esztendejének meghirdetése ezután jön, de jön. Áldjuk az urat, amiért mi már ebbe a korszakban élhetünk. Számunkra már nyitva van a szoros kapu, beléphetünk rajta, az Atya áldott országába. A mai nap is azért adatik, hogy eljussunk a kapun át a kereszthez, ahol átélhetjük Isten kegyelmét, ahol a teher leomlik vállainkról, ahol egy új világ tárul ki előttünk.

A próféta világosan látja a bűn súlyosságát. „Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét” (7). A bűn nem játék, következménye van. Gyakran generációkon átívelő következménye. Ha mi felelőtlenül élünk, eltöröljük Isten törvényeit, lehet, hogy csak az utánunk következő nemzedék fogja igazán megtapasztalni ennek a mélységeit. Ma talán még nem látunk egy-egy tettünkben semmi rosszat, de gyermekeink majd nyögik bűnös életünk hatásait. Mi örülünk a jólétnek, fogyasztunk is korlátlanul, feléljük nemcsak a mai napit, hanem a következő évtizedekre valót is, de a mai fogyasztás nyomán fellépő hiánnyal gyermekeinknek kell majd szembenézniük. Azonban lehet ma is felelősen gondolkodni és élni.

A próféta arról beszél, hogy atyáik bűneinek terhét nekik kell hordani. Mi már tudjuk, eljött az Isten Báránya, Aki magára veszi terheinket. Ő roppant össze alattuk a kereszten, hogy mi felszabadulva, Isten dicsőségére éljünk. A bűn ereje nagy, gyakran szembesülünk éveken keresztül a hatásával, mert ugyan a bűnre van bocsánat, de nem mindent lehet helyrehozni, jóvátenni, amit elrontottunk, tönkretettünk.  A bűnnek gyakran van maradandó hatása életünkben.

Jeremiás azonban felfelé néz, és tudja, hogy Isten örökké trónján ül. Ez jelent számára reményt. Nem a népre, hanem Istenre építi a jövőt. Imádkozik népéért és kéri, hogy térítse magához népét az Úr. Igen, csakis Neki van hatalma arra, hogy a bűn útjáról visszafordítson,Természetünk szerint a bűn után vonzódunk, ezt használja ki az ördög, mindig valamilyen csalit bevet, ami által vonzza a szívünket. Megkívánunk valamit, és már nem Isten akarata tölti be, köti le gondolatainkat, hanem a kívánság. Gyötrődünk, amíg meg nem szerezzük, amit kinéztünk magunknak.  Ezt a vágyódást sz Úr képes leoldani rólunk. Úgy teszi, hogy Országa gazdagságát ragyogtatja fel számunkra. Aki meglátja az Úr Jézus hatalmát, Isten gazdagságát, már nem elégszik meg azzal, amit a világ kínál. Hiszen „a világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn2,17).

Korinthusban az Úr megajándékozta Pált egy házaspárral, akik csodálatos segítséget jelentettek számára (ApCsel 18,18-23). A Szentlélek Isten munkája nyomán élet fakadt a városban, de az ellenség is aktivizálta magát. Különféle irányból kezdte támadni az apostolt, aki ebben a helyzetben is az Úr ígéretére figyelve bátran munkálkodott tovább. Nem az vezérelte miként kerülhet minél hamarabb biztonságosabb helyre, hanem azt tartotta szem előtt, miként ismertetheti meg Isten kegyelmét minél több emberrel. Minket sem csak megértő és jó szándékú emberek vesznek körül, eltudjuk-e fogadni az ellenséges közeget, és fontos-e számunkra, hogy ők is meghallják az evangéliumot.  Csak az Ige képes ezeket az embereket is újjáformálni, ezért ne kivonjuk az Igét, vagy a hívő embereket a nehéz terepről, hanem inkább árasszuk el az élet vizével az ilyen helyeket is.

Eljön az idő amikor tovább indul Pál, amerre megy mindenütt megkeresi a zsidókat is. Nem mond le róluk. Nekünk sem szabad senkiről lemondani, különösen nem, a zsidókról. A mai tanítványok is felelősek az ószövetségi népért. Milyen csodálatos, rajtuk keresztül jutott el hozzánk az örömhír, most pedig mi vezethetjük el őket a régóta várt Megváltóhoz. A mi feladatunk, hogy hirdessük: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2,11). Természetesen nemcsak a zsidóknak, hanem minden ember számára szól a fenti hír. Nekünk is meg kell hallani, mert a Krisztus nekünk is született. A mi életünket is Ő tudja áldottá tenni, Általa léphetünk Isten országába.

Pál visszatér Antióhiába. A hosszú és fárasztó utazás, a sok szenvedés után jól jön a feltöltődés, a megerősödés. Másrészt az anyagyülekezet tagjainak is hallani kell az Úr Jézus pogányok közötti munkájáról. Ezáltal igazi háttérré válnak. Mert szükség van ima háttérre is. A gyülekezet még buzgóbban fog imádkozni, még szívesebben támogatja a missziót, az új gyülekezeteket, ha látják az eredményt.

Fantasztikus milyen fáradhatatlan az apostol. Újra elindul, micsoda erős motort épített belé az Úr. Nem töri meg lendületét az ellenállás, a sok nehéz szenvedés, megy előre. Bármerre indul mindig az Úr áldását viszi magával. Újabb és újabb településeket foglal el Krisztus nevében. Egyre több ember válik Jézus Krisztus katonájává. Bárcsak mi is ilyen fáradhatatlanul vinnénk az evangéliumot és küzdenénk a gonosz munkája ellen. Aki engedelmesen oda megy, ahová Ura küldi, annak ma sem kell félnie, mert mindenkor megtapasztalhatja: „többen vannak velünk, mint ővelük” (2Kir 6,16). Ezért hát ne féljünk ma sem.

Áldásoddal megyünk

1. Áldásoddal megyünk, Megyünk innen el, Boldog már a szívünk, Néked énekel. Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindenkor!(10)

2. Menjünk mindig feléd, Tekintsünk terád, Szentlelked erejét Add nékünk tovább! Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindenkor! :/: Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindenkor!

3. Őrizz, hogy a kezünk Legyen tiszta kéz, Szólj ránk, hogy a szívünk Legyen mindig kész! Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindenkor! :/: Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindenkor!

4.                   Várunk, áldott Király, Bizony jöjj hamar! Várunk, égi Király, Bizony jöjj hamar! Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindenkor! :/: Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindenkor!

Isten áldásával.