Velem van az Úr

J

eremiás leírja azt a döbbenetet, amely a környező népeket érte, amikor Jeruzsálem elpusztult (JerSir 4,12-5,7).  Mindenki úgy gondolta ez a város bevehetetlen. Biztos védelmüket nem a városfalak és nem is a hadsereg jelentették, hanem Isten jelenléte. Elterjedt, hogy Izráel népe között jelen van az élő Isten, Aki bármikor csodákra képes népéért. Tudták, hogy a Jeruzsálemi templomban jelen van az Úr dicsősége. Izráel népét maga az Úr védi, Ő a pajzsuk. Már a honfoglalás idején Jerikó népe is azért ijedt meg a zsidóktól, mert eljutott hozzájuk az egyiptomi szabadítás, a Vörös-tengeren való átkelés híre (Józs 2,9-11).  Most, hogy mégis bekövetkezett a pusztulás mindenki megdöbbent. Ha a zsidók is elvesznek, ki maradhat meg? Mi adhat reménységet? Jeremiás azonban tudja, hogy nem vetette el örökre népét az Úr. Tudja, hogy még innen is van visszaút, sőt azzal is tisztában volt, hogy nem az Úr akarta, hogy így történjen, hanem a nép volt engedetlen.

A próféta egy történelmi visszatekintést tart, amelyben kifejti Júda és Jeruzsálem bukásának okait. A történelmi visszatekintések is akkor visznek előre és adnak új impulzusokat, ha az Úrra tekintve végezzük azt. Nem elég népünk és saját életünk tragikus eseményeit önsajnálattól eltelve felidézni, mert az nem segít. Egyedül az Igébe tekintő életértékelés ad helyes önértékelést és tud új távlatokat nyújtani. A próféta ezt végzi el.  Nem keres kifogásokat és nem hárítja másokra a felelősséget, hanem, rámutat a próféták és papok vétkeire. Kimondja, hogy Isten népe vezetői a felelősek, az ő istentelen és engedetlen életük miatt jött a büntetés. Nem engedelmeskedtek Isten törvényének és nem éltek akarata szerint. Nem voltak világosság. Bizony ez döbbenetes, azok, akiknek fel kellene mutatniuk az Isten szerinti életet, pont ellenkezőleg cselekednek. El kell gondolkodnunk, hogy mai lelkészek, szolgálattevők, Isten mai gyermekei hogyan is élünk? Életünk bizonyságtétel és áldást közvetít, vagy a mi életünk is ítéletre vár? Úgy gondolom nekünk is őszinte bűnbánatra van szükségünk, mert az egyház mai élete is tele van bűnnel. Előnyökért behódolunk a politikának, gyakran ki is szolgáljuk, a pénz, a jólét szeretete behálózta szívünket. A mindennapi életünk, házasságunk alakítása, emberi kapcsolataink sem az Igére épülnek. Már inkább a világ gyakorlata van jelen, mint sem az evangélium világossága, és tisztasága. A válás, az abortusz, a homoszexuálisok kapcsolata lassan olyan elfogadott lesz Isten népe között, mint a világban. Azonban, ahogy Izráel papjainak és prófétáinak vétkeit az Úr megítélte, úgy a miénket is megfogja. De nem szükséges megvárni az ítéletet, lehet most bűnbocsánatot kérni, lehet végre megtérni, hogy élhessünk.

Jeremiás a 4,22-ben már örömhírt is közvetít, véget ért a büntetés. Letelnek a fogság napjai is. Még ha ez kicsit odébb van is, de eljön a vége, Isten népe ismét felszabadul, és újat kezdhet az Úrral. Letelik a birodalmak ideje és a sátán ideje is. Eljön a nap, amikor az ördög a tűz tavába vettetik. Tudja, hogy már kevés ideje van és szeretne mindent elpusztítani, de Urunk nagyobb hatalommal bír. Ő legyőzte a sátánt a kereszten, már most is az Úr Jézus uralkodik, ezért ne féljünk, és nézzünk Rá mindenkor bátran és reménnyel.

Jeremiás útja a járható út számunkra is. Ő irgalomért könyörög. Tisztában van azzal, hogy Isten, könyörülő Isten. Mi is így forduljunk Hozzá, kérjük, a mai napon is tekintsen ránk. Az Ú jelenléte vezessen bármerre is kell mennünk. Izráel megtapasztalta, amikor az Úr ment előttük, szűntek a bajok, megnyíltak a kapuk, elfutottak az ellenségek.

Athénból Pál továbbment Korinthusba (ApCsel 18,1-17). Bizony nem nagy sikerélménnyel haladt tovább, hiszen Athénban csak egy páran lettek a keskeny út követői. Mondhatnánk nem nagyon sikeres az európai misszió, de Pál nem adja fel, hinti a magot, és a többit az Úrra bízza.  Pál kivonult Athénból, és ezt követően ezzel a várossal nem találkozunk. Nem írt levelet sem oda Pál, tehát akkor nem nyíltak meg az Ige előtt és hódoltak meg az Úr előtt. Mégsem veszíti kedvét Pál, hanem megy tovább, nem csügged, mert az Úrra néz. Mi se csüggedjünk, ha nincs azonnal eredmény, hanem felfelé nézve, az Úrból erőt merítve, menjünk tovább.

Menjünk tovább és végezzük az Ige hirdetését, mert amit mi eredménytelenségnek látunk, ahol elcsüggednénk, ott az Úr mást lát. Pált Korinthusba is elkísérték a kudarcok, ott is szorongatta szívét a csüggedés, már tovább akart menni, amikor az Úr megszólítja. „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban” (9-10). Amikor Pál úgy látja, itt nincs fogadóképesség, akkor az úgy szól: „sok népem van ebben a városban”. Ahol mi lemondanánk, ott az Úr tovább vezet. Ennél nagyobb megerősítés, hogy én veled vagyok, nem kell. De enélkül nem is lehet végezni semmilyen szolgálatot. Ha Ő nincs velem, nincs áldás. Azt is lássuk meg, Jézus jelenléte és áldása nem jelenti az üldözés, a bántás, az akadályoztatás megszűnését. Ahogyan Jézust üldözték, úgy üldözik övéit is. Ahol igazán és tisztán szól az evangélium ott mindig lesz ellenség is. Mert „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember” (Lk 6,26).

HAGYJAD az Úr Istenre

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7.                   Ő MEGCSELEKSZI  végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.