Isten megbízható

L

egutóbb láttuk Ezékiást királyt, amint maga is oda borult az Úr elé és kitárta előtte szívét, ismertette Vele a jelenlegi helyzetet. Nemcsak a prófétától várta el az imádkozást, Isten orcájának a keresését, hanem maga is így cselekedett. Védelmi stratégiák kidolgozása, más népek segítségül hívása helyett teljes szívével az Úrhoz fordult, csak Tőle várta a segítséget. Bár mi is ilyen bizalommal fordulnánk minden dologban Urunkhoz. Az előző királyok bíztak ugyan Istenben, de igyekeztek emberileg is bebiztosítani magukat. Keresték Egyiptom vagy más ország szövetségét, mert így érezték magukat biztonságban. Úgy gondolták, ha ezt az utat járják mindent megtettek népük érdekében. Hányszor mi is hasonlóképpen vagyunk. Ismeretlen helyen kell elrendeznünk ügyeket, elmondjuk ugyan az Úrnak és kérjük segítségét, de azt követően minden ismerőst körbekérdezünk. Ezékiás ezt nem tette. Ő valóban „egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott.” Tudta, hogy az Úrra számíthat, mert sohasem hagyja cserben övéit.

Isten választ küld a királynak (2Kir 19,20-37), meghallgatta könyörgését, tehát nem hiábavaló, az igaz ember buzgó könyörgése (Jak 5,16). A választ Asszíriáról szóló kijelentésbe csomagolva kapja meg. Isten visszavezeti az ellenséges haderőt oda, ahonnan Júda ellen felvonult. Istennel szemben nincs hatalma. Ezékiás számára békességet ad, amikor megtudja, hogy az Úr számára a rettegett király, annyi, mint az ember számára a lova, vagy a tehene, amelyre kötőféket helyez és általa vezeti, kézben tartja. Így tartja kézben Urunk a sátánt és minden ellenségünket, ezért soha nem kell félni, a gonosz tombolásától, az Úr biztosan tartja kezeiben a kötőféket.

Megtudjuk ebből a szakaszból, hogy az asszír király, amikor a zsidókat gyalázta, Istent káromolta. Az Úr a népét ért sérelmet magának tulajdonítja. Ezt tapasztalta meg Saul is, amikor Jézus követőit üldözte. Az Úr így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem” (ApCsel 9,4)? Aki Isten gyermekeit szidja, vagy üldözi magával a feltámadott Úrral kerül szembe. Csodálatos védelme van Isten gyermekeinek. Milyen szomorú, hogy ennek ellenére mégis annyiszor a félelem szorongatja szívünket.

Az Úr jövőképet is ajándékoz imádkozó királya számára. Megtudja, hogy tartós lesz a szabadulás, bátran végezhetik munkájukat, mert gyümölcse beérik. Nem jön vissza a pusztító, amit termelnek az övék lesz. Jövőkép csak térden állva nyerhető.

Végig arról van szó igénkben, hogy Isten maga cselekszik, népét megoltalmazza és megszabadítja. Mindent maga cselekszik, nincs szüksége segítségre. Amikor besegítünk Istennek, mindig mindent elrontunk, ezért csak bízzuk Rá magunkat bátran. Nincs az életnek olyan területe, amelyből ne lenne az Úr felkészülve. Ő mindenütt szakértő, hiszen kezéből származik minden.

Pál apostol az antiókhiai zsinagógában Izráel őstörténetén keresztül tesz bizonyságot Isten szabadító munkájáról, és mutat rá a kegyelem szükségességére (ApCsel 13,23-33). Rámutat arra, hogy Jézus Dávid családjából származik, Ő az a korábban megígért Üdvözítő. Őt küldte el szabadítóul Isten.  Már Keresztelő János is Jézusra mutatott, Ő lesz az, akinek saruját nem méltó János leoldani. Tehát nem János, hanem Jézus a Szabadító. A Hozzávaló tartozáshoz megtérésre van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy megbánjuk bűneinket, elfordulunk tőle, és Jézus követjük. A követés pedig az Ő útján való járást, a Neki való engedelmességet jelenti.

Pál megszólítja hallgatóit és kijelenti, hogy az üdvösségnek csodálatos Igéje nekik, zsidóknak küldetett el. Isten az Ő kegyelméből, őket ajándékozta meg Fiában, Önmagával. Ők részesültek abban a kiváltságban, hogy közülük származott test szerint az Úr. Az Úr szava, az üdvösség beszéde mindig azoknak szól, akik hallják, akik valamilyen formában találkoznak vele. Így mindenki, aki már hallotta Isten Igéjét, tudja mit tett érte az Úr, felelős azért, hogy mindezzel mit kezd. Így mi is felelősek vagyunk, hiszen már annyi igehirdetésben volt részünk, sok könyvet elolvastunk, a bibliát is többször elejétől a végéig átvettük. De mi lett a drága vetőmaggal? Felnövekedett és termést hozott? Vagy úgy járt, mint a magvető példázatában, hogy valami mindig megfojtotta (Lk 8,4-15)?

 Ők azonban nem becsülték ezt meg, az ajándékot elutasították, fára szegezve megölték. Az emberiség mélypontja volt ez a pillanat. Az Úr, egyszülött Fiát, magát az Életet adja nekünk, mi pedig elvetjük. Mit kezdünk ma Isten Ajándékával, örömmel fogadjuk, és hálásak vagyunk, hogy általa megoldást, tiszta, szent életlehetőséget kínál, vagy elvetjük, és a bűn útján járunk, a szennyben fürdünk?

Isten azonban, akit az ember megölt, feltámasztotta. Ezért van nekünk lehetőségünk az új életre. A feltámadott Úrhoz odamehetünk, keresztjénél leborulhatunk. Így a megbánt bűneinkre van bocsánat, eltörli őket, mint a felleget.

Pál rámutat, hogy Isten az Atyáknak tett ígéretet beteljesítette Jézusban. Isten megbízható, amit ígért azt teljesíti. Azt azonban meg kell látnunk, hogy terveit nem a mi időbeosztásunk szerint valósítja meg. Ezért türelemre van szükségünk. Soha ne feledkezzünk meg arról, amit Péter apostol ír: „Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pét 3,8-9).

 Ím, béjöttünk nagy örömben

1. Ím, béjöttünk nagy örömben, Felséges Isten, A te szentidnek gyülekezetébe, A te templomodba, Felséges Atya Isten.

2. Itt megállunk teelőtted, Felséges Isten! És igaz hitből áldozunk előtted, Vallást teszünk rólad, Felséges Atya Isten!

3. Vágyik lelkünk szent Igédhez, Felséges Isten! Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez, A hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten!

4. Örvendezünk mi szívünkben, Felséges Isten! Mert bejutottunk immár teelődbe, A te templomodba, Felséges Atya Isten!

5. Csak ez nékünk vigasságunk, Felséges Isten! Hogy lakozik a te neved közöttünk, Dicsértetel tőlünk, Felséges Atya Isten!

6. Tartsd meg azért békességben, Felséges Isten, E kicsiny seregecskét igaz hitben, Te tiszteletedben, Felséges Atya Isten!

7. Prédikáltasd szent igédet, Felséges Isten! Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket, Áldd meg életünket, Felséges Atya Isten!

8. Zengedeznek mi ajakink, Felséges Isten! Örvendetes szókban, dicséretekben, Ékes énekekben, Felséges Atya Isten!

9.      Áldott vagy te magas mennyben, Felséges Isten! Kit illet dicséret a szent templomban, Anyaszentegyházban, Felséges Atya Isten!

Isten áldásával.