Változás

A

mint láttuk tegnapi Igénkben, beért Isten népe életének a vetése. A bűnnek, a gonosznak, a bálványimádásnak vetettek és most ezekből aratnak veszedelmet, ítéletet. Megtörtént az első fogságra vitel. Mindez nem a véletlen, de nem is a világpolitika alakulásának a következménye, hanem „az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával! Végül is elvetette őket maga elől” (2Kir 24,20).

Mai szakaszunk elmondja, hogy megtörténik az, amire soha nem mertek gondolni, amit el nem tudtak volna képzelni, Babilónia elfoglalja Jeruzsálemet, kifosztja a templomot (2Kir 25,1-21). Ez Izráel népe történetének a mélypontja. Soha nem gondolták, hogy pogány seregek megszentségteleníthetik az Úr házát. Sőt a templomnak önmagában is védelmi jelentőséget tulajdonítottak. Úgy vélték bárhogyan is élnek, ha haragszik is rájuk az Úr, de a templomát nem engedi elpusztulni. Így az épület, ha belé menekülnek, megőrzi őket a pusztulástól.

Azonban nem így történt. Miért? Megkapjuk a feleletet Jeremiás próféta könyvéből, aki annak a kornak volt hatalmas alakja. Ő Isten akaratát közvetítette a nép számára. Elmondta, hogy abban a helyzetben mit kell tenniük. Még mindig volt lehetőség, hogy az első deportációt követően nem romoljon még tovább a helyzet, hogy megmaradjon a város és a templom.

Mit kínált Isten? Jó ezt megnézni Jeremiás könyvében, mert Ő azóta sem változott, és nem engedett a követelményből. Így szólt Isten üzenete: „Halljátok az Úr igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt!  Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt!  Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké. Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el” (Jer 7,2-10).

Tehát Isten megmondta mit kell tenni, megjobbítani életüket, elfordulni a bálványoktól, és komolyan venni az Igéjét, amint azt Jósiás király is tette. Azonban a fiai és a következő királyok már nem a szívüket szaggatták meg Isten Igéjét hallgatva, hanem az Igét semmisítették meg. Urunk ma is azt kéri, hogy Igéjéhez igazítsuk életünket. Vegyük mindazt komolyan, amit a Bibliában olvasunk. Olvassuk úgy, hogy az nekem szól, és keresem Isten számomra küldött üzenetét.  Jósiás fia, Jójákim azonban elégette azt a tekercset, amelyre Jeremiás írta le az Úr szavát. Pedig az Úr azért íratta le szavait, hogy hátha komolyan veszik és megtérnek a rossz útról, Ő pedig akkor megbocsátja vétkeiket (Jer 36,2-3). Isten követelménye a rossz útról való megtérés. Nem elég a fogadkozás, nem elég látni, hogy rossz úton vagyok, hanem vissza kell fordulni és hazamenni. A tékozló fiú is, miután megfogalmazta, hogy az idegenben elveszik, és meglátta, hogy haza is lehet menni, felkelt és hazament az atyához. Erre van szükség, megmozdulni, felkelni és hazamenni.

Júda népe azonban nem tért meg. Sőt még Cidkijjá királynak is megmondta Jeremiás mit tegyen, ha szeretné a város és a templom pusztulását elkerülni, ám nem hallgatott a prófétára. Jó látni Jeremiás könyvét olvasva, mennyi mindent megtesz népe élete megmentése érdekében az Úr (Jer 38,17-18). Érdemes mindig Hozzá fordulni.

Pál apostol a terepen, a misszióban érzi jól magát. Oda küldte az Úr, így nem tud sokáig Antiókhiában maradni, hanem úgy látja vissza kell térni azokba a közösségekbe, amelyek első útjuk alkalmával létrejöttek (ApCsel 15,35-41). Pálék nem maguk szervezték meg ezeket a gyülekezeteket, nem ők toborozták az embereket, de még csak nem is a zsinagógákból csábították őket, hanem csak hirdették az Úr Igéjét. Az Ige hirdetése által keletkeztek a gyülekezetek. Bejutott az élő mag a szívekbe és az emberek újjá születtek. Pál most arra kíváncsi mi lett a vetőmag sorsa távollétükben, és mi történt a friss vetésekkel.

Az eddig együtt munkálkodó páros azonban innentől elválik egymástól. Az első útról visszaforduló János Márk ismét velük akar menni. Barnabás támogatja, míg Pál nem tartja jó ötletnek. Talán azt gondolja, Márk ismét meghátrál majd a nehézségeket látva.

Lehet, hogy megdöbbenünk, hát már köztük is ellentét feszült? Én azonban úgy látom, az Úr használhatta fel ezt a vélemény különbséget a két egybeforrt életű tanítvány szétválasztására. Ők nem látták meg, hogy Isten két különböző irányba akarja őket küldeni, mert így szélesebb területen árad az evangélium. Mert meglehet figyelni hívő testvérek egybeolvadását. A hívő csak a hívővel szeret lenni, vele érti meg jól magát, hasonlóképpen gondolkodnak. Azonban az Úr nem azt akarja, hogy a hívők közössége egy zárt közeg legyen. Inkább úgy tervezi, hogy őket beveti a mély vízbe a hitetlenek területére. 

Pál határozott és fontos számára a megbízhatóság, mert a misszió nem kísérleti telep, ahogyan például a házasság sem misszió. Van, aminek a szolgálatba állás, vagy a házasság megkötése előtt tisztázódnia kell.  Előbb kell jönnie a megtérésnek, az elhívás meghallásának, majd csak ezt követheti az elindulás. Különben csak akadályokká válunk. Azonban ez az esemény nem jelenti azt, hogy végleg elváltak útjaik, hogy Pál Márkkal nem hajlandó együtt szolgálni. Eljön az idő, amikor ismét az apostol mellet látjuk őt, mert Pál nem merev ember, őt az Ige, és Krisztus lénye formálja. Amikor az Úr úgy látja jónak, ő is megváltoztatja korábbi álláspontját. Isten gyermekei az Ige és a Lélek hatása alatt változnak és alakulnak. A tanítványság állandó változás, növekedés.

Látjuk, hogy ez a döntése Pálnak nem gyengítette szolgálatukat, hanem egy új munkatársat nyerve még inkább képes erősíteni a testvéreket. Az Úr ereje árad Pálon keresztül. Urunk tegye áldássá mai napunkat is, és adja, hogy az Ő erejét képviseljük.

Ha utam borítja felhőnek árnya

1. Ha utam borítja felhőnek árnya, s Uramnak céljait nem érthetem. Amit én nem látok, Ő azt mind látja, Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2. Ha gyakran körülvesz kísértés tőre, s ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem. Nem alszik lelkemnek hűséges őre, s Krisztusnak kegyelme elég nekem!

3. Ha vár a feladat, sürget a munka, s testem is, lelkem is erőtelen, Az Úr a segítőm, amint megmondta, s Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4.      Ha eljön maholnap utolsó órám, s a földi vándorlást bevégezem, Az Úrnak orcája ragyog majd énrám, s kegyelme örökre elég nekem!

Isten áldásával.