Egy rendelt nap

J

eremiás visszatekint az ostrom alatti állapotokra (JerSir 4,1-11). Leírja azt a szenvedést és borzalmat, amin Isten népének keresztül kellett menni a körülzárt városban. Mivel hamis reményben bíztak nem hittek a prófétának, így rengeteg szenvedésen kellett keresztül menniük. Ami a legszívbemarkolóbb, hogy az a jólét amiben éltek egyik pillanatról a másikra eltűnt. Júda népe nem gondolta, hogy ez megtörténhet. Hamis biztonságban ringatták magukat, úgy vélték, hogy amint Ezékiás király idején megszabadultak az Asszíroktól, úgy fogja Isten őket most is megmenteni. De a kegyelemhez szükséges mély bűnbánat hiányzott a szívükből.

Jeremiás így írja le az élet minőségének megváltozását, azt, amit soha nem gondoltak. „ Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak” (5). Az addig megszokott jólét egyik percről a másikra eltűnt. Az ételkülönlegességekhez szokott emberek még száraz kenyeret sem találtak, és éhen pusztultak. Döbbenet amilyen gyorsan megváltozhat az életkörülményünk. Vajon mi fel vagyunk-e készülve arra, amikor ez a jólét megszűnik? El tudjuk-e képzelni az éhezést, az élelmiszer boltok üres polcait? Pedig mindez bármikor megtörténhet. Megtörténhet, mert mi sem járunk az Úr útján, és Isten meg fogja ítélni ezt az önző életformát, amelybe belesodródtunk. Egyszer véget ér a fogyasztói társadalom, mert az Úr sem fogja tűrni, hogy mi dőzsölünk, elégedetlenkedünk és pazarlunk, máshol pedig gyermekek és idősek halnak éhen.

Egyszer a tékozló fiú pazarló életformája is véget ért. A nyomorúság, az éhhalál széle azonban felrázta a lényét és bűnbánattal hazaindult. Rádöbbent, hogy nem is kellett volna ilyen mélyre süllyednie, ha otthon marad. Az atyai házban van a helye, ott fiúként élhet, ott mindene megvan. Bárcsak mi is rádöbbennénk, hogy Isten országában van a helyünk. Lássuk meg, ma még lehet, ma még szabad hazaindulni és bűnbánattal az Atya elé borulni. Bizony mi sem vagyunk méltók, hogy az Atya fiának neveztessünk.

Mindabban, ami Jeruzsálemben történt az Úr haragját ismerte fel a próféta. Fontos tudni, hogy Isten a bűnre haragszik, ám a bűnös embert szereti. Ha ez a bűnös meglátja szíve állapotát és kegyelemért könyörög, Isten megbocsát. A megbocsátás alapja Jézus áldozata. Mint bárány vette magára vétkeinket. Az Ő áldozatáért van kegyelem.

Pál az Aeropágoszon is vállalja Urát, vállalja az evangéliumot (ApCsel 17,22-34), így bátran szól a jelenlévőkhöz. Nem hallgatja el a lényeget, akkor sem, ha az igehirdetésbe bevon olyan elemeket is, amelyeken keresztül könnyebben meg tudja ragadni hallgatói figyelmét. Megláthatjuk, hogy az athéniak bebiztosították magukat, nem akartak egyetlen istenséget sem kihagyni a tiszteletükből. Mi is szétforgácsoljuk magunkat a bálványok oltárán, de mégsem akarunk Jézus követői lenni. A bálványoknak az ember diktál, míg az Úr Jézusnak nem lehet parancsolni, mert Ő mindenek Ura. Előtte szolgaként állhatunk meg, és imádságunk csak az lehet: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Az apostol hangsúlyoz néhány nagyon fontos dolgot, amit hallgatóinak komolyan kell venni. Isten teremtette a világot, tehát ez a bolygó az Ő keze által jött létre. Az Övé, de ajándékba kaptuk. Mielőtt megalkotta az embert lakást is készített számára. Előre gondoskodott rólunk. Mert Ő szerető Atya.

Komolyan kell venni, hogy Isten nem szorul ránk. Ő nincs a mi segítségünkre utalva. Inkább mi szorulunk Őreá, mert nélküle tehetetlenek vagyunk. Nem mi adunk Neki, hanem Ő adott nekünk életet és leheletet.  Az Ő ajándéka az életünk. Minden Tőle jön, ezért a hálaadás a megfelelő magatartás Vele szemben.

Pál megválaszolja a ma is sokak által feltett kérdést, „ó, nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok. Minek születtem választ nem kapok” (Beatrice). Van válasz, írja Lukács: „ hogy keressék az Istent”, ezért születtünk, ezért vagyunk a földön, hogy megismerjük és szeretetére rezonálva, engedelmességben, akarata szerint éljünk. Isten megtalálható, azért lett emberré Jézusban, hogy megtalálható, megszólítható és megérinthető legyen. Rajtunk múlik, hogy elindulunk-e keresni. Az ígéret ma is áll: „Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik” (Luk 11,10). Aki kiállt, azt ma is meghallja az Úr. Kiáltsunk Hozzá, amint a vak Bartimeus is tette: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam” (Mk 10,47).

Fontos még azt is meglátnunk, hogy Isten rendelt egy napot, amelyen megítéli az egész emberiséget. Tehát az emberiség a történelem vége, az Isten elé állás felé halad. Ezért nem mindegy hogyan érünk ehhez a naphoz. Úgy ér-e minket, hogy a Bárány vére elfedezi bűneinket, vagy úgy, hogy Isten haragja alatt maradunk. Éljünk a lehetőséggel és kérjük Isten bocsánatát, kérjük, hogy az Ő vére törölje el minden bűnünket.

BŰNÖS VAGYOK

1.  

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.  

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.  

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.  

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.  

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

Isten áldásával.