J |
ósiás király miután megérdeklődte, hogy mit jelent rá nézve az az Ige, amit a templomban találtak, komolyan veszi azt, és összegyűjti a véneket és Jeruzsálem minden lakóját az Úr házába (2Kir 23,1-20). Minden Bibliaolvasáskor így figyeljünk az Igére: mit jelent rám nézve, mit mond nekem? Ne másnak, hanem magamnak olvassam, és ne tegyem le addig, amíg a kérdésre nem találom meg a választ. Hiszen Isten azért adta a Szentírást, mert rajta keresztül beszél velünk. Mindennap van szava, azonban, hogy megértsük, figyelni kell rá, sőt tusakodni a térdeinken. Ne menjünk úgy tovább, hogy nem tudjuk, mit akar ma velem az Úr.
Első lépésként mindenki számára felolvasták Isten törvényét. Mindenkinek hallani kell mit tett értük az Úr és mit vár el tőlük. Ez ma is lényeges, mindenkinek hallani kell az Igét, soha ne szégyelljük, és amikor és ahol lehetőségünk van igyekezzünk a Szentírással megismertetni másokat. Mindenkinek tudni kell mit tett érte az Úr. Ezért indult el Pál apostol is missziói utakra, hogy Isten munkáját, szeretetét megismertesse az emberekkel. De nemcsak azt kell tudnunk, hogy mit tett értünk az Úr, hanem azt is, hogy mit vár el tőlünk. Mert az Atyának van elvárása. Várja, hogy higgyünk Jézus Krisztusban, hallgassunk Rá, kövessük a mindennapokban. Gyakran csupán arra koncentrálunk, hogy mit kérjünk, mit várjunk el Istentől, és arra nem gondolunk, hogy Neki van elvárása velünk szemben. Ő a Gazda, mi pedig a szolgái. A szolga mindig Ura akaratát teljesíti, a saját dolgai csak azután jöhetnek számításba, ha elvégezte mindazt, amivel megbízta ura.
A következő fontos mozzanat, amikor Jósiás szövetséget kötött az Úrral: „Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben.” Az Ige meghallgatása után elkötelezték magukat, annak megtartására. Enélkül nem lett volna komoly ez az alkalom, nem lett volna súlya az egésznek, csak az érzelmek talaján maradt volna. El kell határozni, hogy komolyan akarom venni, amit Isten mond nekem.
Jósiás nemcsak elhatározta és megvallotta az ünnepi alkalom keretében, hanem hozzá is látott, Isten akaratának a megvalósításához. Amint tovább olvassuk az Igét, megdöbbenünk, hogy mennyi minden az Úr előtt utálatos és oda nem való dolog volt az Úr házában. Valóban komolyan vették az Úrral való szövetséget, mert mindent kitakarítottak a templomból, semmi felett nem érzékenyültek el. Felismerték, hogy a pogány kegytárgyak, a bálványok nem lehetnek emléktárgyak, ezért mindent eltávolítottak.
Nekünk is az Úr előtti csendben be kell tekintenünk az „Úr templomába” , amely a lényünk. Ha őszintén megtesszük, akkor mi is meg fogunk lepődni azon, hogy mennyi minden oda nem való dolog húzódik meg a szívünkben. Engedjük, hogy Urunk világossága a legtitkosabb zugokba is bevilágítson, és ami bálvány, ami a bűnhöz, a gonoszhoz tartozik, azt takarítsuk ki. Semmiből ne csináljunk emléktárgyat, mert a bűnhöz tartozó tárgyak és emlékek, soha nem lehetnek emléktárgyak. Ha őrizgetjük őket, visszaszerzik lényünk fölött a hatalmat, vagy kiskaput képeznek a gonosz számára.
Kiemelném azt az intézkedését is, hogy eltávolította a pogány papokat és az Úr papjai közül, akik eddig az áldozó halmokon áldoztak nem járulhattak az Úr oltárához. Ügyelt a szív tisztaságára a király, és nem engedte, hogy csak a cégtábla csere menjen végbe. Aki a pogány oltároknál áldozott, az csak úgy nem állhat az Úr elé. Ma is így kellene lenni, őszinte bűnbánat és megtérés nélkül nem szolgálhatunk az Úrnak, ha előtte az istentelenséget, a bűnt szolgáltuk. Nem cégtábla, hanem szív csere szükséges.
Pál és Barnabás a vitás kérdés megbeszélése végett Jeruzsálembe utazik (ApCsel 15,6-11). Amikor megérkeznek, összegyűlnek az apostolok és megbeszélik Pálékkal az ügyet. Fontos, hogy mernek beszélni a problémás dolgokról. Nem hallgatják el a különbözőségeket. Az is lényeges, hogy az apostolok nem felülről kezelik az ügyet, hanem bevonják az érintetteket is a probléma megoldásába. Bizony minden szinten tanulhatunk tőlük.
Látjuk, amint Péter feláll és vállalja korábbi tapasztalatát, és elmondja azt, amit az Úr kijelentett a számára. Van, amikor fel kell állni, és el kell mondani, amit mi megértettünk az Igéből, akkor is ha mások még azt nem értik.
Péter rámutat arra, hogy Isten ismeri a szíveket. Bár mi is komolyan vennénk, hogy az Úr előtt nincs rejtve semmi, amit a szívünkben raktározunk. Ő tisztában van mindazzal, amit érzünk és gondolunk. Őt nem lehet megtéveszteni. A szíveket az Úr tisztítja meg hit által. Ebben sincs különbség, mindenki szívét egyedül az Úr képes megtisztítani, másrészt ez azt is jelzi, hogy senki élete nem reménytelen.
A végére pedig mélyüljön el bennünk Péter apostol kijelentése: „mi is az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk.” Nincs más lehetőség számunkra sem, mint az Úr Jézus Krisztus. Őbenne tartatunk meg.
Velem vándorol útamon Jézus
Velem vándorol útamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem az célhoz,
Ő a győzelmes, hű vezér.
Ő a győzelmes, hű vezér.
Velem vándorol útamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik
Ő az éltető tiszta fény.
Ő az éltető tiszta fény.
Velem vándorol útamon Jézus,
Ez a vígaszom, baj ha jő.
Bármi\' súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő.
Segít hordani, ott van Ő.
Velem vándorol útamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd.
Amíg irgalmas karja véd.
Velem vándorol útamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én.
Nevét végtelen áldom én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése