Egyedül Jézus

E

zékiásról, Júda királyáról olvasunk ma (2Kir 18,1-12). Az ő értékelése teljesen pozitív, úgy látják Ezékiás életét, hogy egészen úgy követte az urat, mint Dávid. Ezzel rámutatnak arra, hogy ami Dávid számára lehetséges volt, az lehet mások számára is. Isten kegyelme mindenki számára elérhető. Nem kell leírni önmagunkat és azt mondani, nekem úgy sem megy. Én nem tudom követni az urat, nem tudok úgy engedelmeskedni, mint az előttem járók. Ezékiás élete bizonyítja, hogy lehetséges. Hogyan? Az Úr ereje által.

Miben nyilvánult meg a Dávidhoz hasonló hit? Abban, hogy Ezékiás bátran eltávolította és megszüntette azokat a pogány kultuszhelyeket és tárgyakat, amelyekhez az évszázadok folyamán elődei nem mertek hozzányúlni. Sőt felismerte, hogy a rézkígyó is bálvánnyá lett, Isten helyett benne látták a szabadítót, ezért ezt is összetörette. Ezékiás ezen tettei azt jelzik, hogy élő kapcsolatban volt az Úrral. Naponta kereste Őt, és ezért volt képes, a már szent hagyományként beépült bálványokat eltávolítani.

Nekünk is oda kell állni az Úr elé és meg kell vizsgálnunk lényébe tekintve, van-e olyan szokás, vagy tárgy, valamilyen használati eszköz, vagy személy az életünkben, aki már bálvánnyá lett? Vannak-e olyan személyek és dolgok, szokások, természetünk olyan része, amely érinthetetlen volt eddig. Az Úr azt akarja, hogy bármi, ami elfoglalta a szívünket, és nem hagyott teret az Ő számára, kikerüljön onnan. Ő az egész életünket kéri, nemcsak egy szeletet belőle.

Mi jellemezte Ezékiás király életét? „Bízott az Úrban, Izráel Istenében,” a Károli fordítás szerint: „Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott.” Tehát nem csupán bízott az Úrban, hanem egyedül csak Benne bízott, és nem tett mellé semmi mást. Hiszen előtte is voltak olyan királyok, akik bíztak az Úrban, de ők még az Úr mellé oda tettek, vagy korábbról meghagytak biztosítékokat. Ez azt jelentette, hogy baj esetén, még az áldozóhalmon is mutattak be áldozatot, és úgy gondolták ezért biztosan meghallgatja őket az Úr. Azonban semmilyen biztosítékra, kiegészítő cselekményre nincs szükség. Egyedül a teljes szívvel való bizalom, az engedelmes és tiszta élet a mérvadó.

Ez a lényeges ma is, egyedül Benne bízzunk. Ez azt jelenti, hogy az Úron kívül minden egyéb dolgot kitakarítunk az életünkből. Jézus mellett nincs helye, horoszkópnak, jósoknak, keleti vallásoknak és praktikáknak, sem a pénzben, politikában való bizalomnak. Vagy Rábízzuk magunkat teljes szívből, vagy megosztjuk az életünket. Ő azonban nem hajlandó osztozkodni senkivel.

Fontos még a király életében az Úrhoz való ragaszkodás. Ez azt jelentette, hogy amikor mások mást tartottak volna ésszerűnek, ő akkor is komolyan vette Isten Igéjét, a Mózesnek adott törvényeket és azok szerint élt. Gondoljunk a Saul elől menekülő Dávidra, akinek azt javasolták ölje meg a királyt, amikor rátalált a barlangban. Ő azonban nem a barátai tanácsára figyelt, hanem az Úr szavához és akaratához ragaszkodott, ezért életben hagyta Sault és tovább bujdosott. Az Úrhoz való ragaszkodás Ezékiást igazolta. Munkássága eredményes volt, mert csak azt tette, amivel az Úr megbízta. A mai tanítványok is akkor lesznek eredményesek, ha minden helyzetben az Úrhoz ragaszkodnak. Ez volt az Úr Jézusra is a jellemző egész földi szolgálata során. Soha nem a mellette levők véleménye, vagy a körülmények alakulása határozta meg a tetteit, hanem mindig Isten akarata. Mondhatták a tanítványok, hogy küldje el az utánuk kiáltozó pogány nőt, nem hallgatott rájuk, mert a Ő számára is hozta Isten kedves esztendejét. Ugyanígy nem kért tüzet a samaritánus falura, amikor nem fogadták be, de nem vette igénybe tanítványai védelmét sem, amikor a elfogására kivonultak a fegyveresek. Mivel csak felfelé, az Atyára figyelt, a kereszten így tudott kiáltani: „Elvégeztetett.” Ez az eredmény, elvégezni azt, amivel a Gazdám megbízott. Nem az a lényeg, hogy mindent megcsináltunk-e, amit elvártak tőlünk, hanem az, hogy amit az Úr kért, amit rám bízott, azt elvégeztem-e (Lk 12,41-48)?

Az újszövetségi rész megdöbbentő és egyben bátorító is a tanítványok számára (ApCsel 12,20-25). Megdöbbentő, hogy az a Heródes, aki hatalma megőrzése érdekében ki akarta pusztítani a keresztyéneket, nyomorultul elpusztult, míg a kiirtásra szánt közösség növekedett, és az Úr igéje terjedt.

Azt is meglátjuk miért volt ellenséges indulattal Heródes az Úr tanítványai iránt. Magát istenítette, és nem volt hajlandó meghódolni Jézus Krisztus előtt. Sem a királyi, sem az isteni méltóságot nem akarta Jézusnak adni. Azonban Isten az Ő dicsőségét embernek nem adja.

A tanítványoknak soha nem kell a félelmekre, az istenkedőkre tekinteni, az ő idejük is lejár. A tanítvány feladata, hogy mindig a szolgálatra koncentráljon. Felismerje, hol a helye, hol meddig kell tartózkodnia. Pál és Barnabás is világosan látta meddig kell a fővárosban tartózkodniuk. Hiába voltak ott a tizenkettes kör tagjai, ők visszaindultak oda, ahová korábban állította őket az Úr. Visszatértek, de kaptak egy olyan társat, aki személyesen is jelen volt több Jézus által véghezvitt eseménynél. Szolgálatukat, igehirdetésüket, Márk személyes bizonyságtétele is erősítette. Mindig szükség van más testvérek bizonyságtételére is. Kérjük Urunkat, végezze el, hogy ma is növekedjen és terjedjen az Ő Igéje. Ne akarjuk mással helyettesíteni az Igét, mert egyedül csak ez által munkálkodik az Úr. Ha mást teszünk a helyére, megmozgathatunk tömegeket, de nem nyerünk tanítványokat. A mi feladatunk pedig pontosan ez: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,19-20).

Nem szeret senki

1. Nem szeret senki, senki igazán, Nem érzi más azt, ha valami fáj. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

2. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

3. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

4.      Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

Isten áldásával.