Értékrend csere

S

alamon rámutat, vállaljuk tetteink következményeit, és nézzünk velük szembe bátran (Példb. 6,1-19). Isten gyermekét ne tekintse senki könnyen becsaphatónak, de ha valahol pórul jártunk, mert nem voltunk megfontoltak, és nem néztünk az Úrra, tegyünk meg mindent, a hiba kijavításáért. Így kezdi, ha kezességet vállaltál. Tehát nem kötelező kezességet vállalni mindenkiért, vagy kölcsön adni mindenkinek, figyelembe kell venni, hogy nem mindenki megbízható. Ha rosszul döntöttünk nézzünk bátran szembe vele. Minden probléma alapszabálya, hogy ne hátráljunk meg, ne halogassuk a dolgok intézését, hanem nézzünk vele szembe, még ha kényelmetlen vagy nehéz is.

Isten gyermeke szótárából a lustaság hiányzik. Ez nem erény, hanem bűn, hiszen Isten még az állatvilágba is a szorgalmat kódolta bele.  Az Úr tanítványainak a saját feladataik szorgalmas végzése az erénye. Az evangéliumot is egyszerű emberek vitték tovább. Nem a maguk kényelmét keresték, hanem örömmel és kitartással szolgáltak az Úrnak.

Pál apostol magához hívatja az efézusi véneket, látja, hogy újabb missziói küldetése nem lesz, az Úr másfelé vezeti (ApCsel 20,17-24). El akar búcsúzni és egyben rájuk bízza a gyülekezetet. Pál nem megparancsol valamit ezeknek az embereknek, hanem emlékezteti őket a közöttük lévő szolgálatára. Vállalta az Úr Jézust ellenséges indulatok és támadások közepette is. Pálnak sem volt könnyű.  Mi úgy gondoljuk, ő apostol, neki könnyű volt, rendkívüli képességekkel és ajándékokkal rendelkezett. Most megláthatjuk neki sem volt sem egyszerű sem könnyű Jézust szolgálni, előrehaladni a keskeny úton.

Milyen őszintén vall férfi létére könnyeiről. Még ő is könnyezett, vajon meg tudjuk -e érteni őt, vagy egymást. Mi sokszor magunkból indulunk ki és azt gondoljuk, ami nekünk könnyen megy az a másiknak is. De van-e bennünk megértés, és tudjuk-e segíteni, támogatni azt, aki nehezebben boldogul valamilyen területen.

Azt is lássuk meg, hogy a könnyek az Úr előtt hullottak. Pál nem magát siratta, hanem fájt a szíve keményszívű népe miatt. Azonban a könnyek nem jelentettek meghátrálást, hanem még nagyobb erőre ösztönözték őt, hiszen tudta, az elveszettekért küldte harcba őt a Parancsnok.

Megtudjuk Pál beszámolójából, hogy házanként is tanított. Tehát voltak, akik nemcsak a szívüket, hanem lakásukat is megnyitották az Úr előtt. Másrészt ez azt is jelenti, hogy akik behívták Pált a házukba, azok többre vágytak. Nem volt elég számukra annyi, amit a közös alkalmon hallottak, hanem többet igényeltek. Ők olyanok voltak, mint a szivacs, amely csak szívja magába a vizet, így szívták ők magukba az evangéliumot. Nem elégedtek meg azzal, hogy a külső vizes legyen, hanem azt akarták, hogy a belső szárazság is elmúljon. Tudták, az élő víz tudja valóságosan csillapítani a szomjukat.

Van-e bennünk még ilyen szomjúság? Vágyunk-e még minél többet megismerni az Igéből, minél mélyebbre hatolni benne, és megismerni az Urat?

Ami számukra hasznos, azt mind tovább adta, nem hallgatott el semmit. Tehát nem az óráját, hanem hallgatói szükségletét nézte. Nem adott azért kevesebbet nekik, hogy ő hamarább végezzen. Nem azt nézte mi a maga számára az előnyös, hanem azt, mivel építheti az efézusiakat. De nem is csak szépeket mondott, nem csupán a szeretetről beszélt, hanem rámutatott a megtérés szükségességére. Megtérés nélkül nem lehetünk tanítványok, hiszen ez által vált irányt az életünk. Nem lehetünk úgy Jézus tanítványai, hogy továbbra is a bűn útján járunk. A megtérés, szakítás a bűnnel. Elmondta számukra mit jelent Jézusban hinni. Ez fontos, Jézusban, mint Megváltóban higgyünk. Isten Fiában, Aki az életét adta értem a Golgotán.

Pál sem lát előre mindent, azt tudja, hogy már erre nem fog visszajönni. Tisztában van a rá váró szenvedésekkel is.  Ez azonban őt nem hátráltatja, mert kész meghalni is Jézusért. Számára nem az élete a drága, hanem a kapott szolgálat elvégzése. Ilyen átalakulásra van nekünk is szükségünk. Erre az értékrend cserére kell eljutnunk, mert bizony nekünk drága, sőt mindennél fontosabb az életünk. Ha majd a szolgálat válik a legfontosabbá, más lesz a keresztyénségünk, és nagyobb hatást fog kiváltani. Mert a mi feladatunk is az Isten kegyelmének az örömhíréről való bizonyságtétel. Ennél fontosabb feladata nincs egyetlen tanítványnak sem.

1.  

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.  

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.  

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.  

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.  

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.