Immánuel: Isten szól

lvassuk úgy a mai napra kijelölt Igét (Példb 4,20-27), hogy azon keresztül nem csupán szentíró, hanem maga az élő, szent Isten szól hozzánk. A szerző egy csatorna, akin keresztül életünk Alkotója és Ura eljuttatja hozzánk üzenetét. Ha csak egy bölcselő írását olvassuk, azt lehet mérlegelni, akkor mi döntjük el, hogy korunkban még komolyan lehet-e venni, vagy már elmúlt felette az idő. Ha azonban azzal a meggyőződéssel és alázattal olvasom, hogy Isten szól, akkor nincs helye mérlegelésnek, akkor nem lehet szelektálni az Igék közt, akkor úgy kell értenem, ahogy mondja.

Az Úr azt kéri most, hogy figyeljünk szavaira, mégpedig úgy, mint a sötétben világító lámpásra. Az Ő szava ad fényt, hogy jól lássuk az életre vezető utat. Mivel Isten szava emberi eszközön keresztül szól, ezért jól oda kell figyelni, oda kell hajtani a fülünket, hogy ne az emberit lássuk meg és halljuk, hanem valóban az Urat. Oda kell hajtani fülünket, tehát időt kell rá szánni, mert sokféle háttérzaj is hallatszik, amelyek el akarják a Hangot takarni előlünk. Valamikor a vadnyugaton az indiánok úgy figyelték az ellenség mozgását, hogy a fülüket a földre helyezték, és így meghallották a rezgéseket, tudták merre vonul az ellenséges sereg, vagy a vad, amelynek elejtésére indultak. A földön hallgatózó már akkor észrevette a vad vonulását, amikor az állva figyelő még nem hallott semmit. Ha mi is így hajtjuk az Igére fülünket meg fogjuk hallani Urunk akaratát.

Azt kéri gazdánk, hogy ne tévesszük szem elől soha az Igét. Minden helyzetben, minden problémával szemben állva, arra figyeljünk, az legyen a mérvadó, mit mond az Írás. Láthatjuk ezt Pál életében is, nem a saját véleményét mondja ki elsőnek, hanem mielőtt nyilatkozna, felteszi a kérdést: „De mit mond az Írás” (Rm 4,3; Gal 4,30)? Akkor tudunk figyelni rá, ha a szívünkben van, ha úgy átjárja az Ige a lényünket, hogy el tudjuk mondani, szívembe rejtettem az Úr beszédét. A szív feladata, hogy magába fogadja Isten beszédét, hogy azzal töltsük meg. Mi van a szívünkben, mivel van tele? Megtudhatjuk, ha figyelünk gondolatainkra, és beszédünkre, hiszen az Úr Jézus azt mondta: a szív teljességéből szól a száj. Tehát beszédünk napvilágra hozza szívünk tartalmát. Arról beszélünk, azzal foglalkozunk a legtöbbet, ami betölti lényünket.

Mai Igénkben az Úr szívünkre irányítja a figyelmet. Azt kéri, nagyon vigyázzunk rá, mindennél jobban őrizzük, mert nem mindegy mi kerül bele. Gondoljunk arra, hogy lakásfestéskor milyen gondosan becsomagoljuk értékeinket, majd félretesszük, nehogy a festék rájuk hulljon. Annyi minden szóródik ma a világban, ami beszennyezi szívünket, gondolkodásunkat, sőt egész életünket, óvjuk-e ezektől szívünket? Elrejtjük-e az Úrban? Mert csak az Úr kegyelme tud megőrizni, de akarni kell tisztán maradni. A szív azért fontos, mert belőle indul ki az élet, az új élet is onnan indul ki. Az elvetett mag a szívünkben fogan meg, és ott kezd növekedni. Lídiának is a szíve nyílt meg Pál beszéde előtt, és így bejutott Isten életet adó Igéje, ami által hitre jutott, és Filippiben gyökeret vert az evangélium. Szívünket az Ige számára formálta az Úr.

Efézusból tovább indul Pál, de előbb még bátorítja azokat a tanítványokat, akik maradnak, akinek ebben a közegben kell élni az Igét, felmutatni Isten kegyelmét, és szeretetét (ApCsel 20,1-6). Ebből meglátjuk, hogy az igazi bátorság megmaradni az Úr Jézushoz való hűségben, a tömeg akaratával szemben. Bátorság vállalni az Urat, amikor így kisebbségbe kerülünk. Mert nem az a bátorság, ha azt tesszük, amit a többség, hanem az ha a többség ellenére teszem, azt amiről az Ige alapján meggyőződtem. Jézus efézusi tanítványai bátor emberek, mert tudjuk, Uruk is bátran vállalta őket a kereszten.

Még egy pillanatra tekintsünk vissza az efézusi tömegjelenetre. Lepleződjön le előttünk a nép akaratának a veszélyessége. Itt az ötvösök elérték, hogy a nép azonosuljon az ő szándékukkal, majd egy akarattal képviselték azt. A nép akarata nem mindig jó, és sok bajt okozhat, ha nép dönti el mi a jó. Gondoljunk nagypéntekre, ott is a tömeg fejezi ki az akkori politika akaratát. Jézus halálát követelték, és ezzel elutasították Isten kegyelmét. Sőt döntésükkel meghatározták népük sorsát is. Ne a népakarat befolyásoljon, hanem mindenkor igyekezzünk magunk megtalálni az igazságot, megnyitni szívünket az Úr előtt.

Pál ellen merényletet terveznek, tehát az evangélium ellenségei soha nem adják fel, mindent megpróbálnak, hogy megakadályozzák terjedését, elhallgattassák Pált. Ők nem tudják, Pált el lehet hallgattatni, de az evangéliumot nem.

Jó meglátnunk, hogy az apostol, amikor szembesül a merénylet tervével, nem fut készakarva ellenségei kezébe, hanem más irányba megy. Felismeri, hogy az Úr a merénylet által állítja más irányba. Van, amikor Isten külső eszközöket is felhasznál útvonalunk módosításához.

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.