A bölcsesség oltalma

S

alamon folytatja hitén átengedett tapasztalatainak a tovább adását (Példb 2,1-22). Mindezt először a fiának adja át. Neki, mert a gyermekének is tudnia kell, hogy Isten bölcsessége nélkül nem boldogul. Úgy beszél Salamon a bölcsesség szükségességéről, mint aki maga is átélte fiatal korában, hogy nem tud mindent, nem tudja az Úrtól kapott feladatot felelősségteljesen ellátni. Ezért ő Istenhez fordult, Tőle kért segítséget, bölcsességet, és amit kért azt megkapta. 

A király azonban csupán elmondja mindazt, amit az életben felismert, ami nála bevált, de a választást fiára és mireánk bízza.  Ha megfogadod, tehát benne van az elutasítás lehetősége is. Salamon átadja a bölcsességet, az Isten szerinti életvezetés mintáját, de kész elfogadni az elutasítást is. Isten elénk adja az áldást és az átkot, és nekünk kell választani, melyik úton megyünk tovább.

Jó volt látni, ahogyan Salamon lelkileg is felkészíti fiát az életre. Nemcsak az anyagiakról gondoskodik a számára, hanem fontos neki, hogy fia megismerje az Isten akarata szerinti életet, hogy meglássa nem minden jó az Úr szemében, és nem minden helyes. A mi feladatunk is, hogy felkészítsük gyermekeinket az életre, úgy hogy annak urát megismertessük velük.

Mai Igénk hangsúlyozza, hogy ez a világ a bűn uralma alatt van, így nemcsak jó szándékú emberek vannak, nem csak jó szokások, hanem jelen van a gonosz, aki el akar nyelni. Azonban a sátán által gyakran csillogó csomagolásba rejtett rosszat is fel lehet ismerni, ha az Úrtól való bölcsesség tölti be lényünket. Ezt a bölcsességet azonban nem tudjuk magunk elérni, hiszen nem képzés által nyerjük el, de nem is az életkorral jön, hanem Istentől kaphatjuk ajándékba. Ehhez azonban alázattal el kell ismerni, hogy nem értünk az élethez, híjával vagyunk a bölcsességnek, de kérjük az Úr könyörüljön rajtunk és ajándékozzon meg vele.

Ez a bölcsesség oltalmaz, vezet és megment a helytelen úttól, és a romlásba vivő kapcsolatoktól. Amit nem láthatunk előre, az az Úr vezetése által biztonságossá válhat. Nagyon lényeges, hogy Isten a bölcsessége által képessé tesz felismerni a jót, Lelke által pedig erőt ad, hogy azt választhassuk. Hiszen tudjuk, van kegyelem, az eltékozolt életet is odavihetjük atyánkhoz, Aki kész visszafogadni és megbocsátani a múltat. Azonban tudnunk kell, hogy az eltékozolt évek nem jönnek vissza, az elherdált erő, és anyagi javak, az elrontott emberi kapcsolatok nem biztos, hogy helyreállíthatók. Az okozott sebeket sem lehet minden esetben begyógyítani, és lehet, hogy mire megtérünk, elmúlik vétkeink jóvátételi alkalma is. Ezért fontos, hogy komolyan vegyük mennyei Atyánk tanácsait.

Zajlik az élet Efézusban, Pál hirdeti Isten országát a zsidók számára, ám azok nem akarják azt elfogadni. Három hónapon keresztül kész velük vitázni. Micsoda türelem és kitartás volt az apostolban. Mert ugyan melyikünk próbálkozna három hónapig, ott ahol kevés az eredmény?

De amikor ennyi idő után sem nyílik a szív, hanem inkább bezárul és gyalázzák a kegyelmet Pál is tovább áll. Egy görög ember iskolájában tanít, és az Úr úgy megáldja szolgálatát, hogy voltak, akik meghallották az Úr Igéjét. Ez azt jelenti, hogy voltak, akik hallgatták, tehát meghallották az örömhírt, mindazt, amit Isten tett értük. Ezáltal volt lehetőségük dönteni. De azt is jelenti, hogy voltak, akik hallották az igehirdetést, és meghallották általa Isten szavát, és erre válaszolva Neki szentelték életüket. Így kell nekünk is meghallani, hogy, amit az Úr mond, azt komolyan vesszük.

Ebből a történetből megtudjuk, hogy nem lehet csak leutánozni Pált, mert Isten szentlelke csak azokban működik, akik befogadták. A Lélek nélkül, a saját erőre és praktikára támaszkodó ember vereséget szenved és kárt vall, mert a gonosz csak a bennünk élő Krisztus előtt hódol meg. Akiben nincs a Krisztus Lelke, ott a gonosz nem hátrál, mert csak Jézust ismeri, szavának enged, de akiben nem él az Úr, azt a gonosz megtámadja. Csak az Úrnak van hatalma a gonosz minden formája felett.

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.