Biztos Vezető

M

ilyen türelemmel és szeretettel fordul hozzánk Urunk ezen a reggelen is (Példb 7,1-27). Már a megszólítás is tele van gyöngédséggel. Fiam, mondja az Úr, és ez szól a nőknek is, értheti mindenki saját magának, tehát lehet fiam és lehet lányom. Ez a megszólítás kifejezi, hogy távolról figyel, és nem hideg szívvel osztogat parancsokat, hanem gyermekeiként bánik velünk. János így csodálkozik rá erre: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Csodálkozzunk rá mi is, és adjunk ezért hálát. Milyen jó, hogy reggelenként nem egy rabszolgatartó előtt kell megjelenni, hanem édesatyánk elé állhatunk. Olyan Atya Ő, aki jól ismeri gyermekeit, időt és energiát szán ránk, és ami még nagyon fontos van türelme hozzánk.

Kéri, hogy őrizzük meg szavait, tehát ne legyünk olyanok, mint a kisgyermekek, akik meghallgatják, amit a szülő mond, de aztán elengedik a fülük mellett, már nem azt teszik, amit mondtak nekik. Ne engedjünk a kísértőnek, és az eszünknek, sem amelyek azt mondják, ne hallgass Istenre, ne vedd komolyan, amit mond, hiszen ő már öreg. Ahogyan a szülőkre legyintünk, öregek vagytok, ti már ehhez nem értetek, úgy akarja elérni a gonosz, hogy az Úr szavára is legyintsünk, ne vegyük komolyan, azt gondolva, nem ért Ő már az élet dolgaihoz, túlhaladt felette az idő. Istent soha nem haladja túl az idő, Ő ért igazán az élethez, hiszen Ő alkotta meg ezt a világot, amelyre még a mai ember is rácsodálkozik, amelynek sok dolgát a mai tudósok sem ismerik. Aki megalkotta a pillangót és beprogramozta annak csodálatos fejlődési útját, aki beleépítette a költöző madarakba a vándorlás rendjét, Ő ne ismerné az életet? Lássuk meg, Ő ért a legjobban az élethez, ezért érdemes Rá hallgatni. Nincs más Hozzá fogható, akinek annyira fontosak lennénk, aki annyira mindent megtesz értünk, mint Ő. Hiszen még Fiát, az Úr Jézust is kész volt halálra adni, csakhogy megmenthessen, és őrök élettel ajándékozhasson meg.

Bízzuk rá magunkat őszinte hittel az Úr szavára, vezetésére. Lássuk meg, hogy Ő nagyon jól ismeri az embert, az életet. Mi csak ebből a kis szeletkéből kapunk kóstolót, Ő azonban ezred évek óta látja gyermekeit, figyeli életüket, van velünk elég tapasztalata, nem lehet megtéveszteni. Ez ránk nem mondható el, már a szívünk is becsap, az értelmünkről nem is beszélve. Sokszor mondják, hogy jól csak a szívével lát az ember, ám mai igénk rámutat, a szív sem jó vezető. Természete szerint a szív is romlott, bűnös, ezért nem képes jó tanácsot adni, sőt a szívünknek ezt a romlott állapotát használja ki az ördög és keríti hatalmába érzelmeinket. Az érzelmek által képes az ellenség befolyásolni minket, ezért ne az érzelmekre, ne a szívünkre figyeljünk, hanem az Úr szavára. A Szentírás megbízható, hiszen rajta keresztül sok generáció megtapasztalta Isten szavát vezetését. Sokan rádöbbentek, hogy a biblikus út, a jó út. Azt az irányt érdemes követni ma is, amit az Ige mutat. Ez az ösvény már jól ki van taposva, hiszen sokan jártak rajta előttünk.  Pásztorok, halászok, tanítók, papok, politikai vezetők, egyszerű emberek, és hírességek is jártak már előttünk a keskeny úton. Mindenki előbb a széles utat járta, de felismerték, hogy az népszerűsége, sikeressége ellenére is pusztulásba vezet. Ők, amikor erre rádöbbentek, megfordultak és a népszerűtlen és elhagyatott keskeny út felé indultak, nem rémítette el őket, a szoros kapu sem. Bátran bementek rajta, mert tudták, ez az út életre visz. Az Úr Jézus Krisztus és az Ő igéje biztos vezető mai világunkban. Aki Ráhallgat, életre talál, és célba jut.

Pál az efézusi vének előtt áll és feltárja szívét, és szolgálati indítékait (ApCsel 20,33-38). Micsoda tisztaság ragyog Pál lényéből, ő nem önérdekből, anyagi haszonért járta a világot. A gyülekezeteket nem megélhetési eszközöknek tekintette. Ő nem belőlük, hanem értük élt, amint  a nagy Pásztor, az Úr Jézus is, Aki életét adta a juhokért.

Bele nézhetünk a Pál lénye által elénk állított tükörbe és megláthatjuk, vajon ilyen tiszta-e a szívünk, vagyunk-e ilyen önzetlenek és tudunk-e így az Úrnak szolgálni, így Isten népének élni?

Az apostolnak nem voltak elvárásai a gyülekezetek felé, nem támasztott feltételeket, hanem ment, és vitte az életmentő szérumot, az evangéliumot.

Amire szüksége volt, azt munkával teremtette elő. Tudjuk az egyik leveléből, hogy nem voltak nagy igényei, sőt tudott az adott helyzethez alkalmazkodni, kész volt szűkölködni is. Ha valamiben hiányt szenvedett, vagy nem értette meg egyik közösség sem, hogy neki megélhetési problémái vannak, nem panaszkodott, nem vonta egyik gyülekezetet sem felelősségre. De, még az Úr ellen sem lázadt, hanem alázattal várt, mert tudta, Gazdája soha nem feledkezik meg róla, és minden körülmény közepette, gazdagabban képes megáldani, mint ahogy azt ő elképzeli.

Az is kicsendül Pál szavaiból, hogy amiért megdolgozott, tehát a jövedelmét sem egyedül magára költötte, hanem más testvérek szükségeit is igyekezett betölteni. Tehát ő maga is gondoskodott másokról. Valószínűleg a mellette levő munkatársait is támogatta szűkös lehetőségeiből.

A következő mondatot, gyakran halljuk: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (35), azonban Pál ezt másoknak mondta. Nem úgy mondta, hogy elvárta, hogy adjanak, hanem saját bizonyságtételként fogalmazta meg. Ez azt jelenti, hogy ő megtapasztalta, hogy Jézus adott neki, kegyelmet és új életet, csak az tud szívből és önként adni Isten dolgaira, aki előbb Tőle kapott. Pál mindig azt teszi, amire a benne élő Jézus indítja, és tudja, hogy másokat is indítani fog. Az első gyülekezetekben nem parancsra és kényszerből, hanem az Úr iránti őszinte szeretetből fakadtak a cselekedetek. Urunk formáljon minket is ilyen Neki élő, érte égő közösséggé.

Azt az éltet vágyom élni

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.