2011. szeptember 16., péntek

Rendületlenül előre

T
egnap olvastuk a bölcsesség bizonyságtételét, a Teremtőről és a teremtésről. Megtudhattuk, hogy a bölcsesség is jelen Isten világot alkotó munkájánál, Ő volt a Teremtő kedvence. Mai Igénkben pedig már az emberek közt munkálkodó bölcsességet látjuk (Példb 9,1-18). Tehát Isten nem tartotta meg magának Kedvencét, nem élvezte bölcsességét, hanem elküldte számunkra. Ide adta, mert szükségünk van Rá. A tudás önmagában kevés, életbölcsességre is szükségünk van.
Ezt a bölcsességet belecsomagolta az Úr Jézus Krisztusba, Benne küldte el a számunkra. Kedvencét, Egyszülöttjét küldte el a világba, adta az embernek, hogy megszeresse Ő is, és Rábízza az életét.  Eljött és így megtalálható mindenki számára, azért jött, hogy általa életet nyerjünk. Ő hozta Isten kegyelmét, a drága jó hírt, Isten szereti a bűnöst, és ad lehetőséget a bűnből való szabadulásra, az örökéletre.
A bölcsesség hívogatja az embert, az Úr Jézus is, amikor eljött hívta az embert, hívta, hogy kövesse Őt. Az életbölcsesség az Ő követésében található meg. Aki meghallja a hívást és elindul, az a Vele való kapcsolatban megkapja a helyes döntés, a biblikus életvezetés lehetőségét. Halljuk-e a hívást? Miként reagálunk, ha megszólít Urunk? Az első tanítványok örömmel hagytak mindent hátra, amikor meghallották a hívást. Felismerték, hogy a názáreti Jézusban maga Isten keresi az életüket. Meglátták, ha követik Jézust, kiteljesednek, áldottá válnak. Ami a világ szempontjából érték és fontos azt mind maguk mögött hagyták. Mögöttük maradt a biztos megélhetés forrása, a nagy vagyon megszerzésének lehetősége, amikor otthagyták életük nagy fogását. Ma mindenki élete fogására vár. A nagy lehetőségre, amikor befektetés nélkül nagy összeg hullik az ölükbe, ők ezt a lehetőséget maguk mögött hagyták. Jézus mellett háttérbe kerültek megszokott vágyaik, terveik és egy teljesen új alapokra helyezett életet kezdtek meg.
Mit látunk? Tönkre mentek ezek az emberek? Meg keseredtek és kudarcot vallva, szégyenkezve eltűntek? Nem! Kiteljesedtek, mert megélhetésüket az Atyára bízták, ők pedig a beleálltak a Jézus által számukra készített program megvalósításába. Ez azt eredményezte, hogy a durva és ismeretlen halászból egy kiterjedő, dinamikusan fejlődő közösség vezetője lett, akinek tanításai két évezredet is átívelve, emberek milliói számára jelentenek útmutatást. Korának ismert és sikeres emberei rég eltűntek az ismeretlenség homályába, a népszerű tanítók gondolatai a múlté lettek, Péter leveleit, a róla szóló történeteket ma is olvassuk.
Gondoljunk Lévire, akit a vámszedő asztal mellől hívott el Isten Bölcsessége, és ő ezt a hívást meghallva, középpontot váltott. Addig a pénz, a karrier állt élete középpontjában, onnantól kezdve Jézus. Bizonyára sokan megcsóválták a fejüket, amikor Lévi felégette maga mögött múltját, és mindent elhagyott Jézusért. Úgy vélekedtek megbánja még ezt a döntést, amikor koldusként kéreget majd a templom kapujában. Így történt? Nem! Miért, mert Jézus követésében átalakult az élete, pénzszámláló automatából, a siker szenvedélyes keresőjéből, mások lelki szomját írott bizonyságtétellel enyhítő evangélista lett. Evangéliuma azóta is megszámlálhatatlanul sok ember számára jelent áldást, hozza el az újjászületés örömét és békességét. Tehát, aki Isten bölcsességét komolyan veszi, valóban életre talál.
Volt, aki elutasította ezt a Bölcsességet, mert a vagyon szeretete szorongatta a szívét és nem tudott rá nemet mondani. Nem volt képes Jézust választva, mindent elhagyni, hogy még többje legyen az Isten országában. Ő volt a gazdag ifjú, és többet nem is tudunk róla. Lehet, hogy akkor irigyelt ember volt, de a vagyona beszippantotta lényét, majd az egész embert, és úgy tűnt el, hogy nem áradt tovább rajta az áldás. Van, aki a balgaság követésére indul, mert abban a pillanatban az tűnik jó döntésnek.
Az igazi bölcsesség Isten megismerésével, a Neki való engedelmességgel kezdődik, vallja a szentíró. Ezt mutatja a tapasztalat is. A tudás Isten félelme nélkül romlásba visz. A tudomány Istenben nyeri el megfelelő helyét és szerepét az ember életében.
A próféciák ellenére félelem nélkül érkezik meg Pál apostol Jeruzsálembe (ApCsel 21,17-26). Ott megtapasztalja a testvérek szeretetét, mindenki kíváncsian hallgatja Pál bizonyságtételét. Bizonyságtélről kell beszélni, mert nem a maga életét, munkáját, szenvedéseit beszéli el, hanem isten tetteit, amiket megtapasztalt a misszió mezőkön.
Gondoljuk végig, mi miről beszélünk másoknak? Ki van egy-egy beszámolónk középpontjába, mi vagy Isten? Hányszor hosszan ecseteljük tetteinket, fáradozásunkat, adományainkat, csak arról nem beszélünk, hogy mit tett az Úr. Pedig, amit mi megteszünk, az is az Ő munkája, hiszen nála nélkül semmit sem cselekedhetünk.
A bizonyságtételnek örülnek, dicsérik az Urat, de vannak, akik rossz füllel hallgatják, és beleszúrnak Pálba. Nehezükre esik elfogadni Isten Pál életén nyugvó áldását. Az apostolt azonban nem lehet kizökkenteni békességéből, és megteszi, amit kérnek, hogy még erősebbé váljon a zsidók előtt vallomása, még jobban megdicsőüljön az Úr neve. Pál számára nem az a fontos, ami vele történik, hanem az evangélium ügye. Tartsuk mi is Krisztus ügyét szem előtt és vigyük a jó hírt rendületlenül. Ne engedjünk a sértődés kísértésének, mert az az ördögtől van. Így próbálja az Úr munkásait lehallgattatni, háttérbe szorítani, ám Pál nem enged neki. Mi se hagyjuk, hogy az ellenség örüljön, hanem végezzük tovább az evangélista munkáját. A sértődést, az önmagunk féltését pedig hagyjuk meg az ördögnek.


Jézus a jó Pásztor

1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk.
Örök irgalmáról énekelünk.
Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély!
Csöndes nyugalmat adj, ha jön az éj.

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy.
Nem él hiába, ki benne marad.
Gyümölcsöt érleljen szereteted,
Tenélküled néped mit sem tehet.

3. Jézus világosság, messze ragyog.
Fényéből élnek mind a csillagok.
Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét!
Vezesd a jó útra mind, aki vét!

4. Jézus a békesség, fegyvere egy:
A megbocsátó és hű szeretet!
Békére vágyódik mind e világ.
Félelmes ínségből hozzád kiált!

5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég:
Hadd zengje ég és föld dicséretét!
Vezess az ösvényen, maradj velünk,
Míg örök fényedbe megérkezünk.


Isten áldásával.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése