Öröm terápia

I

smét a békesség jelenléte hangsúlyozódik ki, mert ezt nem pótolja sem a jó mód  sem az élvezetek, ha nincs békesség a szívben nem lesz az otthonban sem (Példb 17,1-28). Mert mit is ér, ha az egész világot megszerzi is az ember, de a lelkében kárt vall. Békesség nélkül pedig kárt vall a lélek, és ez kihat a ház lakóira és kihat minden kapcsolatunkra. Békesség nélkül veszekedés van, meg nem értés van, mert csak ott van békesség, ahol Istennel megbékültek. Ezért kéri Pál, hogy béküljünk meg Istennel (2Kor 5,20). Istennel megbékülni azonban csak Jézus Krisztus által lehet. Ő a mi békességünk. Aki Istennel megbékül, az békességre jut önmagával és így békességben fog élni a másik emberrel is.

Emberi kapcsolataink minőségét szívünk állapota határozza meg. Azonban amíg a nemesfémeket meg tudjuk tisztítani, addig az emberi szívet nem. Egyedül az Úr képes, a bennünk lévő salaktól kitakarítani a lényünket. Ő a szívek vizsgálója, tehát Ő az, aki tisztában van állapotunkkal, Őt nem lehet megtéveszteni.

Megtudjuk mai igénkből, hogy Isten országában más a rend, mint nálunk. Ott nem fér bele minden, ott nem elfogadható magatartás az, ami a társadalomban igen. Isten komolyan veszi az igazságot, Nála az igazság mindig ugyanaz, a mérce Jézus, hiszen Ő az Igazság. Az Úr haragszik azért, ha felcseréljük az értékeket, ha bűnnek mondjuk azt, ami jó, és jónak azt, ami rossz. Így olvassuk: utálja őket az Úr. Keményen hangzik, de tudjuk, hogy aki rádöbben az értékeket megfordító munkájára, és felismeri, hogy ez Isten előtt bűn, kegyelmet nyer. Az Igébe tekintve nekünk is őszintén kell szembenéznünk azokkal az eseteinkkel, amikor saját érdekből bűnösnek mondtuk azt, aki nem volt, vagy amikor egy-egy helyzetben nem azonos mércével mértünk.

A 17. versben leírtakra gyönyörű példa Dávid és Jónatán barátsága. Jónatán nem érdekből volt Dávid barátja, akkor is tovább ápolta kettejük barátságát, amikor felismerte, hogy nem ő követi majd Sault a trónon, hanem Dávid, mert őt választotta az Úr. A barátság mindig akkor teljesedik ki igazán, amikor a másikért veszteséget is tudunk vállalni, amikor kész vagyok előnyökről is lemondani a barát érdekében. Jónatán még az életét is kész volt kockára tenni Dávid érdekében. Nyíltan vállalta barátját apja gonosz indulatával szemben. Mennyire másabb, és mélyebb ez a barátság, mint az, amelyet a tékozló fiú kötött az idegenben. Amíg volt pénze és sikere, sokan nyüzsögtek körülötte, azonban amikor elszegényedett, és a mélybe csúszott már senki nem állt mellette. Eltűntek a jó barátok a pénzzel együtt. Jó, ha feltudjuk ismerni, ki az, akire a bajban  is lehet számítani, ha meglátjuk, mi motiválja a másikat a velünk való kapcsolat ápolására. Bárhogyan álljunk is barátok dolgában senki nem mondhatja, nincs igazi barátom. Az Úr Jézus barátként is mellénk áll, és Benne nem is csalódunk, mert Ő kész volt a kifizethetetlen adósságunkat is magára vállalni, hogy szabadok legyünk. Ő vállalt ott a kereszten is, így azután ha ránk tör a csüggedés, mindig gondoljunk, arra, hogy aki kész volt vállalni értem a keresztet, aki kész volt a Golgotára is elmenni, az most sem hagy cserben, nem hagy magamra.

Jó olvasni, amit a szerző is felismert, hogy a lelki állapotunk, lényünk hangulata kihat testünk állapotára is. Tehát, aki Jézusra tekint és tudatosan engedi, hogy az Ő lénye áradjon szét már reggel a szívében, aki tud Őneki örvendezni, az felszabadulttá válik. Akinek van Ura és Gazdája, nincs oka tartós bánatra, annak a szíve a Jézus iránti szeretettől megvidámodik. Pál is szinte terápiaként ajánlja a gyülekezetek számára az örvendezést. „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!” (Fil 4,4-5). Azt mondjuk, nincs mindig okunk az örömre, ez nem felelőtlen örvendezés, hanem abból fakad, hogy magunkat és gondjainkat az Úrra bíztuk. Abból fakad a tartós öröm, hogy az Úr közel.

A végére még zárjuk szívünkbe, jó ha tudunk hallgatni is. Bizony nem könnyű, hiszen megszoktuk, hogy állandóan mondjuk a magunkét.  Azonban nagy áldás, ha tudunk hallgatni, ha megtanuljuk mikor kell szólni és mikor nem.

Az újszövetségi Igében láthatjuk a nagy pompával érkező Berenikét és Agrippát, akiknél a pompa lényük rendezetlenségét, és bűneiket rendeltetett eltakarni (ApCsel 25,22-26,6).  A Heródesek mindig szemben álltak Isten országával, mert nem akarták Jézus elé tenni saját koronájukat. Inkább üldözték Jézust és megölték tanítványait, mintsem elfogadták volna Jézus uralmát az életük felett. Most Pálban áll eléjük Jézus, bizonyára nem számítottak rá, hogy Cézaráában Jézus fog eléjük toppanni, ám az Úr róluk sem mondott le, ők is kaptak még egy újabb lehetőséget a megtérésre, az újrakezdésre. Van amikor elénk is váratlanul toppan az Úr, akkor és ott, amikor és ahol egyáltalán nem számítunk rá. Amikor elénk áll vegyük komolyan, ne meneküljünk, hanem boruljunk le előtte. Agrippa és Bereniké azonban ezt nem tette meg.

Figyelemreméltó, hogy amikor Pál megkapja a szót, nem ítéli el őket, nem szembesíti őket bűneikkel, hanem az Úr Jézust állítja eléjük. Hiszen mindenki Jézus lényébe tekintve látja meg bűneit, látja magát úgy, ahogyan Isten is látja. Attól, hogy mi valakinek a fejére olvassuk, amit róla tudunk, még nem változik meg. Péter is csak Jézus lényébe tekintve mondta ki, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok Uram. Ha ezt korábban valamelyik halász társa mondja neki, bizonyára megharagszik rá, talán még a hajóból is kidobja. Amikor azonban az Úr szembesít önmagunkkal, alázattal fogadjuk el, amit mutat.

Pál úgy igyekszik beszélni, hogy kihallgatóit lelkigondozva az Úr megismeréséhez vezesse. Példa az számunkra is, hogy mindenkivel úgy legyünk kapcsolatba, hogy mindig a velünk beszélő lelkigondozását tartsuk szem előtt, azt, hogy úgy alakítsuk a beszélgetést, hogy általa felragyogjon előtte Krisztus.

HA UTAM BORÍTJA  FELHŐNEK  ÁRNYA

1.  

Ha utam borítja felhőnek árnya,

S Uramnak céljait nem érthetem,

Mit én nem láthatok, Ő azt mind látja,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2.  

Ha gyakran körülvesz kísértés tőre,

S ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem,

Nem alszik lelkemnek hűséges őre,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

3.  

Ha vár a feladat, sürget a munka,

S testem is, lelkem is erőtelen,

Az Úr a segítőm, amint megmondta,

Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4.  

Ha eljön maholnap utolsó órám,

S a földi vándorlást bevégezem,

Az Úrnak orcája ragyog majd énrám,

S kegyelme örökre elég nekem!

Isten áldásával.