A
|
mai reggelen is szól hozzánk, az uraknak Ura,
a mi drága Megváltónk, Jézus (Példb 25,14-28). Szavai lelkigondozólag hatnak,
egyben minket is rávezetnek a lelkigondozás útjára. Azt kéri tanuljunk meg úgy
egymás felé fordulni, hogy az a másik számára épülést, lélekben gazdagodást
jelentsen. A türelmet és a szelíd szót helyezi most a szívünkre. Ezzel a kitartó
munkára bátorít. Nem mindent sikerül azonnal elrendezni, nem mindjárt lesz
eredményes egy-egy beszélgetés, nem azonnal változik meg valakinek az élete. De
ha kitartóan foglalkozunk ügyünkkel, ha nem adjuk fel, eredményt látunk. A
kitartás jelzi azt is mennyire fontos nekünk a másik, vagy az, amit szeretnénk
elérni. Jézus az imádkozásban való kitartást állítja tanítványai szeme elé. Egy
özvegyasszony magatartása lesz a példa. Addig jár a bíró nyakára, amíg meg nem
unja, és el nem rendezi ügyét (Lk 18,1-8). Nekünk is ilyen kitartással kell
Urunk elé áll, így kell az evangélium ügyéért fáradozni. A türelmet, a
kitartást is Tőle kapjuk.
A türelem mellett a szelíd szó erejét emeli ki Salamon. A szelíd szó, az
igei szó eljut a szív mélyébe és elvégzi a maga munkáját. Itt elsősorban a lelki erőszak ellen emel
szót, a szentíró, és felhívja a figyelmünket az Ige erejére. Nem kell
erőltetnünk a dolgokat, nem rajtunk áll a másik ember életének hitre jutása,
változása, nem mi, hanem Isten igéje végzi el a munkát. Az Ige, ha bekerül valakinek
a szívébe, majd a maga idejében, szépen csendben elvégzi az átformálást. A
természetben a víz szépen lassan, hosszú évek alatt, de elvégzi a maga
átalakító munkáját. A kemény sziklában is mély medret vág magának. Így végzi el
a szelíd, az Istentől kapott szó is a maga munkáját.
Ismét hangsúlyozza, hogy Isten országában más rend érvényesül. Itt nem a
bosszú a visszafizetés törvénye működik. Itt nincs létjogosultsága a
válaszcsapásnak, bár mernénk ezt felvállalni, és a válaszcsapás helyett, a jó tett
törvénye érvényesülne. Az ellenséggel is tegyünk jót. Ez már Krisztusi
magaslat, hiszen csak Ő képes az ellenségét gyógyítani, érte imádkozni, számára
megbocsátani. Akiben azonban benn él, az szintén képessé válik így élni. A parázsgyűjtés
is jó tett, hiszen itt nem valami égetésről, rejtett bosszúról van szó, hanem
arról, hogy a keleti ember mindent a fején szállított egy edényben. Amikor
valaki idegenbe ment, és hazajöttekor parázsra volt szüksége, hogy tűzhöz
juthasson átment a szomszédba, bádog edénykéjével. Íratlan törvény volt, hogy a
legnagyobb ellenségtől sem lehet a parazsat megtagadni. Ő a parazsas edényt a
fejére tette és hazavitte. Így gyűjtött parazsat a fejére, tehát jót tett vele. A parázs meleg szobát, meleg ételt jelentett,
egyben átmelegedett kapcsolatot hozott létre. A kegyelem és megbocsátás parazsa
égeti ki szívünkből a gonoszt, a gyűlöletet, és forrósítja át a kihűlőben lévő
kapcsolatokat.
A fogságban lévő apostol talál magának elfoglaltságot. Mint már
említettük, leveleket ír, lelkigondozást végez, és most megtudjuk, szüntelen
imádkozik a kolosséiakért. Az imádság nem nyűg, hanem lélegeztető készülék a
számára, amelyen keresztül Isten világának a levegője árad a szívébe. Gondolkozzunk
el azon, hogy ő egy katonához volt láncolva, mégis el tudott csendesedni, képes
volt imaközösséget tartani. Mi hányszor nem találunk erre megfelelő alkalmat és
helyet. Tanuljuk meg Páltól, hogy mindenütt rá lehet hangolódni az Úrra.
Az imádság csatorna is Pál számára, ezen keresztül viszi a gyülekezet
tagjait, a testvéreket az Úr elé. A szüntelen imádság kifejezi mennyire
fontosak a számára. Amennyi időt imádságra fordítunk annyira fontos nekünk
Isten. Amennyi időt imádságban a másikkal foglalkozunk, annyira fontos nekünk
az ő élete, megtérése. Az egymásra fordított idő mutatja meg, mennyire vagyunk
egymásnak fontosak, mert akit szeretünk, azzal igyekszünk minél többet lenni.
Ha szeretjük az Urat, sok időt vagyunk Vele.
Imádságában azt kéri, hogy tökéletesen ismerjék meg Isten akaratát. Nem
elég, hogy hitre jutottak, hanem most már Isten akaratának cselekvőivé kell
válniuk. Ehhez azonban meg kell azt ismerniük. Számunkra is fontos, hogy csak
akkor cselekedjünk, ha már ismerjük az Úr akaratát. Akkor lesz gyümölcstermő és kedves az
életünk, ha mindig Isten akaratát cselekedjük. Jézus mindig az Atya akaratához
igazította lépéseit. Még a Gecsemáné-kertben is azt mondta: ne úgy legyen, Atyám,
ahogyan én akarom, hanem, amint Te. Ez a követendő út a számunkra is.
Még amit kiemelnék, hogy Pál kéri őket, adjanak hálát azért, hogy
megismerték a kegyelmet. Ez nem természetes, nem magától értetődő, ez Isten
könyörülő szeretete, az Ő szabadító munkája. Aki Krisztus nélkül van a sötétség
hatalmában él, amiből mi nem tudunk saját erőnkből kilépni. Szabadításra van
szükségünk. Az Úr tudta egyedül elintézni, hogy a gonosz szabadon bocsásson.
Amikor ez megtörténik, átvisz a maga országába.
Mindez kegyelem. Nemcsak megszabadít, hanem Jézus Krisztusban a múlt
bűneire, engedetlenségeire is bocsánatot kapunk. Ha megbánjuk a sötétségben
való élet minden tettét, az Úr megbocsát, megtisztít, és új élettel ajándékoz
meg. Adjunk ezért teljes szívből hálát.
Adjatok hálát az Istennek
1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek
dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit,
melyeket tött!
2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok
szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az
Úrról emlékeznek!
3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok
dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából
jöttek!
4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát,
:/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez
országban.
5.
Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen
törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké
megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése