Ú
|
gy látom
Salamon tisztában volt az ember helyzetével, világosan látta, hogy a bűn
határozza meg a személyiségét. Nem elég csak szép szóval irányítani, nevelni,
hanem van, amikor fenyítésre van szükség. Tegnap is erről olvastunk és ma is.
Ez azt jelenti, hogy a szép szó bűnös természetünket nem hatja meg, mert a
romlott szív is tud szépen beszélni, képes ígérgetni, de már nem képes az
ígéretet megvalósítani. Ezt ma nagyon látjuk, hiszen a politika is ígéreteken
alapszik, aztán azokat nem tartja be senki. Pál apostol is megtapasztalta
mindezt és így ír róla: „Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem
azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem
akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn” (Rm 7,19-20). Majd
ebben a gyötrő küzdelemben így kiált fel: „Én nyomorult ember! Ki szabadít
meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus”
(Rm 7,24-25)! Tehát ő megtalálta a megoldást. Jézus Krisztus szabadít meg ebből
a romlott állapotból. Szükség van a nevelésre fenyítésre, de a végső megoldást a szabadítás adja. Ezért
bátran kiálthatunk, az Úr meghallgatja, és könyörül rajtunk. Egyedül Neki van
hatalma elvégezni azt az átformálást, az újjá teremtést, aminek következtében
már nemcsak akarjuk a jót, hanem képessé is válunk annak megcselekvésére. Önerőből
nem megy, de azért hív el követésére, hogy ezután már Lénye által tegyük
akaratát. Ő az, Aki megcselekszi mindezt bennünk. Ha Ő bennünk él képesek
vagyunk nemet mondani a rosszra és tenni azt, amit az Igében kijelentett az
Úr.
Az előbbiekkel is összefügg a következő gondolat: „Ha nincs
kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást (18). A
Károli fordítás pedig így adja vissza: „Mikor nincs mennyei látás, a nép
elvadul.” Ha nincs Ige, ha nincs élő kapcsolat az Úrral, a bűn, a gonosz, a
lelki gyom burjánzik el az élet minden területén. A bűn nem csupán az egyes
ember életét formálja, hanem az egész társadalomra kihat. Egy egész közösségen
meglátszik, hogy mi vezérli, Isten lénye, vagy a benne levő gonosz, a bűn. Így azután,
ha úgy nevelkednek fel generációk, hogy nem kapnak igei tanítást, nem ismerik
Gazdájukat, elvadulnak. Mai világunkban látjuk mennyire vadak lettünk, ami azt
jelenti, hogy a vadhajtásokat Isten nem metszette le és azok burjánoztak el,
annyira, hogy már a bűn cselekedetei tűnnek fel normális magatartásnak. Azonban
az is igaz, ha van mennyei látásunk az is meglátszik, annak nyomán eltűnik a
szabadosság, akkor már nem én leszek a középpontban, már nem az vezérel, hogy
mi jár nekem, hanem mit akar Isten elérni az én életemmel. Akkor már az Ő szava
fog alakítani, és így építő, a Lélek gyümölcsét termő lesz az életem. Figyeljünk
ma is a mennyei látásra, Urunk vezetésére, lássunk túl a félelmet keltő
körülményeken, a zűrzavaron és ismerjük fel Isten országának jelenlététét,
oltalmát.
Pál apostol is arra buzdít, hogy használjuk Isten országának fegyvereit,
annak erejét (Kol 3,5-11). Nem elég azt mondani, hogy életünk el van rejtve a
Krisztusban, hogy mennyei polgár vagyok, hanem képviseljem is azt, és éljek
annak erejével, lehetőségeivel. Az apostol Jézus tanítványait harcra szólítja
fel, azonban ez a harc nem mások, hanem önmagunk ellen történik. Bizony más
ellen harcolni könnyebb, mást felelőssé tenni a magunk hibáiért, mást okolni
elrontott életünkért sokkal könnyebb. Ma sokan mások ellen harcolnak, azt gondolva,
ha legyőzik, akkor minden rendbe jön. Ám ez nem így van, mert mi maradunk
ugyanazok. Megmarad félelmünk, lustaságunk, gyengeségünk, a bennünk lévő
kívánság. Pál azonban ezekkel fordít szembe, tehát a harcot önmagunk ellen kell
megvívni, és ez nehéz. Nehéz magunkat legyőzni, mert önmagunkkal szemben tele
vagyunk irgalommal, és engedékenységgel.
Az apostol azonban komolyan felszólít, hogy öldököljük meg tagjainkban,
ami csak erre a földre irányul, és egy bűnkatalógust sorol fel. Érdemes
csendben végig gondolni hogyan is állunk ezekkel? Küzdünk-e ellenük, vagy békés
egymás mellett élést gyakorlunk. Ami annyit tesz, hogy mi hagyjuk ezeket
nyugodtan megnyilvánulni. Hányszor halljuk ezeket a verseket és a folytatást
úrvacsora osztás végén, talán már kívülről tudjuk is, de vajon harcolunk-e
ellenük, és felöltjük-e az új embert? Miért lényeges ez a fajta harc? Mert azt
olvassuk, hogy ezek miatt haragszik Isten.
Amíg nem születik meg az új ember, addig ez a fajta élet a természete, de
amikor Krisztusba kerülünk le kell vele számolni, és ehhez megkapjuk a
képességet, mert az Úr elvágja a kötődést. De, újra vissza akarnak térni, ezért
kell harcolni ellenük, vagyis nem engedni, hogy a kitisztított házba visszatérjenek.
A következő felsorolást is engedjük végig a szívünkön, és amikor ezt tesszük,
legyünk őszinték, merjük megvallani azt, ami megtalálható nálam is. Ne tűrjük
meg magunkban tovább a hazugságot semmilyen formában, merjük vállalni magunkat
úgy, amint vagyunk, korunkat, képességünket, az idő múlását. Ne akarjuk egymást
sem becsapni, hanem a Szentlélek által legyünk őszinték. Ehhez azonban állandó
kapcsolatra van szükség Urunkkal és egymással is. A Vele való kapcsolatban
megtisztul és megújul a lényünk, amikor ez megtörténik, akkor egymással is
képessé válunk beszélgetni, képessé válunk a másikra odafigyelni. Fontos, hogy
azok a házaspárok, akik az Úr tanítványai, együtt igyekezzenek az Urat
megismerni. Ha ez megtörténik egymást is jobban megismerik, jobban segítik, és
így átélik, hogy Krisztus lesz az életükben minden. A gyülekezetek viszonylatában
is ez a cél, megismerni egyre jobban az Urat, és cselekedni az Ő akaratát.
Rád tekint már hitem
Rád tekint már hitem
Megváltóm, Istenem
a Golgotán:
Halld könyörgésemet,
És vedd el vétkemet;
Mostantól hadd legyek
Tied csupán.
Szívemet töltse be
Kegyelmed ereje
Buzgósággal!
Meghaltál érettem:
Add: szívem s életem
Teérted éghessen
Forró lánggal.
Ha elfog útamon
Félelem s fájdalom:
Fogd kezemet!
Derítsd fel éjemet,
Szárítsd fel könnyemet:
Tévelygésben ne hagyd
Én lelkemet!
Éltem ha fogyva-fogy,
És a halál ahogy
Jön már felém:
Megváltóm ments te meg
Kétségtől engemet,
Nálad hogy üdvömet
Meglássam én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése