Középpont a kereszt

F

olytatjuk tovább Salamon mondásainak olvasását, ismét együtt veszünk két részt (Példb 28,1-28). Ezeken a bölcs gondolatokon keresztül hallgassuk, mit mond ma számunkra az Úr. Mert az a lényeges, hogy ma is Vele induljunk, Igéje, lénye töltsön fel, és határozza meg gondolkodásunkat. Fontos, hogy az Úr legyen már reggel a középpont, keressük Őt. Ne csupán elolvassuk az Igét, hanem keressük benne, Őt magát. Hiszen akkor fogjuk jól megérteni a Biblia szavait, ha az Urat keressük, vagyis Vele akarunk találkozni. Ha átéljük, hogy a Könyv lapjai megszólalnak, és megrendülünk, mint Mózes a csipkebokor előtt, akkor beszélgetéssé válik az alkalom. Akkor már figyelünk, mert tudjuk, az élő, szent Isten szól. Az Ő jelenlétében jó lenni, aki megtapasztalja, egész nap Vele akar lenni. Ez a hangsúlyos, ne csupán tízpercre legyünk az Úrral, ne csak Vele induljunk, hanem egész nap legyünk Vele, engedjük, hogy beleszóljon dolgainkba és kalauzoljon minket. Csodás ígéret a mai, aki keresi az Urat, egészen megérti. Isten más, de kegyelmes is, és az Őt keresők számára kijelenti magát.

A tizenharmadik vers nagyon fontos dologra mutat rá, a bűnt, vétket nem jó takargatni, hanem fel kell tárni, őszintén beszélni kell róla. Az elhallgatás nem megoldás, mert a lényünk mélyére tessékelt sérelmek egyszer előtörnek, és olyan erővel jelennek meg, hogy mindent elborítanak. Isten megoldást kínál a számunkra, mégpedig a probléma őszinte feltárását. Mindig az vezet előre, ha merünk beszélni problémáinkról, hibáinkról, elrontott dolgokról és vállaljuk a felelősséget.  Egymásra hárítás helyett mindenki szembenézhet önmagával. Igénk arról is beszél, hogy a problémáról nem elég két embernek beszélni, hanem az Úr előtt kell megvallani. Hiszen az igazi megoldás a bűnbocsánat, amely a keresztről árad felénk. Aki átéli, hogy Isten megbocsát, annak meg kell látni, hogy ez a megoldás, ez az igazi rendezés, megbocsátani, elfelejteni a vétkeket és újra kezdeni. A megbocsátás azonban nem tömegcikk. Nem is futószalagon érkezik, hanem azt jelenti, Isten komolyan megbocsátott, de azt várja, hogy most már éljek másként, hagyjuk is el azt, amit meg kellett bocsátani. Úgy látom, hogy ez az elhagyás hiányzik, pedig tudjuk, miről van szó, mégis folytatjuk tovább ott, ahol abbahagytuk. Miért? Mert még mindig nem valósult meg, amit Pál apostol átélt, „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,20). Azonban ha ez valóságosan megtörténik, sikerül elhagyni, életünket, kapcsolatainkat nyomorító bűneinket, és árad belőlünk a krisztusi megbocsátás, elfogadás, megértés.

Fontos számunkra, hogy megtanuljunk őszintén bízni az Úrban. Megszoktuk, hogy magunkra támaszkodunk, de az Ige rámutat, hogy a szív, és a gondolatok is csalárdak, a gonosz irányítja, így megtévesztenek, becsapnak. Az észnek is az Ige kontrollja alá kell kerülni, mert csak akkor működik helyesen. Az Ige az a szűrő, amelyen ha a gondolataink áthaladnak, megrostálódnak és csak az Úrtól valók maradnak fenn. Ha nincs időnk, megállni, elcsendesedni, akkor a saját megszűretlen gondolataink tanácsolnak, amelyek rossz irányba vezetnek. Aki azonban bízik az Úrban, és hiszi, hogy Neki mindenkor gondja van ránk, az békességgel, és megnyugvással halad előre. Istennel való kapcsolatunkat rendszeresen kell ápolni, minden vétket, rossz gondolatot azonnal vigyünk elé, mert ha nem, ezek leárnyékolják az Úr felé életünket. Akkor nem fogjuk tisztán hallani a hangját. Ha letesszük a bűnt, a sérelmet, hibáinkat, akkor szabadon áramlik felénk az Úr szava.

Pál apostol fogságban született levélen keresztül segíti a kolosséiakat (Kol 2,8-23), közben tusakodik értük. Minden szava tusakodásból származik, ennyire fontosak a számára, pedig soha nem találkoztak, de Krisztus összeköti őket. Micsoda erős kötelék a Krisztusba vetett élő hit. Ez a hit képes összefogni gyülekezeteket, házasságokat, mert ebben van az igazi összetartó erő, mert Krisztus van benne.

Figyelmeztet is az apostol, hogy semmi ne kerüljön az Ő helyére, de még mellé se tegyünk mást, mert egyedül csak Őreá van szükségünk, csak Ő tud segíteni rajtunk. Kísértés, hogy az Urat hagyományokkal és tudással akarjuk pótolni. Sőt még nagyobb kísértés, hogy ezek később követelnek helyet maguknak, amikor elfoglaltak vagyunk a mindennapi élet során, és nem marad elég idő Rá, akkor a hagyományok és a tudomány kiszoríthatják Jézust szívünkből. Ennek azonban nem szükséges megtörténnie, mert a kapcsolatot lehet ápolni, a hitre lehet vigyázni, lehet a parázsra száraz ágat dobni, és akkor a hamvadó tűz ismét lángra lobban.

Aki a bűnben van, aki nem élte át a kegyelmet, halott, mondja Pál. Azért jött Jézus, hogy bűneink bocsánata által életre keltsen. Ez pedig a kereszten valósult meg. A világ életének középpontja a kereszt. Elég rávetni tekintetünket és meggyógyul életünk. Aki hittel felnéz a kereszten függő Úrra, meggyógyul a bűn ejtette halálos sebből, amint ezt a zsidók is átélték a pusztában. Pedig ők csak egy rézkígyóra néztek fel hittel, mi azonban az Isten Fiára tekinthetünk, mennyivel élőbb és mélyebb áldás hömpölyög ezért a keresztről felénk. Engedjük, hogy ez átmossa szívünket, indulatainkat és gondolatainkat.  A bűnbocsánat alapja tehát nem a mi cselekedeteink, nem is a magatartásunk, hanem a kereszt. A kereszt alatt minden teher lehullik, minden bűn megbocsáttatik, és itt a hangsúlyos, a minden, a múlt, a tegnap le van zárva. Ami tegnap történt meg van bocsátva, így bocsássunk meg mi is, a tegnap le van zárva.

A kereszten adósság rendezés is történt, minden tartozásunk oda lett szögezve a fára, és a rajta lévő óriási összeget Jézus vére eltörölte. Legyen hálás a szívünk ezért a jóságért, köszönjük meg, hogy Urunk kész volt azért meghalni, hogy ne nekünk kelljen a tartozás rendezésével foglalkozni, hiszen rámenne egész életünk, mégsem sikerülne rendezni. Így azután adósság nélkül, teher nélkül hálás szívvel, szabadon szolgálhatjuk Őt. Jézus diadalt aratott a gonosz fölött, Ő a győztes, de a gonosznak van még azért mozgástere, ha azonban vigyázunk, és nem megyünk túl közel hozzá, nem árt nekünk.

Pál úgy látja, hogy versenypályára kerül az, aki tanítvánnyá válik. Az Úr nem szórakozásból versenyeztet, hanem van jutalom, van díj, és azt kéri, úgy fussunk, hogy elnyerjük. Ez a tanítvány motivációja, amikor fáradtság, gyengeség, a test  vesz rajta erőt, tovább lendíti az a tudat hogy, jutalmat kap, ha győztesen célba ér. De vigyázni kell, hogy el ne veszítsem a díjat. Mikor veszi el más? Ha Jézus mellé vagy helyére egyéb dolgokat teszünk, ha visszatérünk a régi életünk által nyújtott biztosítékokhoz. Azonban Jézus Krisztus egyedül elég, nincs másra szükség.

Győzhetetlen én kőszálom,

1.  

Győzhetetlen én kőszálom,

Védelmezőm és kővárom,

A keresztfán drága áron,

Oltalmamat Tőled várom.

2.  

Sebeidnek nagy voltáért,

Engedj kedves áldozatért,

Drága szép piros véredért,

Kit kiöntél ez világért!

3.  

Reád bíztam én ügyemet,

Én Jézusom, én lelkemet,

Megepedett bús szívemet,

És szegény árva fejemet.

4.  

Irgalmazz meg én lelkemnek,

Ki vagy Ura mennynek, földnek!

Könyörgök csak Felségednek,

Én Megváltó Istenemnek.

5.  

Mutass, Jézus, kies földet,

Lakásomul adj jó helyet,

Ez életben csöndességet,

Jövendőben üdvösséget!

Isten áldásával.