Határozott
felszólítást kapunk, hogy hallgassunk a tanácsra (Példb 19,20-29). Kinek a
tanácsára, Istenére. Mert sokféle tanács, és impulzus ér bennünket akár csak a
mai napon is. Mindenfelé halljuk mit hogyan kell csinálni, miből ne maradjunk ki,
mit vásároljunk meg azonnal, melyik weboldalra látogassunk el. Ha konkrét
problémánkra keressük a választ, akkor is kapunk annyi tanácsot, hogy nem is tudjuk,
kire hallgassunk. Ha ilyen dilemmában vagyunk, és nem tudjuk mit is tegyünk,
halljuk meg az Úr szavát, és fogadjuk el azt, amit Ő mond. Hiszen Isten a
Szentíráson keresztül minden kérdésünkre válaszol, megmutatja, melyik úton
járjunk. Már Dávid megtapasztalta, ha őszintén az Úrhoz fordul és Rábízza
életét, akkor Ő figyelemmel kíséri: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik
úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsolt 32,8). Tehát
az Úr tanácsolja övéit, azonban ezt a tanácsot komolyan is kell venni.
A szerző rámutat arra is, hogy szívünk is igyekszik minket irányítani,
sokféle elképzelést, jobbnál-jobb ötleteket kínál számunkra, azonban mi tudjuk,
hogy a szívvel óvatosan kell bánni, hiszen „Csalárdabb a szív mindennél”
(Jer 17,9). Ezért kell felfelé figyelnünk, mert saját szívünk, a saját
gondolataink is megtéveszthetnek. Isten azonban ígéri, hogy ezt a problémánkat
is megoldja, így szól: „Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem,
hogy én vagyok az Úr. Ők népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes
szívükkel megtérnek hozzám” (Jer 24,7). Ezt a szívet mi is kérhetjük, mert
szükségünk is van rá, hiszen csak az új szívünk fog arra törekedni, hogy minél
jobban megismerje Gazdáját és annak akaratát. Csak a Tőle kapott új szív képes
engedelmeskedni az Igének.
Ismétlődik az a felismerés, hogy az Úr félelme életet jelent. Jó, hogy
megismétli a szerző ezt a gondolatot, mert újra és újra fel kell idéznünk, hogy
csakis az Úr félelme hoz számunkra igazi, teljes értékű emberi életet és örök
életet is. Ma azt látjuk, hogy Isten megismerése csak mellékes, a perifériára
került, a Vele való kapcsolat a legtöbb ember számára az utolsó helyen áll.
Gyermekeinket is sok mindenre taníttatjuk, de vajon Istent megismerik-e
általunk, felfedezik-e az Élet Könyvét, megtalálják-e az élő víz forrását? Ma
is éljünk az Ő félelmében, azaz Lelke vezetése alatt.
Pál élete sem könnyű, amint láttuk bolondnak nyilvánítják, mert másképp
lát dolgokat, mint bírái és vádlói, és ezt meri is vállalni (ApCsel 26,27-32).
Azonban az Úr Jézusnak sem volt könnyű a mi világunkban, és nem is ígért
követői számára sem könnyű, felhőtlen életet. Pál határozottan megvallja, hogy
Ő nem bolond, hanem inkább józan, és így megfontolásra való dolgokat mond.
Kicseng az apostol beszédéből, a látszat ellenére, hogy az a bolond, aki nem hallgat
Rá, aki nem veszi komolyan, amit mond. Miért gondolja ezt így Pál? Mert nem ő
szól, nem a saját elképzelése hagyja el száját, hanem által a benne élő,
feltámadott Úr szól. Az az Úr szól, akié minden, akitől kaptuk az életünket, a
társadalomban elfoglalt helyünket, és anyagi javainkat is. Hiszen az ember
semmit nem hoz ebbe a világba, nagyon jól látta meg ezt Jób: „Mezítelen
jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el” (Jób 1,21). És ugye nem is
viszünk ki belőle semmit. Ezért vegyük komolyan az Úr hívását, ne legyünk úgy,
mint az a gazdag, akinek, amikor minden álma, vágya beteljesült, ezt mondta az
Úr: Bolond, még ma éjjel elkérik a te lelkedet. (Lk 12,20). Tehát Isten
szemeivel pont az a bolond, aki csak erre a földi létre koncentrál, aki számára
csak a vagyon, a test vágyai, a földi pozíciók vannak a középpontba. Bolond,
mert nem gondol a lelkére, amit ezek nem elégítenek meg, és arra sem gondol, mi
következik a halál után. A mai emberek nagy része könnyedén, minden utánajárás
nélkül elfogadja, hogy nincs élet a halál után, pedig ez az állítás egyáltalán
nincs bizonyítékokkal alátámasztva. Ellenben az Úr Jézus maga bizonyítja, hogy
feltámadt és él.
Milyen bátran döntésre készteti Pál Agrippát, hiszel-e a prófétáknak?
Agrippa azonban mellé beszél. Ő a majdnem keresztyén, ő az, akinek a döntése
elé odaáll a majdnem, és megakadályozza. A majdnem pedig egyenértékű a nemmel.
Az apostol azonban elmondja, a szimpatizálás nem elég, mert itt nem Pálról van
szó, hanem a helytartóról és a királyról. Pál által most ők állnak mennyei Uruk
előtt, aki követésére hívja őket. Pál tisztában van ezzel, ezért mondja, hogy
azt szeretné, ha olyanok lennének, mint ő, bilincsek nélkül. Milyenek lennének?
Foglyok, Krisztus foglyai. El mondhatom-e magamról, hogy Jézus Krisztus foglya
vagyok. Rabul ejtette a szívem, Őt szeretem, neki élek, az Ő szolgája vagyok? Vizsgáljuk
meg, hogy majdnem vagy egészen az Úré-e az életünk? Ne halogassuk ezt, hanem
még most keressük meg rá a választ, hiszen nagyon fontos kérdés ez.
Amikor elhagyják a tárgyaló termet jellemzően Pálra hárítják a
felelősséget. Szabadon lehetne bocsátani, de miért nem teszik? Hiszen még nem
küldték el a jelentést a császárnak. Pál császárra való fellebbezése csak a
zsidóknak való kiadatás ellen szólt. Ha felismerték, hogy nem követett el
semmit, ártatlan, akkor szabadon kellene engedni. Pál elutasítása Jézusnak is
szól, nem kell Jézus. Ne terjedjen tovább ez a tanítás. Ám tudjuk, hogy Pált be
lehet börtönözni, de Isten igéjét nem, mert Isten igéje nincs bilincsbe verve.
Tüzed, Uram Jézus
1.
Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,
Lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok és mind, ami az enyém,
Tartsd a kezedben, igazi helyén!
Életem kútja, örök örömem,
Fény a sötétben csak Te vagy nekem.
Hallod imám, és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a Te kezed.
2.
Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,
Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.
Ennek a világnak fekete egén
Lényed a csillag, sugarad a fény.
Életem kútja, örök örömem,
Fény a sötétben csak Te vagy nekem.
Hallod imám, és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a Te kezed.
3.
Jön az örök nap már, közeledik Ő,
Mennyei honba hazavinni jő.
Röpke pillanat, míg tart a keserű,
Jézus elém jön, örök a derű.
Életem kútja, örök örömem,
Fény a sötétben csak Te vagy nekem.
Hallod imám, és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a Te kezed.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése