Élet az Úrban

A

z egymásra való odafigyelést hangsúlyozza Ágúr (Példb 30,10-23). Elmondja legyünk tekintettel a másikra, vegyük figyelembe mi az ami a másik számára jó. Abban a korban a szolga kiszolgáltatott helyzetben volt, az élete annyit ért gazdája számára, mint egy szerszám, ha nem volt vele megelégedve, megölte és kidobta. Ha valaki a gazdája előtt rosszat és valótlant mond a szolgáról, annak nincs lehetősége megvédeni magát, hiszen nincsenek jogai. Azonban Isten odafigyel rájuk, mert számára az élet nem játék, és akit mi megvetünk, embernek sem tartunk, azért Ő drága árat fizetett Fia által a Golgotán. Hányszor mi sem figyelünk oda a másikra, csak magunkra. Nem nézzük, hogy amit teszünk, mondunk, azzal segítjük a másikat vagy kárt okozunk neki.

Rámutat a szentíró arra is, hogy rosszul látjuk önmagunkat, amíg nem tekintünk az Úr lényébe, igéjébe. Tisztának tarja magát, tehát úgy látja, az ő életében  minden rendben van, vele nincs gond, neki nincsenek bűnei, „pedig ki sem mosták szennyéből”.  Mert a szennyet csakis az Úr tudja eltávolítani az életünkből, azonban, ahhoz, hogy erre sor kerüljön, Jézus lényébe kell tekinteni. Egyébként nem látjuk jól önmagunkat.  Az Úr Jézus is erről beszél a Jelenések könyvében: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss” (Jel 3,17-18). Amíg nem borulunk le Előtte alázattal,  valótlan képet állítunk ki magunkról. Hozzá kell menni, hogy jól lássunk, Ő meggyógyítja szemünket, de eltörli vétkeinket is. Csodálatos ez az ígéret: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18).

A 15. vers képes beszéd, általa fejezi ki a telhetetlen ember világát, olyan, mint a pióca, ami rátapad az emberre és szívja a vérét. Ilyen a telhetetlen is, rátapad a másikra is kiszívja életerejét, mert nem tud megelégedni, hajtja a vágy, hogy újabbat szerezzen. A holtak hazája is telhetetlen, hiszen mindig újabb holtakat fogad magába, ehhez hasonlítja a gyermektelen asszonyt, mégpedig olyan formán, hogy aki nem tudja elfogadni és feldolgozni gyermektelen állapotát, valamivel kompenzálni akarja, ám soha nem elégedik meg. Szívünk és életünk kielégületlenségei csak az Úrnál csillapodnak meg. Semmi nem tudja a bennünk lévő ürességet betölteni, csak maga az Úr. Őt keressük. Tegyünk úgy, ahogyan az ének mondja: „Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom” (459).

Pál apostol a mindennapi élet, a különféle emberi kapcsolatok terén mutatja be, mit jelent az új ember (Kol 3,18-25). Itt láthatjuk meg, hogy a keresztyénség nem elmélet, hanem gyakorlat, életforma. A családdal kezdi, mert ez az együttélés legfontosabb formája. Családba születünk, családot alapítunk. A család alapja a házasság, Pál számára fontos, a házasság és a család, jó ha ezt mi is így látjuk, akkor is ha ma mindent megtesznek azért, hogy csökkentsék jelentőségét és szerepét. Házasságban és családban lehet egészséges életet élni. Természetesen vannak, akik nem kapták meg a házasság ajándékát, de ők is családba születtek és nőttek fel. Így hát a családnak fontos szerepe van az életünkben.

Először a házasságról beszél az apostol, itt is az asszonyt, a feleséget teszi első helyre. A feleségnek fontos szerepe van a házasságban, a Biblia szerint segítőtárs lehet, életével szeretetével, Az engedelmesség nem vak engedelmességet jelent, hanem inkább azt, hogy  megbeszélve a dolgokat az Úrban engedjenek egymásnak. Vagyis a házaspár életében az Úr akarata valósuljon meg. Úgy engedelmeskedik a feleség, hogy tudja, a férj megbeszélte az Úrral, amit tenni akarnak, és nem csupán a saját akaratát erőlteti feleségére. A férj számára leírja, hogy szeresse feleségét, ez nem azt jelenti, hogy a feleségnek nem kell szeretni, hanem azt, hogy a férfi vegye komolyan a házasság érzelmi oldalát. Mai világunkban mindkét félnek komolyan kell venni, mindkét félnek szüksége van arra, hogy társától pozitív érzelmi töltések áramoljanak felé. Szeressék, azt is jelenti, szükség van szeretetünknek szavakba és tettekben való kifejezésére is. Ki kell mondani, hogy szeretjük a másikat, odafigyelésben, törődésben időráfordításban is meg kell a szeretetnek nyilvánulnia. Akit szeretünk arra időt is készek vagyunk fordítani, azzal minél többet akarunk lenni. Mindezt pedig az Úrban valósíthatjuk meg, ami annyit tesz, a házaspárnak szüksége van házassága érdekében együtt az Úr jelenlétében lenni, együtt imádkozni és Igét olvasni.

A gyermekek nevelésére is kitér Pál, fontos, hogy megtanuljanak a gyermekek engedelmeskedni szüleiknek, ez az engedelmesség is az Úrban valósulhat meg. Azt jelenti nemcsak a házaspár életében, hanem az egész család életében az Úr akar középpontban lenni. A gyermekek akkor fogják szüleiket komolyan venni, akkor fogadják el tanácsaikat, ha látják, hogy ők is az Úrnak engedelmeskednek. Vannak veszélyek is a gyermeknevelésben arról is beszél Pál. A veszély, hogy a szülő nem tart lépést gyermekei növekedésével, és kiskorúsítja őket. Eljön az idő, amikor önállóan kell dönteniük, felelősséget vállalniuk önmagukért, döntéseikért.

Abban a korban a családhoz, a háztartáshoz szolgák is tartoztak, közülük többen keresztyénné lettek. Számukra is útmutatást ad az apostol. Meg kell tanulniuk helyzetüket másképp látni, mint eddig, és fel kell ismerni, hogy ők már elsősorban az Úr Jézus szolgái. Tehát minden ránk bízott feladatot, nem szeretem dolgokat is úgy végezzük, hogy az Úrnak szolgálunk vele. Ne embereknek, hanem az Úrnak végezzük munkánkat, bármi legyen is az, ha így teszünk minőség javulást fogunk tapasztalni, hiszen Urunknak, Aki az életét adta értünk, nem adhatunk selejtet, rossz minőséget. Pál hangsúlyozza, nem értelmetlen ez a hozzáállás, mert az Úr jutalmat fog adni, hűséges gyermekének.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4.                   Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.