Á
|
gúrt nem
ismerjük, nem tudjuk kicsoda, de a fennmaradt szöveg alapján megállapíthatjuk,
hogy őszinte ember (Példb. 30,1-9). Vállalja Isten előtt, hogy elfáradt,
belefáradt a bölcsesség keresésébe, mert az igazi bölcsesség Isten
ajándéka. Megragadott, ahogyan leírja,
elfáradtam, már nem tudom tovább csinálni, megállok. Most már az Úrra vár,
Hozzá fordul és Tőle kér. Ezt kell megtanulni nekünk is, őszintén látni
magunkat, erőnk és lehetőségeink végességét, és azt elismerni. Vállalni kell,
ha elfáradunk, ha nem tudjuk már tovább úgy alakítani dolgainkat, mint eddig.
El kell ismerni, hogy egy bizonyos kor után nem bír már annyit az ember, mint
korábban. De lehet változtatni, lehet megállni, és az Úrhoz fordulni, tőle
várni, ha megtesszük, minőségileg alakulunk át.
Ágúr kimondja azt a megtapasztalást, hogy Istennek minden szava színigaz.
Tehát átélte, hogy amit Isten mond, azt meg is cselekszi. Bizonyságtevők hosszú
sora mondhatja el ezt, és hangsúlyozhatja számunkra, Isten szava megbízható.
Így a Szentírás is megerősödik számunkra, olvashatjuk azzal a bizonyossággal,
hogy az élő Úr szól általa, és amit olvasunk igaz. Ezért rábízhatjuk magunkat
az Igére, hiszen ez az egyetlen megbízható kalauz, az egyedüli tiszta fény,
amelyet követve célba érhetünk. A Szentírásra rábízhatjuk magunkat, mert
ezredéveken keresztül változatlan formában áll az emberek előtt, másrészt az
előttünk járt generációk hosszú sora tapasztalta meg, hogy az Ige valóban
életnek kenyere, valóban üdvösségre vezérlő kalauz. Olvassuk mi is bizalommal,
és azzal az elhatározással, hogy komolyan vesszük szavait, és megcselekedjük,
amit általa Urunk mond. Hiszen azért mondja, hogy ne csak olvassuk, hanem
tegyük is. A Biblia elsősorban nem szórakoztató irodalom, hanem Istennek
beszéde.
Még kiemelném azt a kérését, hogy se szegénységet, se gazdagságot ne
adjon neki Isten. Fontos, mennyire tisztában van azzal, hogy minden az Úr
ajándéka. Nem a saját szerzeményének tartja a gyarapodást és nem a véletlennek
az elszegényedést sem. Tudja, hogy a
gazdagság nem megoldás, nem lehet cél az ember számára, hanem mindaz, amit az
Úrtól kapunk, eszköz, az Ő dicsőítésére, és a Neki való szolgálatra. Ma úgy gondoljuk,
minden jár nekünk; amit megszerzünk, az csak a miénk, a vagyonban látjuk a
boldogságot, a beteljesedést, pedig ezek mulandóak. Könnyen jött pénz, könnyen
megy, mondták felénk, és így is van, sokan élik át ezt manapság, de a tékozló
fiú is ezt élte meg. Amit otthonról hozott, gyorsan elment, és ottmaradt üres
zsebbel, üres szívvel, de átélte, hogy ezt a szívet Isten feltöltötte
önmagával. Megtapasztalta, hogy nem a tele zseb a fontos, hanem az, hogy otthon
legyen az ember. Otthon, az Atya házában.
A gazdagság és a szegénység is veszélyeket rejt magában, és Ágúr ezt
felismeri. Nagyon becsületes ember, mert ki meri mondani, hogy ő is
megtagadhatja az Urat. Nem hárítja el magától álkegyesen, hogy ő nem képes
ilyenre, hanem ismeri a szívét, tudja, hogy az embertől, és így tőle is minden
kitelik. Ezért Isten oltalmára bízza magát, csak Ő őrizheti meg a szélsőséges
viselkedéstől, úgy, hogy annyit ad neki, amennyire szüksége van. Ezt az
alázatot, és becsületességet mi is eltanulhatjuk tőle. Komolyan kell venni,
hogy egy apró változás a körülményeinkben, megszokott életritmusunkban és
mindjárt mások leszünk. Könnyen oda van a békességünk, türelmünk, vége
szeretetünknek és bizalmunknak. Ha ezt a veszélyt látjuk, mi is az Úr árnyékába
menekülünk.
Pál apostol elmondja számunkra, hogy a tanítványság cselekvő, aktív
életforma. Már a tegnapi Igében is cselekvésről, harcról beszélt (Kol 3,12-17).
Sőt vetkőzésről és öltözésről, ezek sem elméleti dolgok. Mert például reggel,
amikor felkelünk, levetjük magunkról azt a ruhát, amiben aludtunk, és nappali
öltözéket veszünk magunkra. Valóban le kell vetni a régit és fel kell venni egy
újat (másikat). Így mondja az apostol is, a régi ruhát, amelyben aludtunk,
vagyis ami a régi életünkhöz tartozik, vessük le, mert nem lehet a régi fölé
húzni az újat, hanem le kell cserélni. Megjegyezném még ide, hogy Pál a régi,
az óember szokásairól beszél, amit le kell vetkőzni. Tehát nem csupán undok
cselekedetekről, bűnökről van szó, hanem a régi ember, szokásokat épített ki
bennünk, amiket talán észre sem veszünk, vagy nem tartunk Isten akaratával
ellentétesnek, mert megszoktuk, mert ezt láttuk elődeinknél is. Pál azt mondja,
ne tűrjük meg ezeket sem, mert idővel fölénk kerekednek. Ezért az Úr előtti
csöndben nézzük meg, mik azok a szokások, amik belénk rögzültek, de nem az Úr
formálta ki bennünk, hanem még a régi életünkhöz, a világhoz tartoznak.
Most már világosan leírja az apostol, hogy amit mond, azt valóban tegyük
is. Mégpedig Jézust állítja elénk példának, ha nem tudjuk egy adott helyzetben,
hogyan cselekedjünk, akkor Pál azt tanácsolja, úgy tegyetek, ahogyan az Úr is.
Tehát a számunkra soha nem a barátaink, ismerőseink, a népszerű emberek tettei
a mérvadóak, hanem Jézus élete. Mindig ez vezessen, ahogyan Ő is tett. Itt is
leír egy listát Pál, amit a hívő embernek meg kell tennie, mert Krisztus lénye
árad belőle. Ezek fölött is csendesedjünk el, engedjük végig a szívünkön és
vizsgáljuk meg, jelen van-e bennünk a könyörületes szív, a jóság, alázat,
szelídség, türelem. El tudjuk-e viselni, szenvedni egymást, figyeljünk az
egymást kifejezésre, nemcsak nekem kell elszenvedni a másikat, gyakran így
gondoljuk, és ezért mártírnak látjuk magunkat, hanem engem is el kell
szenvednie a másiknak. Lássam meg,
gyakran szenved a másik tőlem. Ha ezt meglátom és elfogadom könnyebb lesz, a
másikat elhordoznom, sőt ahogyan az Úr nekem megbocsát, én is kész leszek
megbocsátani. Ide tenném még azt a gondolatot, hogy nemcsak a másik embernek,
hanem az Úr Jézusnak is szenvedést okozok, már a kereszten is miattam, érettem,
és helyettem szenvedett. Urunk formáljon úgy, hogy a kölcsönös megbocsátás
nyomán hálaadással énekeljünk az Úrnak.
Hála, hogy itt a csendes reggel
1. Hála, hogy itt a csendes reggel,
Hála, hogy éjre nappal jő,
Hála, hogy minden órám gondját
Elhordozza Ő.
2. Hála barátért, testvérszívért,
Hála, ha bennük bízhatom,
Hála, hogy minden ellenségnek
Békéd hozhatom.
3. Hála a munka áldásáért,
Hála a boldog percekért.
Hála, hogy adtál dalt is, fényt is,
S adtál szép zenét.
4. Hála, ha olykor bánat támad,
Hála mindegyik jó szóér',
Hála, hogy éltem intésedre
Céljához elér.
5. Hála, hogy a te Igéd jár át,
Hála, hogy a te Lelked hív.
Hála, szeretet áldó árját
Érzi minden szív.
6. Hála, hogy a te szent nagy fényed, –
Hála! – szívemen átragyog.
Hála azért is ím, hogy néked
Hálát adhatok!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése