Győzelemre rendelve

S

alamon és rajta keresztül az Úr folytatja övéinek a formálását (Példb 24,15-34). Bizony jó dolog, hogy Isten nem fárad bele a velünk való foglalkozásba, és hogy kész mindent többször is elmondani számunkra. Az ismétlésekkel belénk rögzíti akaratát.  Azért is jó, hogy olvashatjuk ezeket a sorokat, mert általuk mi is felemelhetjük szívünket Atyánkhoz. Jó már reggel elé jönni, beszélgetni vele, hiszen az ő gondolatai mások, mint a miénk, vagy a világ gondolata. Ő nem a napi bulvárt kínálja, nem felszínes fecsegést, mulandó ragyogást nyújt, hanem életformáló szavakat. Mert az Ő szavában erő van.

Nemcsak övéit, az Ő útján járókat szólítja meg, hanem a gonoszok is szeme előtt vannak, számukra is van szava. Isten megmeri szólítani azokat is, akik fittyet hánynak szavára. Nem fél tőlük, nem úgy, mint gyakran, mi, akik ellenséges közegben nem szeretünk szólni, a rendetlenül cselekvőt nem merjük megszólítani, mert féltjük magunkat. Az Úr szól, és óvja őket attól, hogy övéit támadják, vagy az általa alkotott jót pusztítsák. Salamon sem lapít, hanem bátran rámutat, hogy vannak olyan magatartásformák, amelyek nem jók, és nem lehet minden fölött szemet hunyni, akkor sem, ha az számunkra kellemetlen.

Hangsúlyozza Igénk, hogy Isten népe legyőzhetetlen. Lehet támadni, apró csatákat nyerhet is a gonosz, de a háborút elvesztette. A háborút az Úr Jézus nyerte a kereszten. Milyen csodálatos bátorítás a gonosszal való csatározások idejére, ha el is esik Isten népe, de újra és újra talpra áll. Talpra állhatunk, mert a feltámadásból nyerjük erőnket. Ahogyan az Úr talpra állt és kijött a sírból, úgy állnak talpra övéi is. Nincs esélye a gonosznak. Akkor sincs a végső győzelemre esélye sátán csapatainak, ha néha úgy látszik elbuktunk, de az Úr mindig talpra állít. Ahogyan Izráelt állandóan el akarták pusztítani, de a mai napig nem sikerült, úgy akarták Jézus tanítványait is likvidálni, de ők ma is itt vannak. Adjunk hálát Urunknak ezért a csodáért, hiszen sokszor tűnt úgy elbukik Isten népe, ám mindig eljött a szabadulás. Az Isten népe elpusztítására törekvő rendszerek mind letűntek, az Ige pedig ma is itt van, sőt terjed. Isten népe győzelemre van rendelve.

Milyen csodálatos, szinte újszövetségi gondolatok jönnek, amikor azt olvassuk, ne haragudj a gonosztevőre. Hát mit tegyünk? Urunk a Golgotán megmutatta, bocsássunk meg neki, és imádkozzunk érte, mert a keresztről a gonosz számára is a kegyelem reménysugara árad.

Salamon szíve is Isten lényére rezonált, bár a mi szívünk is Rá rezonálna, akkor mi is másképp gondolkodnánk, mint korunk embere. Akkor mi is eljutunk oda, hogy nem a bosszúállás vezet, hogy nem akarunk megfizetni, különösen nem úgy, ahogy velünk bántak, hanem akkor Jézus szava vezet bennünket. Azaz Ige, amit aranyszabályként szoktunk másoknak tanítani. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Mt 7,12). De szabállyá lett-e ez a magunk számára? Ha mindig ez vezetne bennünket sokkal békésebb, nyugodtabb, örömtelibb lenne az életünk. Ebben az Igében nagyon erősen kidomborodik a tett, vagyis, hogy én tegyem mindazt, amit szeretnék, hogy velem megtegyenek. Ne másra várjak, ne elvárjam, hanem én tegyem.

Szakaszunk vége nem csupán a munka terén való szorgalmat emeli ki, hanem rámutat arra, hogy akkor lesz áldott és gyümölcstermő az életünk, ha a pihenés, a dolgaink végzése nem megy a mindennapi csendesség rovására. Ahogy a munkában fontos a szorgalom, a maga idejében való cselekvés ugyanolyan fontos ez a hitélet területén. Figyeljük meg, amikor fáradtságra hivatkozva, vagy egyszerűen a szabadnapból kifolyólag tovább pihenünk, általában az Úrral való közösségünk szenved hiányt. Mert a tennivalók megmaradnak, csak összezsúfolódnak, kapkodnunk kell, és úgy gondoljuk, akkor nyerünk időt, ha elhalasztjuk a bibliaolvasást. Azonban ez nem így van, az Úrral töltött idő feltölt és aktívabbá, összeszedettebbekké válunk. Vigyázzunk, mert van lelki elszegényedés is. A lelki élet tartalékait is pótolni kell, mert egyébként azok is elfogynak.

Pál a Rómában élő zsidók számára is bizonyságot tesz (ApCsel 28,23-31). Hangsúlyozza Isten országát, és annak királyát, Jézust. Előttük is a feltámadott Úr van élete középpontjában. Ő valóban nem tud másról, csak Krisztusról. Miért? Mert a zsidók számára, és a mi számunkra is Jézus az egyedüli reménység. Minden kornak megvoltak a maga problémái. Válságok, nehéz időszakok mindig voltak, de ott jött pozitív változás, ahol a földi birodalmakról áttevődött a hangsúly Isten országára. A súlyos lelki terhek is ott hullanak le a vállakról, mert, aki oda belép, megtapasztalja, hogy annak Királya valóságosan gondoskodik róla. Isten országa nem kiszipolyoz, és nem hajt bele fölösleges fogyasztásba, nem az a cél, hogy költsünk, hanem, hogy éljünk. Az élethez szükséges dolgokat pedig Ő biztosítja. Isten országa felszabadít, az örömteli, gond nélküli, boldog életre. Nincs gond Isten országában? Nincs! Miért? Mert, Ő maga szólít fel, hogy „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). Hát éljünk ezzel a lehetőséggel és valóban vessük Rá gondjainkat.

Azonban Pál igehirdetése nyomán sem tért meg mindenki, nem hitt mindenki az Úrban, hanem inkább megmaradtak saját útjukon, görnyedeztek továbbra is a bűn és a terhek alatt. Az apostol a pogányok felé fordult és két éven át hirdette számukra Isten országát. Milyen érdekes, fogoly volt, el kellett volna keserednie, ám ő nem tette, hanem itt is meglátta a lehetőséget, és kinyitotta szállásának ajtaját. Mindenkit fogadott, mint a Mestere. Ahogy Jézus nem küldött el senkit, ő sem. Pedig bizonyára volt olyan is, hogy elfáradt, kimerült, de valószínűleg ilyenkor megtapasztalta a kegyelem erejét. Építsünk mi is bátran-e kegyelemre, és hirdessük mindenütt az Urat.

Felvirradt áldott, szép napunk

Felvirradt áldott, szép napunk,

Ma teljes szívvel vígadunk,

Ma győz a Krisztus, és ha int,

Rab lesz sok ellensége mind.

Halleluja!

Az ősi kígyót, bűnt, halált,

Kínt, poklot, szenvedés jaját

Legyőzte Jézus, Mesterünk,

Ki most feltámadott nekünk.

Halleluja!

Az élet győz, a mord halál

A prédát visszaadta már,

Nagy úrságának vége lett,

Krisztus hozott új életet.

Halleluja!

A nap s a föld s minden mi él,

Ma bút örömmel felcserél,

Mert a világnak zsarnoka

Nem kelhet többé fel soha.

Halleluja!

Mi is éljünk vigadva hát,

Daloljunk szép halleluját,

Hadd zengje Krisztust énekünk,

Ki sírból feltámadt nekünk!

Halleluja!

Isten áldásával.