Az új élet szülőszobája

K

önyvünk utolsó fejezetéhez érkeztünk (Példb 31,1-9), mennyi bölcs gondolat, lényünket tápláló és formáló üzenet hangzott el már eddig. Mi épült be ezekből lényünkbe? Mi az, ami a mindennapok során, mint világító szövétnek utat mutat döntéseink és tetteink előtt? A mai szakaszban Lemúél király anyjától tanult beszédet adja tovább. Azt láthatjuk ebből, hogy gyermekkorában édesanyja foglalkozott vele, formálta lelki világát, és amit átadott a számára az megmaradt benne, és komolyan is vette. Nem tudjuk ki volt ez a király, talán valamelyik arab törzsnek lehetett feje, ez is szép példája annak, hogy a zsidók a testvérnéptől is átvettek pozitív dolgokat. Mert ami jó, ami előrevivő, hasznos és értékes, amiben felcsillan Isten bölcsessége, azt érdemes átvenni.

Tehát egy édesanyáról olvasunk, aki szívén viseli gyermeke életét, sőt azt olvashatjuk ki a szövegből, hogy fogadalmat tett gyermekéért az Úr előtt. Ez jelentheti azt, mint Anna életében, hogy várnia kellett a gyermekáldásra, és Ő Isten elé járult fájdalmával, Tőle kérte az áldást. De nem csupán kérte a gyermekáldást, hanem fel is ajánlotta a születendőt Isten számára, ahogyan anyja a gyermek Sámuellel is tett. Csodálatos ez, nem csupán kér valamit, hanem ha megkapja, visszaadja, rábízza az Úrra. Tudunk-e így kérni? Tőle kérjük, majd Rá bízzuk-e gyermekeinket? Ez a fogadalom születhetett a gyermek betegsége idején is, az Úrtól kérték és várták a gyógyulást, Hozzá fordultak, majd a fogadalommal hálájukat fejezték ki. Mi is forduljunk az Úrhoz gyermekeink érdekében, ajánljuk fel őket az Úr, az Ő szolgálata számára, mert nincs nagyobb annál, mint az Urat szolgálni, Őt dicsőíteni, és országát építeni, már itt a földön. A fogadalom nemcsak azt jelentette, hogy egy ünnepélyes alkalommal felajánlotta Istennek, hanem azt, hogy utána mindent megtett, hogy ez a fogadalom megvalósuljon. Nem elég megfogadni valamit, hanem azt meg is kell valósítani. Gondoljuk végig Isten előtt tett fogadalmainkat, mi lett velük? Mi lett a házasságkötéskor, keresztelőkor, úrvacsoraosztáskor tett fogadalmainkkal? Komolyan vesszük őket? Higgyük el, Isten komolyan veszi, és számon fogja rajtunk kérni. Számon kéri, hogy mindent megtettünk-e a fogadalom megvalósulásáért.

Ez az anya bölcsen nevelte gyermekét, felhívta figyelmét a veszélyekre, óvta őt. Nem azt mondta, hogy igyon és járjon a nők után, mert akkor lesz belőle férfi, hanem felismerte és ezt vállalta is, hogy az alkohol, a kicsapongó élet nem férfivá formál, hanem leépít, és megbízhatatlanná tesz. Az ember tanácsadója nem lehet az ital, Isten a maga bölcsességét adja a számára. Mi pedig, már tudjuk, hogy alkohollal való megrészegedés helyett, be lehet töltekezni Szentlélekkel. A tanítvány Lélekkel betöltekezve járhatja az élet útját és ezáltal teremheti a Lélek gyümölcsét.

Kiemeli még az anya a szegények és a gyöngék védelmét és segítségét. Aki Szentlélekkel van betöltve, az helyesen ítél, és cselekszik, abban van együttérzés és segítőkészség, ott ahol segítségre szorulnak. Így vezessen bennünket a Lélek, tegyen józanná és érzékenyekké mások problémái iránt.

Pál apostol is levele befejezéséhez érkezett, bemutatja a postásokat, és átadja munkatársai köszöntését (Kol 4,7-13). Tükhikosz és Onézimosz viszik az apostol levelét Kolosséba. Tükhikosz Pál munkatársa és kísérője volt harmadik missziós útján. Pál bízott benne, szeretett testvérként tartja számon.  Onézimosz szökött rabszolga volt, aki Kolosséból származott és talán most megy először vissza gazdájához, Filemonhoz. De most már másképp megy, mint ahogy jött. Akkor menekült, mert lopott gazdájától, most pedig, Pál lelki gyermekeként, személyes követeként, a szíveként érkezik. Pál számára a börtön szülőszobává alakult át, egy szökött rabszolga újjászületett Pál munkája nyomán. Isten ma is csodálatosan át tudja alakítani életünk helyszíneit, a betegágy is lehet szülőszoba, a munkahely is szolgálhatja mások lelki megszületését, hitre jutását. Mindez azonban akkor megy végbe, ha mi is fontosnak tartjuk a másik emberrel való foglalkozást, ha hisszük, hogy még a reménytelennek tartott ember élete is újjá lehet. A két küldöttnek az a feladata, hogy beszámoljanak Pál és munkatársai helyzetéről, hogy megláttassák, nem kell értük aggódni, mert az Úr gondoskodik róluk.

Pál mellett találjuk Márkot, aki annak idején visszafordult, majd azután, amikor ismét jelentkezett a missziói útra Pál nem tartotta alkalmasnak. Lám most mégis ott van, valószínűleg Márk is rádöbbent igaza volt Pálnak. Az Úr elhívása visszavonhatatlan, ezt tapasztalja Márk is, de ki kell várni, az Úrtól rendelt időt. Ha siettetjük a dolgokat, konfliktusok keletkeznek. Ott van Pál mellett Epafrász is, aki Kolosséi, aki által hitre jutottak, aki most is hordozza őket imádságaiban.

Pál életét az Úr gazdagon megáldotta, ám mindezek ellenére neki is szüksége volt munkatársakra, akikkel együtt imádkozott, akik sok feladatot elvégeztek, és az utógondozás munkáját felvállalták. A levelek is azt jelzik, Pál számára fontos az újonnan születettek további gondozása, segítése, hogy felnőtt keresztyénekké válhassanak. Nekünk is szükségünk van munkatársi közösségre, együtt imádkozásra, segítségre. De fontos, hogy a hitben még gyermekeket tovább segítsük.

Jövel, Szentlélek Úr Isten

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen, Menynyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3.                   Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban, ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!

Isten áldásával.