I
|
stennek van
szava hozzánk, ezért bölcs Salamon által azt kéri, fordítsuk oda fülünket és
hallgassuk meg, amit mond (Példb 22,17-29). Kéri már reggel, hogy elsőként
Őhozzá fordítsuk fülünket. Ne csak egy vélemény legyen Isten szava a többi
közt, hanem a mennyei Atya szava legyen, Akinek örömmel csüngünk ajkán, és
várjuk mit is mond a számunkra. A kisgyermek mindig várja, hogy szülei szóljanak
hozzá, mert az ő szavuk ad számára biztonságot, békességet. Mindennap addig
menjünk Atyánk elé, amíg a világ hírei nem furakodnak gondolataink közé, hanem
az Ige tiszta üzenete lesz, ami formálja gondolkodásunkat.
Ehhez azonban alázatra van szükségünk, mert amikor Istenre figyelünk,
szavát hallgatjuk azt is kifejezzük, hogy szükségünk van tanácsra vezetésre.
Igénk azt is jelenti, hogy Urunk a maga tanácsát hívő testvérek által is
nyújthatja. Tehát meg kell tanulni életünk problémáival tapasztalt, hívő
testvérhez, lelkigondozóhoz fordulni. Olyan embert keressünk fel, aki a saját
életével Istenhez fordul, aki az Úr tanácsa szerint igyekszik problémáit
megoldani. Olyan lelkigondozóra van szükségünk, akinek az életén látszik, tudja
hova kell fordulni, és a problémáit meg tudja oldani. De keressük-e az Urat a
mindennapi kérdéseinkben? Hozzá fordulunk-e tanácsért társkeresés, vagy munkahely
választás idején? Bizony gyakran úgy teszünk, mintha nem lenne szükségünk
segítségre, mintha mi mindent jól tudnánk. Az élet azonban az ellenkezőjét
mutatja. Fordítsuk azért minden nap az Úrhoz, és hallgassuk meg, mit mond a
számunkra, majd fogadjuk meg a mondottakat.
„Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked!”
(19). Salamon tanítja a következő generációt az Úrban bízni, mert ezt is meg
kell tanulni. Különösen ma nem jön ez úgy magától. Mert ahhoz, hogy bízzunk
Benne, hinni kell, hogy Ő él, ezután pedig meg kell ismerni, hogy kicsoda is Ő.
Mert tartósan akkor bízunk Benne, ha ismerjük, ha tudjuk kicsoda és mit tett
már értünk. Ha megtudom, mennyire szeret, és hogy Fiát adta értem, akkor fogok
Benne bízni, mert tudom, aki a Fiát kész volt értem halálba adni, az csak jót
akar nekem.
Ma annyi mindenre tanítjuk gyermekeinket, felállítjuk a fontossági
sorrendet, ismerni kell nyelveket, tisztában kell lenni a számítógép
használatával, de gondolunk-e arra, hogy megtanítsuk az Úrban bízni? Mert eljön
az idő, amikor hiába rendelkezik valaki különleges ismerettel, ott áll tehetetlenül
magában, egy betegséggel szemben. Talán úgy érzi, mint a 38 éve beteg a Bethesda
partján, nincs emberem, nincs, akinek fontos lennék, nincs, aki törődne velem,
csak egy szót szólna. Milyen jó, ha ilyenkor tudjuk, van Valaki, Akinek fontos
vagyok, van Valaki, Aki az én emberem akar lenni, akit segítségül hívhatok. Ez
a valaki Jézus. Ő nem fordul el ha utána kiáltozok, sőt megáll útján, és
megkérdezi, hogy mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Milyen jó, ha akkor
odavethetjük magunkat elé, és mondhatjuk Neki, Uram, azt, hogy lássak, azt hogy
békességem legyen, azt, hogy a halálokozta sebek begyógyuljanak, azt, hogy a
tied legyek mindörökké.
Mit jelent az Úrban bízni? Valami olyasmit, amit Péter is tett, amikor
Jézus szavára elindult a vízen. Azt jelenti Benne bízni, hogy Rábízom magam, és
megteszem amit mond, akkor is, ha nem teljesen értem. Ránézek és megyek, mert
tudom, hogy úgy lesz, ahogy mondta. Ez a fajta bizalom végig vonul a Szentíráson,
elég, ha Ábrahámra gondolunk, akit Isten hetven éves korában hívott ki addigi
életéből, környezetéből, és indította el egy új haza felé. Ábrahám nem tudta
hol van a cél, de bízott az Úrban, bízott abban, hogy odavezeti, ahová
megígérte, és megadja majd a gyermekáldást is. Ábrahám harminc éven keresztül
várt az ígéret beteljesedésére, és eljött az idő, amikor bizalmának meglett a
gyümölcse. A próféta így mondja népe számára: „Mert ez a kijelentés
meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik
is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Hab 2,3). A
Károli fordítás szerint, bízzál benne, vagyis a bizalom, várakozást is jelent.
Akiben bízom, arra várni is tudok.
Pál hajó útja lassan a végéhez közeledik. Megmenekültünk, írja Lukács, és
tele van a szíve hálával és örömmel. Testvérem, te el tudod-e mondani
ugyanilyen magabiztossággal, hogy megmenekültem. Megmenekültem a kárhozattól,
mert a Jézus Krisztusba vetett hit által, megtapasztaltam bűneim bocsánatát. Mert
fontos, hogy egy-egy nehéz helyzetből jól jöjjünk ki, de a legfontosabb, hogy
az örök élet számára, meg vagyok-e mentve. Tegyük fel ma ezt a kérdést az Úr
előtt, meg vagyok-e már mentve? Ne csak azt mondjuk, hogy igen, mert az Úr
Jézus kifizette a váltságdíjat, hanem azt válaszoljam meg, hogy rábíztam-e
magamat már a kegyelemre? Ha igen, adjak hálát a megmenekülésért.
Málta szigetén emberséget találnak, mégpedig a rómaiak által barbárnak
nevezett népektől. Bizony gyakran
részesülünk meglepetésben, mert ahol azt várnánk, hogy figyelemmel,
kedvességgel, megértéssel lesznek irántunk, pont ott nem kapjuk meg ezeket.
Ahol pedig nem számítunk megbecsülésre, ott elismernek, szeretettel vesznek
körül.
Azonban Pál számára nem ér még véget a bizonyságtétel. Másrészt meg kell
látni nem elég, ha valaki emberséges és segítőkész, többre van szüksége, meg
kell ismernie Isten kegyelmét. Hallani kell arról, mit tett érte az Úr.
Hirdetni kell mindenki számára az evangéliumot. A kígyómarás ezt a célt
szolgálta. Kiindulópontot jelentett az evangélium üzenete felé, hogy a
hiszékenységtől, a babonától eljussanak a Krisztusig. Pál most sem esik pánikba, hanem nyugodt
szívvel cselekszik, már ez is bizonyságtétel. Egy kígyó mar a kezébe és nem
kezd el rémülten összevissza futkosni, hanem nyugodtan lerázza a kezéről.
Hogyan volt erre képes? Úgy gondolom itt is bevillant számára, az ígéret,
Rómába kell menned. Isten személyes ígéretei erőtartalékok a legváratlanabb
helyzetekben is. Megőriznek a kétségbeeséstől és segítenek a józan
cselekvésben.
Így szól ma tehozzád Jézus
1.
Így szól ma tehozzád Jézus: „Életem adtam érted”.
Így szól ma tehozzád Jézus: „Életem adtam érted”.
Még ma válaszolj, kezébe tedd le élted!
Még ma válaszolj, kezébe tedd le élted!
2.
Mennyei korona vár rád, te légy hű mindhalálig!
Mennyei korona vár rád, te légy hű mindhalálig!
Kín, baj, szenvedés Jézussal üdvre válik.
Kín, baj, szenvedés Jézussal üdvre válik.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése