Immánuel: Kitartó imádkozás

igyelve Ágúrt, el kell ismerni őszinteségét és bátorságát, kimeri mondani, hogy vannak dolgok, amiket nem ért (Péld 30,24-33). Szemléli az életet, szívében öröm és hálaadás van, mert annak ellenére, hogy nem ért dolgokat, felismeri Isten bölcs tervezését és vezetését. Jó meglátni, hogy mi sem értünk mindent, még az Igéből sem, hiszen Istennek mások a gondolatai. Péternek is meg kellett ezt tanulnia, bár erősen tiltakozott ellene, hiszen mindent azonnal érteni és tudni akart. Jézus így szólt hozzá: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted” (Jn 13,7). Péternek is el kellett fogadni, bízza rá magát az Úrra, engedjen Neki, akkor is, ha most nem érti, amit tesz, mert eljön az idő, amikor ő is meg fogja érteni Mesterét. Így engedjünk mi is Neki, bízva Benne, bízva, hogy Ő mindig helyesen cselekszik. Aki ismeri, aki állandó kapcsolatban van Urával nem fél, hanem hallgat Rá mindenben.

A következő négy állatvilágból vett kép az életbölcsesség fontosságát hangsúlyozza a nyers erővel szemben. Ezek az állatok nem fizikai fölényük, hanem a lényükbe épített életbölcsesség nyomán élnek meg, és szervezik az életüket. Az életbölcsesség nyomán tudják mikor és mit kell tenniük, ha figyelmen kívül hagynák ezeket a funkciókat és elkezdenének okoskodni, elpusztulnának. Ezekbe az állatokba be le van kódolva a felismerés, mindennek rendelt ideje van, és ők ehhez a rendelt időhöz tartják magukat. Milyen jó is lenne, ha mi is felismernénk az időnek az Istentől való igazságát. Nem lennénk szétforgácsoltak, nem kapkodnánk, és mindig arra jutna időnk, amire akkor és és ott szükséges. Ha komolyan vesszük a rendelt időt, akkor mindig a jelenben, a mában élünk, és azt igyekszünk tartalommal megtölteni. Így élve jut idő Istenre és egymásra. Sőt az Istenre fordított idő plusz erő és időmennyiséget szabadít fel számunkra. Mert a mai ember véleményével ellentétben az Úrra fordított idő nem tékozlás, bár még Márta is úgy gondolta, hogy Mária Jézus lábainál ülve elvesztegeti a drága időt, amit munkára is lehetne fordítani.

A fejezet végén szerzőnk rámutat tetteink következményére, sőt azt mondja el, hogy a beindított folyamatok megállíthatatlanul tovább mennek. Ezért az Úr kegyelme által meg kell tanulni uralkodni magunkon. Hiszen a kimondott szó,már nem állítható meg és nem fordítható vissza. Pál apostol is hangsúlyozza: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7). Ez is egy törvényszerűség, azonban Isten Szentlelke által lehet jó magot vetni. Miránk az evangélium életformáló szava van bízva, ha ez árad rajtunk keresztül, akkor élet fog teremni, akkor jó gyümölcsöt fogunk aratni.

Pál apostol nem egyoldalúan látja az életet, így nem csupán a szolgáknak írja, miként éljenek Krisztus tanítványaként, hanem az uraiknak is elmondja, mit jelent a rabszolgához fűződő viszonyban keresztyénnek lenni (Kol 4,1-6). Mert amint már hallottuk, itt nem egy új vallás, hanem egy új életforma felvételéről van szó. Ez az életforma a mindennapok teljes területét átfogja. Nem marad ki belőle senki és semmi. Isten országa hatása alá kerül, és így annak a törvényei irányítják a gazdasági, társadalmi, kulturális életünket is. Az "isteni más" ezeken a területeken is megjelenik. A vezető, a mások fölött hatalmat gyakorló is alattvaló, Jézus Krisztus alattvalója, ezt nem szabad elfelejteni. Ha tudom, hogy az Úr Jézus az én gazdám, akkor nem esek az önkényesség csapdájába, akkor elismerem, hogy a másik is ember, és biztosítom számára jogait, megadom, ami jár neki.

A krisztusi életben akkor tapasztalunk növekedést, előrehaladást, ha imádkozó életet folytatunk. Az imádság összeköt az Úr Jézussal, Tőle árad lényünkbe új erő, és általa érkezik meg hozzánk Urunk napi parancsa is. Az imádkozás fontos pillére a kitartás, ezt nem lehet összecsapni, hiszen nem mi rendelkezünk Istennel. Mégis gyakran úgy állunk Isten elé, hogy mi mondjuk meg neki, most szóljon, és ha lehet, akkor gyorsan mondja, amit akar, mert nincs Rá több időnk. Milyen szomorú is ez, hiszen ha Ő Atyánk, akkor örömmel kellene minél többet jelenlétében tartózkodnunk. Ezzel szemben az imádságot, de az igeolvasást is gyakran csak összecsapjuk. Urunk bocsássa ezt meg, és igyekezzünk új szemlélettel az ima szolgálatába állni. Fontos, hogy imádságaink ne váljanak megrendelő cédulákká, hanem legyenek a hálaadás alkalmai. Hiszen mennyi mindenért hálát adhatunk. Isten drága kegyelme megragadta életünket, gyermekei lehetünk, bűnösségünk ellenére - hát nem hálaadásra kötelez? A sok jó amivel elhalmoz az Úr, azok a lehetőségek, amelyek a mi számunkra megnyíltak, amelyekről álmodni sem mertek őseink, hálára indítanak, ezért mindennap fejezzük is ki hálánkat, mondjunk köszönetet Urunknak. Másrészt éljünk hálás és örvendező szívvel.

Az imádkozás lehetősége szolgálat is, általa olyan területeken is kifejthetjük hatásunkat, ahová nem tudunk eljutni. Pál azt kéri, imádkozzanak érte, hogy Isten nyissa meg előttük az Ige ajtaját. Mivel Pál a fogságban is élte és hirdette az Igét, itt a szabadulás általi újabb lehetőségekre kell gondolnunk. Azt kéri, imádkozzanak, hogy még eljuthasson olyan helyekre, ahol eddig még nem járt, és így nem juttatta el oda az evangéliumot. A gyülekezet imádsága által megváltoztatja a jelenlegi állapotot. Tehát az imádság lehetőség a pozitív beavatkozásra, lehetőség Isten ügyének továbblendítésére, mert az Úr imádságot meghallgató, arra válaszoló Isten. Hordozzuk az Úr előtt a börtönben levő tanítványokat, az üldözést szenvedő keresztyéneket, hogy Isten áldja meg szolgálatukat, az elvetett magot és adjon győzelmet számukra. Az imádkozásban legyünk kitartóak, ne adjuk fel, ha azonnal nem kapunk választ. Ábrahám vagy Zakariás sem adta fel. Évtizedeken át tovább könyörögtek az Úrhoz, kivárták, amíg Isten meghallgatja imádságukat, és megadta, amit kértek.

Pál rámutat még a az Ige hirdetésére kedvező alkalmak kihasználására. Hányszor szalasztjuk el a bizonyságtevés kedvező alkalmait, mert nem figyelünk, vagy a saját dolgaink nagyon lefoglalnak, vagy egyszerűen pont a legfontosabbra nincs időnk. Mert ha valami megváltoztathatja az emberek életét, ennek a világnak a gondolkodásmódját az csak, az evangélium, azonban ezt nekünk kell belejuttatni a termőföldbe. Ez a mi elsődleges feladatunk. Amit Pál Timóteusnak mond, az ránk is vonatkozik: „ hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő” (2Tim 4,2).

Ó, Sion, ébredj

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed!

Mondd a világnak: hajnalod közel!

Mert nem hagy az, ki népeket teremtett,

Senkit sem éjben, bűnben veszni el.

Légy örömmondó, békekövet,