E
|
ljön az ítélet
napja Júda számára, ha nem bánja meg bűneit és nem fordul az Úrhoz (Jer 8,1-1-23).
Akkor lesz majd nyilvánvaló, hogy nem az Urat szerették, nem neki szolgáltak,
és nem Őt követték. Mennyi bálvány van
az életükben, de vajon mit látnánk, ha a mi szívünk tartalma kerülne hirtelen
napfényre? Mi kerülne elő a lényünkből?
Az Úr szeretete nyilvánulna meg, vagy a bálványaink lennének nyilvánvalóvá? Az
ítélet kemény lesz, még aki megmarad, az is inkább a halált választja, mert
nehézzé válik az élet. Mindig menekülni akarunk az őszinte szembenézés helyett.
Pedig egyedüli megoldás, hogy mélybe nézek és vállalom bűneimet, vállalom, hogy
ez vagyok. Mert ha kimondom: Uram, valóban olyan a szívem, amilyennek mondod, és
kész vagyok megbánni bűneim, rendezni dolgaim, megtapasztalhatom az Úr
kegyelmét. Isten ma is kegyelmét kínálja,
Ő nem ítélni, hanem megbocsátani akar. Azonban a kegyelem komoly esemény, nem
azt jelenti, hogy megbocsátott az Úr, nem megyek ítéletre, ezért továbbra is
azt tehetem, amit akarok.
Az Úr úgy látja, hogy népe nem akar visszatérni Hozzá. Miért? Mert jónak
látják a saját útjukat. Meg vannak győződve arról, hogy ők nagyon is tudják, mi a jó, ezért
nem hallgatnak Istenre. A világ azt erősíti, hogy mindenki álljon a saját
pályájára, saját érdekeit tartsa szem előtt. Azonban a saját út nem az életre,
hanem a pusztulásba vezet. Szomorú látni az Isten igéje nélküli életet. Hiszen
a vándormadarak is az Úr törvényéhez igazítják magukat. Isten építette beléjük
a vándorlást, és tudják, hogy számukra ennek a komolyan vétele életet jelent. Az
Isten törvényéhez való igazodás jelenti az életet. Ha komolyan vesszük a szavát,
az életre vezet. Az ige által megtaláljuk az életet, és általa egymással való
kapcsolatunk is jobbá válik. Az Úr szava jó irányba tereli emberi
kapcsolatainkat.
Megdöbbentő, mennyi mindent megtesz az Úr értem, és mennyit kell
csalódnia. Már itt is megtapasztalja, hogy össze akarja őket gyűjteni, de ők
nem akarják. Arról van szó, hogy legtöbbször nem akarom, hogy Isten átvegye a
hatalmat életem felett. Ezt tapasztalta meg az Úr Jézus is. Össze akarta őket
gyűjteni a szárnyai alá, de nem sikerült, mert a nép nem látta ennek szükségét.
Úgy gondolták, ők megoltalmazzák saját magukat, azonban ez nem így van.
Szükségünk van az Úr oltalmára. Mire megy velem az Úr? Meghallom a hívását, és
örömmel futok hozzá, amint a kiscsibék a kotlós szárnya alá?
Mivel nem akarták, hogy összegyűjtse őket az Úr, megengedi, hogy elvigyék
őket. Nem is lehet más reakció, hiszen a bűn büntetése sok esetben a bűnnek a
következménye. Ha a csibe nem menekül a kotlós szárnya alá, elviszi a kánya. Nem
engedte magát megmenteni, így elpusztul. Életünk sok nyomorúsága abból fakad,
hogy nem engedjük az Urat az életünkbe. És ha Nélküle haladunk, megengedi, hogy nyomorúságba kerüljünk. Isten
nem akarja a bajt, a rosszat, de megengedi, ha képtelenek vagyunk hallgatni Rá.
Azért engedi meg, hátha egyszer rádöbbenünk, mint a tékozló fiú, hogy rossz
úton járunk. Amikor ez megtörténik, hazaindulhatunk. Mert a tékozló,
engedetlen fiak számára is van lehetőség a hazatérésre, az újrakezdésre.
Van visszatérési lehetőség, bárhová jutottunk is önfejűségünk miatt (Lk
5,27-39). Ezt láthatjuk Lévi elhívási történetében. Lévi vámszedő lett, és
ezzel gyűlöltté vált népe tagjai előtt. Úgy tartották, innen nincs visszatérés,
hiszen ha felhagyna is ezzel a tevékenységgel, népe nem fogadja vissza.
Istentelennek, árulónak tartják. Lehet, hogy sokáig az volt a szívében, hogy nincs vissza
út. Azonban Jézus másképp látja, van visszaút mindenhonnan. Nincs az az
elrontott élet, az a mélység és bűn, ahonnan ne lehetne visszatérni.
Mi kell a visszatéréshez? Ezt röviden össze lehet foglalni: döntés és követés. Erre van szükség. Ő megáll
elrontott életünk előtt, és annyit mond: Kövess engem. Igen, ezt most neked
mondja, éppen neked. Vedd komolyan a hívást, merj dönteni. Hidd, most téged
hív, és ne félj Mellette dönteni. Nem kell fogadkozni, egyetlen dolgot kell
tenni, felállni és követni. A követés azt jelenti, hogy oda és arra megyek,
ahová és amerre Jézus megy. Ilyen egyszerű ez, de mi túlbonyolítjuk. Miért?
Mert fogadkozni, vitatkozni, teológiai eszmecserét folytatni könnyebb, mint
Jézust követve haladni előre.
Jézust követni azt jelenti, hogy hátam mögött hagyok mindent, ami eddig
fontos volt, ahogyan eddig életem. Jézus azért jött, hogy gyógyulásra és
megtérésre hívjon. Ő hív, de a döntés az enyém. A döntést nem lehet kihagyni.
Dönts, hogy életet nyerj! Dönts még ma Jézus mellett! A döntés azt jelenti, hogy fogom magam, felállok és elindulok. Van egy ének, amely így szól: Eldőlt a
szívemben, követem Jézust. Valóban
eldőlt?
Követése egy egészen új életet hoz a számomra. Olyan életet, amilyet
eddig nem is álmodtam. Mert Jézus nyomában békességre jutok, új cél lebeg
előttem, és értelmet nyer az életem. Őt követve tudom, hová tartok, nem
kóborlok vagy sodródok, hanem vándorlok a mennyei otthon felé.
Eldőlt a szívemben
1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,
Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,
Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,
Mögöttem a világ, előttem Jézus,
Mögöttem a világ, előttem a kereszt,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése