Ne félj, csak higgy!

M

intha egy iskolában lennénk, ahol az igazgató maga elé rendeli a tanárt és osztályát (Jer 15,1-21). Az igazgató megparancsolja a tanárnak, hogy zavarja ki az osztályt, mert nem akarja tovább maga előtt látni ezt a szófogadatlan, lusta társaságot. Odáig jutott a helyzet, hogy már nem a megjavításukért fáradozik az igazgató, hanem szélnek ereszteti őket. Igénkben Isten az igazgató, Jeremiás a tanár, neki kell átadni az Úr üzenetét, amely úgy szól, most már elküldi őket színe elől, vagyis bekövetkezik az eddig csak ígért ítélet. Megengedi, hogy elhurcolják őket földjükről idegen országba. Mindez azért történik, hogy rádöbbenjenek bűneikre, arra, milyen nagy hibát követtek el, amikor elhagyták az Urat.

Mindaz, ami vár rajuk, egyben eszméltető is, rá kell döbbenniük, mennyit ér a világ barátsága. Nekünk is meg kell látni, mennyit ér a világ barátsága. Ki sajnál meg téged, ki áll meg melletted, amikor bajban leszel? Mert mindig a nyomorúságban derül ki, ki is a barát. Akik nem az Úr szeretetétől indíttatva, nem a tanítványságból eredően állnak mellettünk, egy idő után magunkra hagynak. Akik népszerűségnek örvendtek, de azt elveszítették, általában magukban maradnak. A világ elpártol attól, akitől már nem remélhet hasznot. Isten népének meg kell tapasztalni, hogy egyedül az Úr törődik velük, csak az Ő számára maradnak fontosak fogságuk idején is. Az Úr hűséges, nem fordul el övéitől, nem hagyja őket magukra, akkor sem, ha ők korábban hátat fordítottak Istennek, és a bálványokra hallgattak.

Jeremiás az Úr elé viszi fájdalmát, és közben elmondja hitét, megvallja, hogy az Úrért vállalta a félretételt, a megvetést. A próféta számára örömöt jelentett az Úr szava, és kész volt érte szenvedést is vállalni. Öröm-e számomra az Úr hozzám szóló szava, az az üzenet, amit naponta kapok a Szentírásból? Ha örömként élem meg, akkor vállalom, akkor is, ha kemény beszéd az, ha nem mindig értem azonnal, vagy nehéz helyzetbe kerülök miatta. Jeremiás nem a saját érdekeit tartotta szem előtt, hanem mindig engedelmesen tolmácsolta az Úr szavát.

Isten azt kéri tőle, és általa tőlünk is, hogy ne mi térjünk környezetünkhöz, ne mi vegyük át szokásait, hanem mi hassunk a körülöttünk élőkre. Sajnos, ma gyakran pont azt lehet látni, hogy még a hívők is a világhoz igazodnak, ők veszik át szokásaikat, módszereiket. Nem mindig képviseljük határozottan és egyértelműen Isten akaratát. Ígéretet kapunk, hogy ha ragaszkodunk az Úrhoz, Ő velünk van. Ez a csodálatos, nem magunkra kell építeni, hanem számíthatunk Rá. Kapaszkodjunk az ígéretekbe életünk nehéz helyzeteiben, amikor úgy tűnik, egyedül kell megvívnunk a hit harcát. Isten azt ígéri, nem győzhetnek le, mert én veled vagyok. Ennél több nem kell, mert mi is jelenthet többletet, mi adhat bátorítást és erőt, mint az, hogy Ő velem van?

Két embert látunk, egy férfit és egy nőt, akik a maguk megoldhatatlannak tűnő problémájával Jézushoz fordulnak (Lk 8,40-56). Tőle kérnek segítséget, mert úgy látják, egyedül csak Ő segíthet rajtuk. Jó, ha eljutunk erre a felismerésre: egyedül Jézus segíthet rajtam. Előbb egy férfi, egy komoly és megbecsülésnek örvendő zsinagógai elöljáró keresi fel az Urat. Nagy a baj, egyetlen leánya haldoklik. Már nincs segítség, senki nem tud állapotán javítani, ám Jairusnak eszébe jut Jézus. Valószínűleg hallotta Őt már beszélni, talán látta is néhány gyógyítását, most remény gyullad a szívében. Rádöbben, van még reménység, és ez a remény Jézus. Milyen jó, ha a nehéz helyzetekben nem engedünk a csüggedés, a reménytelenség szavának, hanem azt mondjuk, van remény, mert itt van Jézus. Mert számunkra is Ő az egyetlen reményforrás, a bűnnel való küzdelmünkben, amikor úgy látjuk, alul maradunk. De Ő az egyedüli segítség, amikor betegség támad meg, vagy a gyász fájdalmával nézünk szembe. Jöjjünk mi is az Úrhoz. Úgy, amint Jairus tette, vessük magunkat a lába elé, és úgy kérjük. Mert ez a leborulás az elöljáró alázatát fejezi ki. Ezzel üzeni: Te vagy a Király, én pedig senki, nyomorult bűnös ember vagyok.

Közben megérkezik egy asszony, aki tizenkét éve beteg, és csak a pénzét költötte el, de állapota nem javult, inkább egyre rosszabb lett. Bizony, mi is milyen sokat költünk orvosra és orvosságra, az egészségünkre, de eljutottunk-e már az Úr Jézushoz? Felismertük-e, hogy Őreá van szükségünk, mert amit Ő ad, senki nem képes megadni a számunkra?

Ez az asszony, ha félt is az emberek véleményétől, mégis megérintette Jézust, mert hitte, hogy Tőle gyógyulást nyer. Jöjjünk mi is hittel, mert az Úr ereje azonnal működik, meggyógyítja szívünket, egész lényünket. Azonban nem lehet erőt, gyógyulást lopni, vállalni kell magunkat. Az asszony is akkor gyógyul meg teljesen, amikor megvallja tettét és annak indítékát. Teljes életmegvallást kell tennünk, csak akkor várhatjuk a teljes gyógyulást, szabadulást, ha őszintén az egész életünket feltárjuk az Úr előtt. Nem csupán egy problémát kell elmondani, a legégetőbbet, hanem feltárni mindazt, ami a lényünk mélyén található. A mélyrétegnek is meg kell tisztulni a teljes gyógyuláshoz. A régi sebeket is el kell látni, ha egészségesek szeretnénk lenni.

Milyen együttérzően támogatja Jézus Jairust, amikor már-már feladná. Ne félj, csak higgy. Igen, erre van nekünk is szükségünk, amikor a mellettünk lévők is azt mondják, add fel, nincs értelme tovább menni. Az Úr azonban azt kéri, ne add fel. Soha ne add fel, hanem bízz Benne tovább. Akkor nem adjuk fel, ha nem magunkra nézünk és építünk, hanem egyedül Jézusra. Bízz Benne tovább, hidd, hogy a látszat ellenére is képes megtenni azt, amit ígért. Ne félj, csak higgy Benne tovább!

Jézus szava most is életre kelt. Csodálatos erő van az Ő szavában. Életet létrehozó erő, a Teremtés igéje, az Ő szava. Ha ma szól, akkor életünkben is rendbe jönnek a dolgok. A halál-erőnek az Ő szavára távozni kell.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.