Megdöbbentő igazság

Ú

gy tűnik, mintha változás állna be az ország életében és a vezetők Jeremiással való kapcsolatában. Küldöttség viszi a király üzenetét a prófétához (Jer 21,1-14). A király arra szólítja fel, hogy kérdezze meg az Urat az érdekükben. Ez jónak tűnik a szemünkben, bizonyára azt mondjuk, milyen példamutató ez a király, hiszen a baj idején azonnal Istent kérdezi. Azonban a kép csalóka, mert Jeremiás már régóta hirdeti az Úr üzenetét, már többször rámutatott a közelgő veszedelemre, amit csak bűnbánattal, megtéréssel, teljes életváltozással lehet elkerülni. Azonban csak kinevették őt. Nem vették komolyan az Úr szavát, nem akartak megtérni Hozzá és szavára figyelni.

Amikor a veszély valóságos, a babiloni sereg megérkezett a határukra, keresik az Urat, keresik az akaratát. Azonban lássuk meg, itt nem őszinte megtérésről van szó. Nem hallunk bűneik beismeréséről és az Úr akaratának kereséséről. A bajban keresik a segítséget, számukra csoda kell, úgy, mint régen. Isten szabadítását akarják Isten nélkül. Nem az Úrra, csak a csodájára, hirtelen való beavatkozására van szükségük. Mennyire hasonlítunk mi is Cidkijjá királyra, amikor minden rendben van az életünkben, egészségesek és erősek vagyunk, van munkánk, és egyre jobban élünk, nem foglalkozunk Isten akaratával, nem fontos az ige. Megyünk mi is a magunk útján, fogyasztunk és szórakozunk, a világ életmódjához igazodunk, azt tesszük, amit mindenki. Úgy élünk, ahogy a többség, mert ma mindenki így él, mindenki ezt csinálja. Azonban, ha változás áll be, elveszítjük munkánkat, felbomlik a családi életünk, repedezik az egészségünk, hirtelen Istenhez kiáltunk. Ez jó, de vajon teljes szívvel tesszük-e? Nem csupán azt szeretnénk, ha kihúzna a bajból? Isten teljes életváltozást kínál, Ő nem autómentő, akik, ha baj van, megjelennek, elhárítják a problémát, és aztán mehetünk tovább.

Az Úr üzenete rádöbbent minket, hogy időben kell meghallani az ige szavát. Amikor annyiszor halljuk, amikor megérint és elgondolkodtat, akkor forduljunk Hozzá bizalommal. Mivel az eddigiek során nem hallgattak a prófétai üzenetekre, most már szembesülniük kell az ítélettel. Fel kell hagyni a hamis reménnyel, ami arról szólt, hogy mivel ők Isten népe tagjainak születtek, Isten megoltalmazza őket. Mindegy, hogyan élnek és mit cselekednek, az Úr úgy is közbelép a veszély idején, mert nem engedi, hogy övéinek bántódása legyen. Azonban ez nem így van, nem lehet elbújni a keresztség, a konfirmáció, az anyakönyvi bejegyzés vagy az alkalmankénti istentisztelet-látogatás mögé. Az a kérdés, Jézust követem-e? Övé-e az életem, és Őt szolgálom-e a mindennapokban? Ne gondoljuk, hogy a formalitás elég, Isten nem rituálét, hanem az egész életünket kéri, azt, hogy teljes szívvel szeressük és szolgáljuk Őt. Övé-e a teljes szívem? Neki élek-e? Az Ige vezérli-e az életemet?

Az ítélet bekövetkezik, már nem lehet elhárítani a fogságba menetelt, de lehet enyhíteni a következményeket. Aki alázatos szívvel elfogadja Isten akaratát és azt, hogy zsidó létére fogságba megy, és nem harcol Babilon ellen, élve marad. Aki azonban szembefordul Isten akaratával, és fegyverrel akarja magát és az országot megvédeni, az meghal. Nem mindig könnyű elfogadni Isten akaratát, mert szívünk büszke és önző, meg akarja mutatni, hogy Isten nélkül is boldogul. Jó lenne, ha oly sok történelmi példa nyomán belátnánk: nem tudunk magunkon segíteni. Mindent elrontunk, akkor van esélyünk, ha alázattal az Úrra bízzuk magunkat. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti azt, Jézusért, megmenti. Ennek az igének az igazsága jelenik meg már Jeremiás idejében, és ez megdöbbentő. Bárcsak rá is döbbentene, hogy jobb elveszíteni saját akaratunkat, Jézusért, és engedni, hogy megvalósuljon az, amit Ő tervez az életünkben. Így hát vegyük mi is komolyan az Úr szavait, és építsük rá életünket.

Lukács evangélista két történettel hozza elénk Urunkat, meglátjuk általuk, hogy mint irgalmas samaritánus jön felénk, mert segíteni akar rajtunk (Lk 10,25-42). Egyben rámutat az élet igazi értékére, a legfontosabb dologra, amire szükségünk van.

Egy törvénytudó keresi fel Jézust, és itt is előviláglik, hogy nem őszintén teszi, olyat akar mondatni Jézussal, amibe bele lehet buktatni. Azt kérdi: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Szimpatikus kérdés, de mivel tenni akar, így már jelzi, hogy ez nem őszinte kérdés. Amit egy zsidónak tennie kell, az a törvényben megtalálható. Így azután valami olyat vár, amivel azt lehet mondani, Jézus nem veszi komolyan a törvényt. Vagy esetleg valamely rabbiiskola mellé áll, és akkor meg tudják osztani az embereket.

Jézus válasza rámutat: nem kell új törvény vagy szabály, benne van az igében. Igen, aki őszintén keresi Isten akaratát, aki tudni akarja, mit kell tennie, az megtalálja a választ, mert az benne van a Szentírásban. Csak alázattal és csöndes szívvel, kitartóan kell keresni.

Így azután a törvénytudót Jézus a nagy parancsolathoz, a törvény summájához utasítja. Abban minden benne van: szeresd az Urat, és szeresd a felebarátot, a másik embert. Itt derül ki, hogy nem őszinte ez az ember, mert kifogást keres, szűk a szíve, nem fér bele mindenki, csak az, aki vele egyetért, vagy úgy gondolkodik, mint ő, vagy abba a csoportba tartozik, ahová ő is.

Az Úr rámutat, hogy a felebarát mindig az, akinek szüksége van rám, aki segítségemet igényli, függetlenül bőrszíntől vagy nemzetiséghez való tartozástól. A válaszpéldázatban arra is rámutat Jézus, hogy Ő a samaritánus, és először nekünk van szükségünk az Úr segítségére. Jézus nélkül képtelenek vagyunk tenni, amit a nagy parancsolat kér. Ehhez szívváltozásra van szükség, és azt Ő tudja elvégezni. Az írástudót Jézus azzal küldi el: te is így cselekedj! Mi előtt elmegy, ki kellene mondani, ez tőlem nem telik, Uram. Amikor ezt kimondjuk, Jézus cselekszik, újjá formál, mert csakis Általa leszünk képesek irgalmasságot gyakorolni. Azért jött Jézus, hogy könyörüljön rajtunk, mert mi vagyunk a segítségre szoruló emberek.

Lehetőséget ad számunkra is, hogy lábaihoz telepedjünk, ne csak egy alkalommal, hanem minden nap tegyük meg, hogy odatelepszünk mellé és figyelünk szavaira, amint Mária is tette. Bár megértenénk, hogy a legszükségesebb, amire legjobban szükségünk van, az az élő kapcsolat Vele. Jézus az élő víz forrását hozta el világunkba, belőle kell merítenünk ahhoz, hogy lelki szomjunk csillapodjon, szívünk megelégedjen.

Mire van szükséged? Mire vágysz a legjobban? Halld, amit Jézus mond: kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mennyi mindent akarunk, mindig egyre több pénz, hatalom és siker, amire vágyunk, de közben a legfontosabb, az Élet kimarad. Mert Jézus az út, az igazság és az élet. Döntenünk kell, hogy melyik részt választjuk, társuljunk Mária mellé, és válasszuk a jobbik részt, amit soha senki nem vehet el tőlünk.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. 

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2. 

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3. 

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.