„Éppen akkor”

A

z Úr elmondja Júda népe számára, mi a megoldás (Jer 4,1-18). Ez nem más, mint a megtérés, amit már annyit hallottunk. Azonban a megtérés az én döntésem. El kell döntenem, hogy egyáltalán akarok-e az Úr útján járni. Mert a legtöbb embernél pont az a probléma, hogy nem is akar a keskeny úton járni. Vonzóbb számára a széles út, a többi ember életformája, nem lát túl a csillogáson, és nem veszi észre, hogy az az út pusztulásba vezet. Tehát az a kérdés: akarom-e Jézust követni? Ő ma is így szólít meg: Kövess engem! Ezzel felkínálja az új élet lehetőségét, de nekem kell elindulni.

Azt üzeni az Úr, hogy ha úgy döntünk, hogy visszatérünk, akkor Hozzá térjünk vissza. Vagyis ne az egyházhoz, a lelkészhez, hanem az élő Istenhez, Aki teremtett, és Akinek terve van az életemmel. A megtérésben rábízom magam teljesen Istenre, azt mondom, most már valóban legyen úgy, ahogy Te akarod. Nem én próbálok megváltozni, másképp tenni dolgokat, hanem engedem, hogy Ő vegye kézbe az életem.

A megtérés fontos mozzanata az utálatosság eltávolítása, tehát a bálványoktól való megszabadulás. Az Úr egész életemet kéri, nem csak egy kis sarkot benne, hanem a teljes életemet. Ő nem osztozik idegen istenekkel, magának kéri szívemet. De számunkra is ez a megoldás. Minden bűnt, hamis istent el kell távolítani, és ingadozás nélkül az Úrhoz ragaszkodni. Azt jelenti ez, hogy most már valóban az Úrra bízom az életem, mert tudom, hogy Ő jól igazgatja. Rávetem minden terhem, mert tudom, Neki gondja van rá. Amit Rábízok, azt elengedem, és várom, hogy az Úr elrendezze.

Az Úr a megtérés által egy egészen újat akar elkezdeni velünk. Arra biztat, hogy fogjunk neki, úgy, mint amikor új ugart szántanak. A régit, a tövisest hagyják, és újat vetnek be. A megtérés előkészíti a szívet, de aztán be kell vetni. A vetés az igét és az általa kifejlődő új életet jelenti. Nem a gaz közé vetünk, hanem felszántjuk, alkalmassá tesszük a földet a mag befogadására. Az új élet is fáradságos élet, nem megy minden magától, küzdeni kell, vetni a magot. Csak akkor lesz új élet, ha rendszeresen olvassuk az igét, így kerül be a vetőmag a talajba, amit imádsággal, közösség gyakorlásával és engedelmességgel lehet gondozni. Az igén keresztül kapja meg az új élet mindazt a tápanyagot, amire a növekedéshez szüksége van.

A legtöbb problémát szívünk okozza, ezért arra is kapunk megoldást, mégpedig a szív körülmetélését. Nem elég megtartani vallásunk külső követeléseit - keresztség, konformáció, úrvacsorával való élés -, hanem belül kell történnie valaminek. Isten a szívünket akarja újjáteremteni: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások” (Mt 15,19). Kérjük, hogy adjon új szívet a számunkra, és ha megtörténik, tartsuk karban naponta. A szívünket is meg kell őrizni a szennyeződéstől, meg kell tisztogatni, törődni kell vele. Nem mindegy, mit engedünk be, állítsuk az Úr Jézust szívünk kapujába, hogy Ő szűrje meg a befelé tartó dolgokat.

Ha nem fogadják el az Úr tanácsát, annak is meglesz a következménye. Azért hirdeti a próféta Isten üzenetét, hogy a saját döntésük következményei szerint élhessenek. Azért szól az Úr, hogy lássák, milyen lehetőségek vannak, és a jót válasszák. Válasszuk mi a jót.

József és Mária teljesen Istennek szentelték az életüket, világosan látszik, hogy ennek megfelelően élnek, hitben és engedelmességben (Lk 2,21-40). Szó nélkül teszik, amit Isten mondott nekik, így nevezik el a gyermeket Jézusnak. Hogy ők milyen névről álmodtak, nem tudjuk, de ezt is belehelyezték Isten kezébe: ha Jézusnak kell nevezni, azt is elfogadják. Bár mi tudnánk így mindent az Úrra bízni.

A templomban, ahol bemutatják Jézust az Úrnak, egy idős ember jön hozzájuk, Simeon. Megtudjuk róla, hogy várja a Krisztust. Egész életét, különösen az öregségét szenteli a Krisztusvárásnak. Várom-e én az Urat? Krisztusvárás feszül-e bennem életem minden pillanatában? Ígéretet kap, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Ez élteti, mert a Krisztust meglátni maga az élet.

A várakozást imádságban és figyelésben tölti. Egész lényével figyel, és amikor az Úr szól, rezonál rá. Figyeljünk mi is az Úrra, rezonáljunk szavára. Aki így figyel felfelé, az vezetést kap. Az Úr megmutatta számára, mikor kell a templomba felmennie. Nem idegeskedett, ahogyan teltek a napok, mert nem tudjuk, mennyi idő telt el az ígéret és a beteljesedés között. Nem félt, hogy hamarabb meg fog halni, hanem töretlenül bízott Istenben. Bízzuk magunkat az Úr ígéreteire, de valóban bízzunk Benne, hogy azok beteljesednek. Ne aggódjunk, ne is féljünk, csak várjunk és figyeljünk, hogy amikor jön a jelzés, észrevegyük. A magával elfoglalt, szorongó ember nem hallja meg, amikor az Úr jelez, mert mindig csak magával foglalkozik.

A Lélek mindig pontosan és időben érkezik. Ha várunk és figyelünk, megtapasztaljuk ezt az „éppen akkor”-t. Simeon nem csalódik, amikor a Lélek egy gyermekhez vezeti, meglátja Benne a Megváltót, azt, akit várt. Tudja, hogy megérkezett a Krisztus, ezért öröm tölti be a szívét, és kész hazamenni. Mi sokszor azért csalódunk, mert a saját vágyunk beteljesedését várjuk, és amikor Isten másként cselekszik vagy mást ad, nem ismerjük fel. Szakadjunk el vágyainktól, és fogadjuk el azt, amit az Úr ad. Simeon nem ragaszkodott a hadvezérhez, elfogadta: ez a gyermek az, Akire várt. Ha felismerem, hogy Jézus az, Akire vártam, Akire szükségem van, békesség költözik a szívembe. Isten ajándékának elfogadásához, a békességhez feladásra van szükség. Önmagam, a saját elképzeléseim feladására.

Anna élete pedig a kitartó imádkozásra hívja fel a figyelmünket. Az egyedül élő ember élete is teljessé válik az Úrban. Megtalálta élete értelmét és célját az Úr házában. Nem perel Istennel, amiért korán özvegy lett, hanem ezt a helyzetet is jól éli meg, kihozza belőle, amit ki lehet, az Úr dicsőségére.

Most, most még ifjú korodban

Most, most még ifjú korodban

Add át Jézusnak szíved,

Míg öröm, remény, vidám kedv,

Ifjúság, erő tied.

      Fenn ragyogva élted napja,

      Jöjj az Úrhoz szaporán,

      A Megváltó szent ügyéért

      Munkálkodj későn, korán.

Hogy Jézus szíved lakója,

Ne csak szád, de életed

Prédikálja, s hogy tanácsát

Te is híven követed.

      Fenn ragyogva...

Búban úgy, mint jó napokban,

Add időd, erőd neki,

S hogyha küld, siess örömmel

Országát terjeszteni.

      Fenn ragyogva...

Isten áldásával.