A
|
z Úr népe szemére hányja bálványimádásukat,
azt, hogy a bajban nem Hozzá, hanem a pogányokhoz és hamis istenekhez fordulnak
(Jer 14,10-22). A próféta védelmezi őket: azért ilyenek, mert a próféták így
nevelték és irányították őket. Ha a próféták azt hirdették, minden rendben, jó az
irány, és ez a békesség útja, akkor mit is tehetnek az emberek.
Isten azonban rámutat, hogy ezek hamis próféták, mert bár elvégezték a
prófétaképzőt, beiratkoztak neves próféták iskolájába, de az Úr nem küldte
őket. Nincs elhívásuk, magukat nevezték ki prófétáknak. Bizony, ez ma is
megtörténhet, mert bár van lelkész- és sokféle egyházi képzés, de biztos, hogy
mindenkit az Úr hívott el és küldött oda, ahol éppen van? Könnyen rámondjuk,
igen, az Úr küldött, azonban ez az ige arra kötelez, hogy gondoljam végig,
van-e elhívásom? Azért szolgálok-e az egyházban, mert elhívott az Úr, vagy csak
azért, mert ez családi hagyomány, vagy mert csak a teológiára vettek fel?
A hamis próféták jellemzője, hogy mindig azt mondják, amit a nép hallani
szeretne. Hiszen attól függ a megélhetésük, hogy a népnek tetszik-e, amit
hirdetnek. Az Úr könyörüljön, hogy mindig azt mondjuk, amit ránk bízott az Úr,
és ne azt, amit elvárnak, amit hallani szeretnének. Halljuk meg a kemény és
kényelmetlen üzenetet is, és merjük azt változtatás nélkül továbbadni. Mit ér,
ha békességet hirdetünk, és közben nincs békesség, ha ítélet közeleg. Mert az
Úr megítéli bűneinket, megítéli azt a népet, amely félreteszi Őt, és nem számol
szavával. És ahol Istent kitesszük mindennapjainkból, ott elveszítik a napok is
jelentőségüket. Nincs már ünnepnap, nem számít a nyugalomnapja. Minden a munka és
a szórakozás napjává válik.
Az Úr azonban megítéli a hamis prófétákat és papokat is, a néppel együtt.
Fogságra fognak menni. A fogság is a javukat fogja szolgálni, mert Isten nem
ellenük, hanem javukra cselekszik. Így van ez ma is. Soha nem ellenünk, hanem a
javunkra cselekszik az Úr. Azért
történik a nyomorúság, hogy bűnismeretre jussanak, és végre rádöbbenjenek, hogy vétkeztek az Úr ellen.
Jézust a vihar és a nagy hullámok sem akadályozhatták meg a túlsó partra
való megérkezésben (Luk 8,26-39). Oda akart menni, és oda is ment. Mert Ő az
Úr, viszi a fényt a sötétségbe, az életet a temetőbe. Azonban nemcsak Jézus
érkezett meg, hanem a Vele együtt a hajóban tartózkodó tanítványok is. Mert aki
egy hajóban utazik Jézussal, az a viharok és a gonosz minden munkája ellenére célba
ér. Jézussal mindig célba érünk.
Megtudjuk, miért is ment a túlsó partra, azért, hogy találkozzon egy
ördögöktől megszállott emberrel, akivel kortársai nem tudtak mit kezdeni.
Képtelenek voltak meggyógyítani, és mivel elég nagy veszélyt jelentett már
rájuk, igyekeztek megszabadulni tőle. Igen, ez ránk a jellemző, amikor a másik
veszélyessé válik a számunkra, amikor már csak gondot jelent, pénzbe és időbe
kerül, már csak megszabadulni akarunk tőle. Ilyenkor jön a pszichiátria, az
elfekvő vagy az öregotthon. Mennyire más Jézus, soha nem megszabadulni akar
tőlünk, hanem megszabadítani akar nyomorúságunkból. Azért jön, hogy
visszasegítsen a társadalomba.
Láthatjuk a feszültséget, ami ebben az emberben munkál. Ő maga igyekszik
Jézushoz, leborul előtte, mert valahol lénye mélyén még nem veszítette el
teljesen emberségét, önmagát. Vágyik még egy új életre. Azonban a benne lévő
gonosz nem vágyik Jézus közelébe, ezért azt mondja: mi közöm hozzád, a
felséges Istennek Fia? Igen, Jézusnak a gonoszhoz nincs köze, de van fölötte
hatalma, és ettől szenved a tisztátalan lélek. A bennünk lévő gonosz fölött is
van hatalma Jézusnak, hívjuk Őt segítségül, és kértjük, tisztítsa meg az
életünket.
Mielőtt az Úr megszabadítaná ezt az embert, megkérdi a nevét. Azért, hogy
ezáltal kiderüljön, mennyire merült el lénye a gonosz világában, mennyire
azonosult vele, vagy milyen szinten ép még a tudata. Kiderül, hogy ez a ember már
teljesen a gonosszal azonosul. Az ördög nem vicc, hanem valóság, és aki
megnyitja előtte lénye kapuit, egy idő után teljesen elveszítheti
önkontrollját. Légiónak mondja magát. Már nem ismeri saját nevét, de legalább
megnevezi a problémát. Nekünk is szembe kell önmagunkkal nézni, meg kell nevezni
magam, mert enélkül nincs gyógyulás. Ki kell mondani: Uram, ez vagyok én, de
kérlek, könyörülj rajtam.
Az Úr Jézus kiűzte a légiót, megengedte, hogy a disznókba menjenek; kétezer állat nem bírta ki azt, amit egy ember kibírt. Az ördögök távozása
után az ember egészséges lett. Éppé lett az elméje, visszatért a személyisége.
Most már tudatosan dönt, és Jézust választja, az Ő lábainál ül. A legjobb hely
Jézus lábainál található. Üljünk mi is oda minden nap. Jézus lábainál kisimul az
életünk, ott kívül és belül rendbe jövünk.
A gadaraiaknak azonban többet érnek a disznók egy ember életénél. Nekünk
mennyit ér az élet? Milyen könnyen lemondunk róla, pedig az Úr saját életét
adta értünk a kereszten, hogy életünk legyen általa.
Jézus nem sértődik meg. Igaz, hogy eleget tesz a kérésüknek és eltávozik
onnan, de otthagyja a megszabadult embert, akiben továbbra is Gadarában
tartózkodik az Úr. Az ő élete bizonyságtétellé válhat majd Gadarában. Így
akar bennünk is visszamenni környezetünkbe az Úr. Mi lehetünk azok az eszközök,
akiken keresztül Jézus megérkezhet családunkba, munkahelyünkre.
A mélyből kiáltok, Jézus
A mélyből kiáltok, Jézus,
A bűnöm verme, de mély!
Rám omlott az átok, Jézus,
Oly szörnyű, sötét az éj!
Ha nem jössz segélyre, Jézus,
Kialszik minden remény
És itt a vak éjbe’ Jézus,
A mélybe’ veszek el én!
Te mindent vállaltál, Jézus,
Kínt, szégyent ott fenn a fán,
És értem meghaltál, Jézus,
A véres, bús Golgotán.
Nagy üdvöt szereztél, Jézus,
S én hittel elfogadom,
A szívem cserébe, Jézus,
Tenéked odaadom.
Ó, Téged szeretni, Jézus,
A szívem boldog joga,
És Téged követni, Jézus,
Az élet célja maga.
Tevéled haladni, Jézus,
A mennyek felé menés,
És Nálad maradni, Jézus,
Az béke megpihenés.
A Lelked vígasztal, Jézus,
És Ő ad mindig erőt.
A lelkem magasztal, Jézus,
S megvall a világ előtt.
Örömmel megyek be, Jézus,
Tehozzád a mennybe fel,
S ott fenn az egekbe’ Jézus,
Te rólam vallást teszel.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése