Megnyílt ég

A

z Úr szavait hirdetni kell az egész nép számára, ébresztőt kell fújni, hogy végre rádöbbenjenek: baj van (Jer 5,20-31). A látszat ellenére rossz irányba mennek a dolgok. Azonban még most van lehetőség a változtatásra. De ehhez meg kell hallani az Úr szavát. Azért állnak még a templomok, szól az igehirdetés, árad felénk az ige a médiákon keresztül is, hogy meghalljuk az Úr szavát. De vajon igazán meghalljuk-e? Belerendül-e a szívünk az igébe, amikor olvassuk és hallgatjuk? Átélem-e, hogy ez igazán nekem szól? Ez az ige rólam és nekem szól. Ha így olvassuk, megmozdul a lényünk, és nagy dolgok történhetnek bennünk és általunk. Mert a meghallott igét engedelmesség, tett követi.

Izráel népénél nagy baj van. Azért nem veszik komolyan az igét, mert már Isten nem mindenható számukra. Elfordultak szívükben Tőle. Az veszi komolyan a Szentírást, aki számára Isten élő és ható valóság. Aki hiszi, hogy Ő a teremtő, Ő az életünk Ura. Júda már nem tartotta Isten szavának azt, amit a próféta hirdetett. Csak egy magánvélemény volt, amit nem szükséges komolyan venni. Mi számomra a Biblia? Isten hozzám szóló szava, vagy csak emberek írása, egy régi korból, amit ma már nem kell komolyan venni. Mert sokak számára csak egy letűnt kor maradványa a Szentírás. De mit jelent neked? Csodálatos, amikor átéljük, hogy az ige mai, valóban élő és ható, és amikor olvasom és hallgatom, magával Istennel kerülök kapcsolatba. A Biblia Isten szava, hozzánk szól, ma is élő és ható.

A szív is újra szóba kerül. Júda népének dacos és szilaj szíve volt. De milyen az én szívem? Nem dacolok én is sok esetben az Úr akaratával? Nem lázadozok ellene? Bizony, velem is megtörténik, hogy nem veszem komolyan, amit mond Isten. Nemcsak a régiek, de a maiak szíve is elfordult Istentől. Nem akarunk szembesülni hatalmával, nem akarjuk meglátni a természetbe kódolt rendet, ami évezredek óta működik. A természet elemei tiszteletben tartják a számukra kijelölt határokat és a rendet, ami szerint váltakoznak és működnek. Csak az ember az, aki dacol Istennel és átlép minden határt. Olyan területekre eveztünk, ahonnan nehéz visszatérni, és ahol már nincsenek kezünkben az események. A kontroll könnyen kicsúszik, de jó, hogy az Úr nem hagy magunkra, és ha tehetetlenségünket meglátva Hozzá kiáltunk, Ő segítségünkre siet.

Izráel népe nem akarta meglátni, hogy az élethez szükséges feltételeket Isten biztosítja a számukra. Mindent maguknak tulajdonítottak, nem borultak le, és nem adtak hálát az Úrnak. Mi meglátjuk-e ezt? Van-e hála a szívünkben? Hányszor félünk, türelmetlenek vagyunk, mert nem hisszük, hogy az Úr mindent a megfelelő időben biztosít a számunkra. Mi mindent azonnal akarunk, azonban mindennek megvan a maga ideje. Isten nem késik, tudja, mikor megfelelő cselekedni, mikor válik javunkra, amit kérünk. A tékozló fiú úgy gondolta, már akkor szüksége van az örökségre. Bízott magában, hitte, meg tudja jól oldani élete dolgait, ám nem úgy történt. Kiderült, hogy nem a megfelelő időben kérte ki a maga részét, hanem korábban. A kikövetelt örökség mindig bajt hoz. Várjuk ki azt az időt, amikor az Úr megfelelőnek ítéli a pillanatot. Ő nem akar megfosztani a jótól, csak a maga idejében akarja adni, mert a mi kezünkben a jó is tönkremehet.

Sokan megmozdultak a Keresztelő szavai nyomán (Lk 3,21-38). Megvallották bűneiket, és bemerítkeztek a Jordán vizében. Bemerítkeztek, mert szükségük volt bűnbocsánatra. Amikor az ember rádöbben bűneire, meg akar szabadulni tőlük, és nincs más mód, mint az Úr bocsánata. Ezek az emberek átélték, hogy amint a folyóba merülő ember meghal, majd a felbukkanó életet nyer, úgy törölte el a bűnbocsánat addigi életüket, és lettek új emberré.

Innen azonban tovább kell menni, az új életben növekedni kell, és azért jelenik meg Jézus, hogy átvegye a megindult embereket. Átvegye Jánostól a szolgálatot, mert ő már nem tudja továbbsegíteni őket. A váltás nemsokára megtörténik. Természetesen nem egy csoportot vesz át Jézus továbbképzésre, hanem hívja az elindultakat a követésére. Aki hallja a hívást és elindul, az majd növekedni fog hitben és ismeretben egyaránt. Minket is hív, álljunk be nyomába és kövessük. Nem elég hinni, követni is kell Jézust. És ezt nem lehet magányosan, mindenkitől elzárkózva csinálni. A követés azt jelenti, hogy belépek a Jézus által kitaposott nyomokba, és én is azon megyek. Ez az út nem elhagyatott, vannak társak is. Együtt követhetjük Őt.

Akit Jézus szava megérintett, és aki Neki szentelte életét, az mind jobban meg akarja ismerni Őt. Annak a szíve arra vágyik, hogy mindig Vele legyen és Neki szolgáljon. Akkor is akarom követni, ha nincs társam itt, ha egyedül kell vándorolnom. Bár vigyázni kell a nagy fogadkozásokkal, mert Péter is alkalmasnak találta magát a kitartásra, úgy vélte, ha senki nem megy tovább Jézussal, ő akkor is kitart. Aztán nem így történt. Miért? Mert a mi megmaradásunk is Őáltala van.

Mielőtt Jézus átveszi a szolgálatot és a nép elé áll, Ő is megkeresztelkedik. Ő is belép a Jordánba, de nem azért, mert bűnös, hanem azért, hogy jelezze: így is vállallak benneteket. Ez az üzenet mindenütt megtalálható az evangéliumokban. Ezért olvassuk többször is, hogy Jézus megérinti az embereket, tulajdonképpen gyakran az érinthetetleneket. Azokat, akiket senki nem érintett meg, mert akkor tisztátalanokká váltak volna. Az Úr Jézus ezzel a lépéssel Jelzi, elfogad minket bűneinkkel és nyomorúságainkkal együtt.

Amikor Jézus a vízben imádkozik, megnyílik az ég. Mindig az engedelmességre válaszol az ég. Az Atya bizonyságot tesz a várakozó nép előtt. Kijelenti, hogy Jézus az Ő Fia. Aki velük van a vízben, azt Isten küldte Hozzájuk, Rábízhatják az életüket. Csodálatos, hogy Jézusban gyönyörködik az Atya. Bár a mi életünkben is gyönyörködhetne. Mi adja az alapját az ilyen életnek? A hit és a felkészülés. Jézus harminc éves korában kezdte meg szolgálatát, addig Názáretben végezte a munkáját, és közben az Úrra hangolódott. Munka közben is hangolódhatunk Urunkra, a mindennapok feladatai közt is kereshetjük az Ő akaratát. A felismert akaratot pedig cselekedjük. Jézus, amikor eljött az idő, otthagyta azt, amiben addig élt, odahagyta a megélhetés biztonságát, és vállalata megmentésünket.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.