Egyszerű

M

ilyen nehezen is akarunk szembesülni az igazsággal, védjük magunkat, ha az Úr megmutatja szívünk állapotát (Jer 5,1-19). Azt mondjuk, nem úgy van, nincs velünk semmi probléma, minden rendben. Mi se vagyunk rosszabbak másoknál. Így volt Izráel is: amikor a próféta átadta az üzenetet, nem hitték, mert meg voltak elégedve magukkal. Miért? Mert félretették Isten igéjét, már nem volt mérce a számukra, így mindent rendben levőnek találtak. Az Úr azonban rámutat, nincs egyetlen ember sem, aki törvényesen cselekszik és hűségre törekszik. Így látja őket Isten, és mivel Ő felülnézetből lát, ez a valóság. Ezt kell alázattal elfogadni, és bűnbánatot gyakorolni miatta.

Az Úr nem úgy reagál, ahogyan várnánk, nem veti el népét, hanem megbocsát nekik. Döbbenetes Isten szeretete és türelme, még mindig lehetőséget ad nekik, még mindig kész magához ölelni őket. Ilyen szeretettel jön felénk is, látja életünket, és annak ellenére, amit lát, azt mondja: én megbocsátok. Ezért ne féljünk Hozzá jönni, szabaddá teszi az utat, kitárja az ajtót és vár. Megbocsátással vár. Ne tétovázzunk, ne halogassunk, hanem menjünk Hozzá.

Azonban Isten látja, hogy Izráel fiai akkor sem őszinték, amikor megvallják az Úr nevét. A szívükkel van baj, mint ahogy nekünk is. És ezt nem lehet formalitással elrendezni, csak őszinte megtéréssel. Csak az Úr tud szívünkön változtatni. Ránk is jellemző ez, mást mondunk, mint amit gondolunk vagy ami a szívünkben van. Kérjük az Úr segítségét, hogy összhangba kerüljön a hitvallásunk és az életünk.

Az emberek a sok jelzés, az élet sok nyomorúsága által sem tértek meg. Maradtak a bűn útján. Nem azért, mert nem tudtak megtérni, hanem azért, mert nem akartak. Mindig az a probléma, hogy nem akarjuk igazán az Úrnak átadni életünket. A dorgálás, a kemény szó sem használt, nem akartak az Úr törvénye szerint élni. Miért? Mert a pogány népek életmódja mindig csábító, úgy vélték, jobb törvény nélkül élni, mert a szabadosságot szabadsággal tévesztették össze. Elfeledték, hogy nekik kellene a pogányok felé világítani.

A vezetők, akik ismerik Isten akaratát, azért nem veszik komolyan az üzenetet, mert hamis biztonságban élnek. Mivel még nem látszik veszedelem, úgy gondolják, soha nem lesz baj. Ez a hamis biztonság vezette őket oda, hogy kiléptek az Úr közelségéből, és azt mondták, nincs Istenre szükségük. Ezáltal azonban kiszolgáltatottakká válnak. Isten nélkül sebezhetővé válunk. Az Úr ad igazi védelmet.

Mivel nem akarnak visszatérni, nem akarják helyreállítani a kapcsolatot, az Úr megítéli őket. Hiába ringatják magukat hamis békességben, idegen nép viszi őket is fogságra. Most még van idő, az ítélet elmaradhat, ehhez azonban gyökeres változásra van szükség. Nekünk is gyökeres változásra van szükségünk. Mégpedig arra, hogy bizalmunkat Őbelé vessük, ne higgyünk a hamis bizonyságoknak, a hamis biztonságnak, hanem ismerjük fel, hogy az Úr az oltalom. Az Ő követése, a szavának való engedelmesség jelent életet.

Az ígéretet és az előkészületet követi a beteljesedés (Lk 3,1-20). Mert bár eljött az Úr, az emberek nagy része még nem tudott róla. Itt van már köztünk, de nem kezdte még el munkáját. Azonban a mai fejezettől kezdve elindul az Úr megváltói munkája. Még nem Ő lép a nyilvánosság elé, hanem az útkészítő. Az ő feladata, hogy az embereket felrázza, figyelmüket az Úr munkájára irányítsa.

János meghallja az Úr szavát a pusztában, tehát a maga csendessége meghozza gyümölcsét. Hallja, amit az Úr mond neki, és azután elindul azt megcselekedni. Mi is csendességünkben keressük az Úr üzenetét, keressük azt, amit általunk akar elvégezni, amit ránk bíz.

János hirdeti a megtérés keresztségét, a bűnök bocsánatára. Bűnbánat nélkül nincs igazi megtérés. Itt nem arról van szó, hogy a régi, már idejét múlt pártból átlépek egy másikba; az Urat várni csak bűnbánattal és új élet utáni vággyal lehet.

Aki igazán akar új életet, és bűnbánó szívvel várja az Urat, meglátja szabadítását. Egyedül Ő képes megszabadítani a gonosz hatalma alól.

Aki keresi Őt, az kérdezi is, mit kell tennie. Jézus nyomában döbbenünk rá, hogy nem tudjuk, hogyan kell Istennek tetszően élni, mit kell tennünk, hogy az bizonyságtétel legyen. De szabad kérdezni, minden nap odaállhatunk és megkérdezhetjük, mit kell cselekednem? Ezek az emberek felismerték, hogy lehet kérdezni. Mivel kérdeztek, választ is kaptak. Nem bonyolult, de elevenükbe vágó válaszokat. Az óembernek, az örökölt természetnek nem tetsző válaszok ezek. Akinek kettő van, adjon annak, akinek egy sincs. Elégedjünk meg azzal, ami van, és ne követelőddzünk. Bizony, egyszerű dolgok ezek, nagyot lendítenének világunkon, ha ezeket megtennénk. Elég lenne az óriási változáshoz csak ennyi: adok, nem követelődzök, és megelégszem.

Azonban János is tudja, hogy még ez sem megy, hiszen soha nem tudunk megelégedni és mindig követelődzünk. Mindig többet akarunk, mert a társadalom is arra biztat, fogyassz mindig, fogyassz még többet.

De nem kell elkeserednünk, mert van megoldás. Mégpedig a Jánosnál erősebb, a Krisztus. Mert János csak megmondja, mit tegyünk, de az Úr képessé is tesz annak megcselekvésére. Jézus Jánosnál erősebb, így minket is erőssé tesz az Úr akarata szerinti egyszerű, dinamikus életre.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.