Jézus talpra állít

I

sten jelzi Júda népe számára, hogy Ő lát, jól látja tetteiket, egész életüket (Jer 7,12-34). Szeme előtt zajlik az istentisztelet is, latrok barlangja lett a templom. Gondoljam végig, miért is járok istentiszteletre? Mi a fontos a számomra, a liturgia, a megszokás? Én is úgy vélem, hogy maga a templom, az istentisztelet látogatása elég? Az Úr rámutat, hogy nem a formalitás, hanem a Vele való élő kapcsolat tart meg. Ezért Őt keressük, Őérte menjünk istentiszteletre. Egyedül az Úr kegyelme segíthet rajtunk, és ezt nem lehet helyettesíteni semmi mással.

Az Úr azt kéri, nézzék meg, mi történt Izráel szentélyével - lerombolták, mert a nép nem vette komolyan Isten szavát. A templom önmagában nem véd meg, oltalmat egyedül az Úr nyújt, akkor, ha megtérnek Hozzá és Őt követik. Júda problémája, hogy bár Isten szüntelen szólt hozzájuk, de ők nem hallgattak Rá. Talán ez a mi problémánk is. Isten szól, de mi nem vesszük figyelembe, amit mond, nem cselekedjük parancsait. Hányszor mondjuk, Isten nem szól, és most azt üzeni, Ő szüntelen szól. Tehát Őfelőle minden rendben, Tőle kijön a szó, az üzenet. A probléma nálunk található. Isten szól, de nem jut el hozzánk a szó, mert valami megzavarja. Rendezetlen életünk, a világ zaja leárnyékolja Isten szavát. Amikor pedig eljut a szó a hozzánk, mi nem hallgatunk rá. Ne Istenre hárítsuk a problémáinkat, ne Őt okoljuk, ha gond van, hanem hangolódjunk rá az igére. Vegyük komolyan a kijelentést, és bízzuk Rá magunkat Megváltónkra. A templom nem óvja meg őket, mert az Úr elveti népét a színe elől, és elpusztul a templom. Egyedül az Úr Jézusba vetett hit segít rajtunk.

Megdöbbentő, hogy az Úr azt kéri Jeremiástól, hogy ne imádkozzon Júdáért, mert nem hallgatja meg. Azonban ez nem azt jelenti, hogy Isten végleg elveti őket, és nincs értelme imádkozni. Arról van szó, hogy most, ebben a konkrét helyzetben ne imádkozzon, mert nem úgy oldódik meg a dolog, ahogyan a próféta gondolja. A nép makacs, tovább áldozik a bálványoknak, ezért büntetést kap, jön a fogság. Ez azonban egyúttal nevelési módszer is, mivel a szót nem akarják meghallani, keményebben beszél velük Isten. Nem mond Ő le róluk, hanem a szenvedés, a nyomorúság is eszköz a kezében, ezzel formálja őket és munkálkodik bennük. Tehát nem végleges lemondásról van szó, csak annyiról, mint amikor az orvos kimondja: nincs más, mint a műtét. Nem vezet eredményre a gyógyszeres kezelés, operációra van szükség. Van, amikor Istennek operációra van szüksége ahhoz, hogy gyógyuljon az életünk.

Mivel nem hallgattak az Úr szavára, nem vették komolyan a próféták szavait, ítélettel, az ország pusztulásával és fogsággal kell szembenézniük. Azonban mindez értük történik, ezt is javukra használja fel az Úr. A nyomorúságot is javunkra használja fel az Úr. Mert amikor fogságban lesznek, utánuk megy kegyelmével. Isten kegyelme a legnehezebb helyzetekbe is utánunk jön.

Jézus számára a tanítás központi elem, azért jött, hogy Isten országát bemutassa a számunkra, és megtanítsa annak törvényeit (Lk 5,17-26). Isten országát is tanulni kell, hiszen másképp működik, mint a mi világunk. Ebben az országban rend van, mégpedig egészen más rend, mint amit mi annak tartunk. Itt a megújulás, talpra állás, testi–lelki felépülés a cél. Ebben az országban a kegyelem munkálkodik. Itt nem emberi erőforrásokra alapoznak, nem erőlködésre építenek, hanem minden Isten kegyelmén fordul meg. Isten cselekszik bennünk és általunk. Itt szabad a bűnösnek, a nyomorult, elesett embernek keresni a szabadulást, a gyógyulást és a reménységet. Isten országában váratlan és hatalmas dolgok mennek végbe. A reménytelennek tartott személy élete is megfordulhat, itt fel lehet kelni a betegágyról. De ez nem öngyógyítás, hanem Isten ereje állít talpra. Isten ereje munkálkodik Jézus által.

Ebben a történetben is egy reménytelennek vélt emberrel találkozunk. Nehéz a helyzete, hiszen teljesen másokra van utalva. Semmilyen módon nem képes a maga erejéből otthonról kimozdulni, de van négy ember, akiknek fontos a személye, akik készek áldozatot hozni érte. Igazán örülhet ez a béna férfi, hogy van négy személy, aki odafigyel rá, akik képesek összehangolni érte az idejüket.  Adjunk hálát azokért, akiknek fontosak vagyunk, akik törődnek velünk, akik időt és erőt szánnak ránk.

Isten országába a bűnbocsánaton keresztül vezet az út. Nem a testi gyógyulás nyitja meg a kaput, hanem a bűnbánat. Ennek az embernek is meg kell látnia, hogy életrendezésre van szüksége. Kegyelemre szoruló bűnös ember, a lelki sebek meggyógyulásán keresztül jut el a teljes gyógyulásra. A bűn teszi tönkre életünket, attól kell felszabadulni, ám ez csak Jézus bocsánata által lehetséges. Megbocsáttattak a bűneid, vagyis el van rendezve az adósság. Ez az ember szabad lett, úgy élhet, hogy megbocsátott neki Isten, a múltja le van zárva, így már csak előre kell figyelni. Az, hogy megbocsáttattak a bűnei, azt is jelenti, hogy ő maga is bocsásson meg önmagának, a kegyelemből merítsen erőt, és ne mások véleményére figyeljen.

A kegyelem teljes értékű emberré formálja, most már képes járni, terhet hordozni. Így már neki kell felvenni az ágyát. Ha meggyógyult, akkor élete dolgait neki kell kézbe vennie, nincs már szüksége arra, hogy mások hordozzák. Teherből teherhordóvá válunk Isten országában. Aki meggyógyult, ne másra várjon, ne mást dolgoztasson, hanem végezze maga a saját dolgait.

Bűnös vagyok

1.   

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.   

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.   

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.   

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.   

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

Isten áldásával.