Magabiztos az igében

N

em könnyű prófétának lenni, különösen, ha olyan fiatal az ember, mint volt Jeremiás (Jer 6,1-15). Nem könnyű, mert hálátlan feladatot kapott, tükröt kellett Izráel népe szeme elé tartani, és megmutatni azt, amilyenek valójában, ahogyan az Úr is látja őket. Bizony, nem szeretünk szembesülni magunkkal, nem szeretjük, ha valaki megmondja hibáinkat, rámutat bűneinkre. Aki ezt megteszi, nem fog a kedvenceink közé tartozni. Így járt a próféta is, nem szerették, mert megmutatta, milyenek, és felhívta a figyelmüket arra, hogy amennyiben nem térnek meg, az Úr megbünteti őket.

Nagy romlás és veszedelem fenyegeti Júdát, sőt, magát a fővárost, Jeruzsálemet is, hirdeti Jeremiás. De még nincs itt az ellenség, még van idő a megtérésre, az életút megváltoztatására. Szinte esdekelve kéri őket, hogy fogadják el az intést. Tehát higgyék el, hogy Isten szól hozzájuk, Ő üzeni, hogy ítélet következik, ha nem fordulnak vissza Hozzá, és nem szakadnak el a bálványoktól.

Azonban fájdalmasan látja, hogy nem tudnak figyelni az Úr szavára. Mindenre figyelmek, csak arra nem tudnak, amit az Úr mond. Hányszor mondjuk mi is: nem tudok figyelni. Miért van ez? Azért, mert sok mindenre odafigyelnek, sok minden gyönyörködteti őket, csak az ige nem. Nem jelent már örömöt számukra az Úr szava.

Lehet ezen változtatni? Igen. Mondjuk el az Úrnak, közeledjünk Hozzá, és foglalkozzunk minél többet az igével. Ha annak ellenére, hogy most nem gyönyörködtet az ige, olvasom, egyszer csak átmelegíti a szívem. Mert akivel sokat foglalkozom, az hatással van rám. Foglalkozz sokat Megváltóddal, az igével, és ne önmagaddal.

A nép vezetői hamis biztonságba ringatják Júda lakosait. Azt mondják, nem kell félni, békesség van. Pedig nincs békesség, mert Isten nélkül nincs békesség. És attól, hogy azt mondjuk minden rendben, valójában nincs rendben semmi, mert lényünk mélyén még fájnak a sebek. Csak az Úr tudja begyógyítani a sebeket, és ha teljesen megismerem Őt, és rábízom az életem, békességre jutok. Szívünk csakis Krisztusban talál igazi békességre. Az önbecsapás helyett nézzünk szembe a valósággal, és vállaljuk az Úr előtt magunkat. Mert egyedül Ő tud igazi megoldást adni.

Az ördög ott jelenik meg, ahol az Úr Jézus tartózkodik, és akkor, amikor fizikailag le van gyengülve, amikor fáradt és éhes (Lk 4,1-30). Mert az ördög mindig tudja, mikor kell megjelenni, soha nem téveszti el a megfelelő időt.

Az ördög azt is tudja, mivel kell próbára tenni Isten gyermekeit. Jézus felkészült volt, így azután nem járt a kísértő sikerrel. Készüljünk fel mi is, úgy, ahogyan az Úr tette. Hogyan lehet felkészülni? Csendességben, az igére hangolódva. Jézus elmélyült az igében, összeköttetésben volt az Atyával, imádság által. Ezek a lehetőségek nekünk is adottak. Így tehát tanulmányozzuk a Bibliát, merüljünk el az Úr jelenlétébe, az igei összefüggésekbe és Isten akaratának megismerésébe.

Jézus jól ismerte az igét, így azután nem tévesztette meg Őt az ördög igei idézetekkel. Tudta, mit kell válaszolni, hogy az hatásos legyen. Jézus minden esetben így válaszol: meg van írva. Mi tudunk-e az igére alapozva válaszolni? Az is lényeges, hogy Jézus minden kísértést határozottan utasított el. Nem ment bele az ördöggel semmilyen játékba. Nem mondta, hogy az egész világ kincse nem kell, de azért néhány dénárt adhatsz a szolgálat támogatására, tanítványaim finanszírozására. A kísértővel nem lehet játszani, határozottan nemet kell neki mondani, minden területen, azzal a hittel, hogy az Úrnak gondja van rám.

Mert hát, mit is adhat Isten Fiának az ördög, amikor minden az Atyáé és az Övé. Jó lenne, ha mi is látnánk: mit adhat nekem a sátán, amikor én egy gazdag Atya gyermeke vagyok. Királyi gyermek vagyok, nem szorulok a sátán segítségére. De jó lenne, ha ezt Jézus mai tanítványai is látnák. Elég nekünk az Úr kegyelme.

Jézus a pusztában való tartózkodás alatt felismeri azt az igét, amelyik kifejezi küldetését. Mondhatni, megtalálja magát az igében. Mi is a csöndünkben keressük magunkat, mert az ige mindig rólam és nekem szól. Megmutatja, ki vagyok, de szembesít Isten számomra készített tervével is. Keressük mindig az igében Isten akaratát, fedezzük fel benne magunkat. A pusztában megtalálja az igében a pontos küldetését, az ember megmentésének programját, amit Ő hajt végre.

Názáretben magabiztosan veszi kézbe a tekercset, tudatosan választja azt az igehelyet. Legyünk mi is magabiztosak az igében, legyünk határozottak, amikor alkalmazzuk az életünkre nézve.

Szomorú, hogy a názáretiek a köztük töltött harminc év alatt nem ismerték meg Őt. Külön jelet kérnek, pedig maga Jézus volt a jel. Meg kellett volna látniuk, hogy Isten lakik közöttük Jézusban.  Mi ismerjük-e Jézust, meglátjuk-e annyi bibliaolvasás után, hogy Ő az Isten Fia? A názáretiek magukba szállás helyett Jézust távolítják el. Rosszul döntöttek, mert Jézust el lehet ugyan küldeni, de ezzel a kegyelmet küldik el maguktól. Mindenki rosszul dönt, aki Jézust el akarja távolítani az életéből. Nem eltávolítani, hanem behívni kell, mert Általa nyerhetünk új életet.

Királyi gyermek vagyok én

1. 

Királyi gyermek vagyok én,

Van hófehér ruhám.

Megváltóm kegyelme enyém,

Nem hágy el soha már.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

2. 

E földön vándor vagyok én,

Vár égi, szép hazám.

Jézussal uralkodom majd,

Van fényes koronám.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

Isten áldásával.