Vezérfonal

J

eremiáson keresztül az Úr elmondja, mit lát - bizony, csak bűnt és sok romlottságot (Jer 9,1-25). Júda népe nem akar az Úrra figyelni, szívük egyre jobban távolodik Alkotójuktól. Minél inkább távolodnak Istentől, annál jobban belesüppednek a bálványimádásba. A bálványimádás nem csupán egy másfajta vallási szertartást, bálványszobrok előtti leborulást jelent, hanem megváltozott életformát is. Most már nem az Úr szavához igazodnak, nem azok az értékek vezérlik őket, amikre Isten tanította népét, hanem a pogányok életvitelét vették át.

Igénk azt is elárulja, hogy ez az elhajlás azért következett be, mert nem ismerték meg igazán életük Gazdáját. Számunkra is az a kérdés, ismerem-e én az Urat? Van-e Vele élő személyes kapcsolatom? Mert akkor ragaszkodunk az Úrhoz, ha ismerjük Őt. Ha tudom, kicsoda, ismerem tetteit, akkor a nehéz helyzetekben is bízom Benne. A Szentírás erősíti bizalmunkat, hiszen bemutatja számunkra az Urat, és megtudom, hogy Ő ma is ugyanaz. Ő ma is megcselekszi mindazt, amit Izráel népe életében is tett. Mára sem csökkent hatalma, nem fogyott el szeretete, és a bűnös felé is kegyelemmel fordul oda. Kapaszkodjunk ma is bele az Ő kezébe. Engedjük, hogy közel jöjjön hozzánk, hagyjunk Számára időt, és mélyítsük kapcsolatunkat.

Csodálatos, ahogyan utánunk jön az Úr, és mindent megtesz értünk. A próbát is azért adja, mert általa akar felébreszteni. Rá akar döbbenteni, hogy rossz úton járunk, de Ő vár vissza. Izráel nem nagyon akarja ezt sem hallani, a próbát nem szeretetnek veszik, de majd amikor fogságban lesznek, rá fognak jönni, hogy csak az Úr segíthet rajtuk. És Isten még oda is utánuk megy majd. Ki a bölcs, kérdi az ige. Csak az, aki megérti a történések összefüggéseit, aki meglátja élete mögött az Urat. Életünk minden eseménye mögött átragyog Isten kegyelme, de meglátjuk-e? Felismerjük-e, hogy nem véletlenek sorozata ér minket, hanem Isten keresi a szívünket? A természeti csapások, tragédiák által is Ő szól; bárcsak meghallanánk szavát és komolyan vennénk.

A tegnapi és a mai rész gazdag üzeneteket tartalmaz, szinte csak felvillantani lehet belőlük néhány gondolatot (Lk 6,1-36). Meglátjuk, hogy Jézus a szombat Ura, Akinek az életmentés van gondolkodása és szolgálata középpontjában. Számára az a fontos, hogy mentse az embert, akit tönkretesz a gonosz, és aki saját magának is ellensége, mert a legtöbb rosszat maga okozza magának. Mi azonban képtelenek vagyunk ebből kitörni, segítségre van szükségünk, és Jézus elhozta a segítséget. Engedjük Őt közel a szívünkhöz, hogy mi is Általa szabaddá váljunk, és már ne a szokások, az eszközök, mások véleménye határozzon meg minket, hanem mi tudjunk Isten Lelke által dönteni. Az Úr megadja azt a szabadságot, hogy mindig Őt és országa értékeit válasszuk.  

Jézus a sorvadt kezű emberben is értéket lát, számára nem eszköz, mint a farizeusoknak. Ő meg akarja gyógyítani, visszahelyezni a felelős életbe. Ennek az embernek a keze sorvadt el, nem volt képes használni. Nézzünk most, a csendességünk idején az igébe és önmagunkba: mi sorvadt el bennünk? Mi az, ami már nem olyan bennem vagy egymás közt, ami korábban volt? Talán a szeretetem, a hűségem, a tenni akarásom nem olyan, mint volt, amikor elhívott az Úr? Lássuk meg, hogy nem kell elcsüggedni, mert ismét életté válhat az, ami most sorvadt. Az Úr ereje és hatalma által megelevenedhet az, ami elsatnyult, Jézus által van remény életünk és kapcsolataink megújulására.

Mielőtt a tanítványokat elhívja Jézus, imádkozással tölti az éjszakát. A nehéz és fontos döntés előtt az Atya elé járul, Vele egyeztet, és úgy dönt. A választás mindig nehéz, legyen szó munkáról, házastársról; ne döntsünk úgy, hogy előtte nem kérdeztük meg Őt. Keressük meg a magunk hegyét, és addig imádkozzunk, legyünk az Úrral, amíg világosan fel nem ismerjük akaratát.

Megragadott az is, hogy Jézus nem azt mondja, boldogok lesztek, ha így éltek, ha ezt vagy azt megszerzitek. Hanem Ő már most boldognak mondja azokat, akik Vele vannak. Mert Ő a boldogság forrása. Nem a külső körülményeinktől válunk boldoggá, hanem az Ő jelenlététől. A boldogság Isten országának alappillére. Aki benne van, az boldog, mert az Úr lénye járja át, mert a boldogság a Vele való kapcsolatból fakad, és az ige táplálja.

Aki Krisztussal van, boldog, így nekünk is azt mondja, boldogok vagytok, mert velem vagytok, hozzám tartoztok. Ha itt szegény, éhező is valaki, Jézus mellett boldog. Miért? Mert Ő gondoskodik róla. Az Úr gondoskodik országa polgárairól. Megadja, amire szükségünk van, de olyan tartalmat is ad, amit sem a gazdagság, sem a jólét nem képes pótolni a számunkra. A jajt se hagyjuk ki, mert ezzel nem fenyegetni akar Jézus, hanem rámutat, hogy aki a körülményektől kap meg mindent, az mégis szegény és éhező marad, mert Jézus nélkül marad. Megvan a veszélye annak, hogy az anyagi jólét azt sugallja, nincs Istenre szükségünk, mert mi mindent képesek vagyunk magunk számára biztosítani. Mindenkinek, a legjobban élő embernek is szüksége van Isten jelenlétére, kegyelmére. Ragadjuk meg a kegyelmet ezen a mai napon. Belőle éljünk, és ne a világ javaiból.

Isten országa más rendet hoz el övéi számára, mint amit eddig tapasztaltak. Itt más törvények működnek. Milyen törvény működik Isten országában? A szeretet és a megbocsátás törvénye, mert ez visz előre. Ebből fakad az élet. A gyűlölet rombol, ezt látjuk a világban, azonban Jézus elhozta a megbocsátást. Bosszú helyett életét adta, hogy mi is bocsánatot nyerhessünk, majd képessé váljunk megbocsátani. Csak az tud megbocsátani, aki maga is átélte az Úr kegyelmét.

Legyen mára vezérfonalunk Jézus élete és szava. Hiszen, amit Ő mondott, azt élte is. Az ige bemutatja számunkra az Ő életét, és láthatjuk, hogy nem vezet félre bennünket, hanem elénk éli mindazt, amit tanított. Igen, a legjobb vezérfonal Jézus lénye, figyeljünk Rá mindenkor, és vegyük komolyan.

Azt kéri, úgy bánjunk az emberekkel, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Vagyis, ne elvárjam, hanem tegyem én előre azt a másikkal, amit én magam is szeretnék, hogy tegyenek velem. Árasszam a szeretetet, tegyem a jót. Hiszen mi sem arra vágyunk, hogy bántsanak, hanem arra, hogy szeressenek. Fogjunk hozzá, és szeressünk, még az ellenséget is, tárjuk szélesre szívünket, ahogyan az Úr is tette. Hiszen nincs annál nagyobb csoda, hogy engem is szeret az Úr.

Álmélkodással csudáljuk

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó, Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlenegyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.

3. Ó, Isten bölcsességének Megfoghatatlan titka! Mély tengerét szerelmének Ki értené, mily ritka; Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.

4. Mi azért vígan dicsérünk, Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

Isten áldásával.