Mennyivel inkább ad mennyei Atyátok ...

J

eremiást a király palotájába küldi az Úr, és ő megy engedelmesen és bátran (Jer 22,1-12). Viszi az Úr üzenetét, nem fél azt mondani, amit az Úr rábízott, nem akarja átformálni Isten szavát. Nem az vezérli, hogy meg ne bántsa, fel ne bőszítse az uralkodót. Alázattal azt az üzenetet viszi, amit a király Gazdája, az élő Isten rábízott. Mert a király fölött is vannak, őt is számon kérik, mégpedig az az Úr, Akitől kapta a szolgálatnak ezt a lehetőségét. Az emberi hatalom bármilyen pontján legyünk is, az Úr számon kér, oda kell majd állnunk Eléje. Senki nem úr a maga élete fölött, hanem mindnyájan Isten teremtményei vagyunk, Ő a gazda, akkor is, ha mi ezt nem hisszük vagy nem fogadjuk el. Ezt a királynak is meg kell tudni.

Még mindig lehetőséget kínál számára az Úr, az élet lehetőségét. Isten csodálatosan türelmes, és mindent megtesz, hogy népét megoltalmazza a veszedelemtől. Sokféle módon próbálkozik, de nekünk kell meghallani a szót és komolyan venni azt. Jeremiás felszólítja a királyt: Halld meg az Úr szavát! Tehát ez a fontos, meghallani, hogy nem egy ember szól, hanem rajta keresztül Isten. Most az Ő szava hangzik felém, és mivel felismertem, hogy Isten szól, komolyan veszem, megcselekszem, amit mond. Meghallani az igét azt jelenti, teszem, amit mond, akkor is, ha én mást terveztem.

Alapdolgokat kér az Úr a királytól és udvarától, és ha ezt megteszik, akkor megmenekülnek az ítélettől, akkor nem lesz pusztulás, hanem tovább folyik az élet Jeruzsálemben és Júdában. Azonban ezek az alapdolgok mennek nehezen, mert a szívünk tele van ragadozással, mindig több kell, és mindig a másiké kell. A pénz és a hatalom ma is hatalmas erővel bírnak az emberek fölött. A legtöbben általuk vezéreltetnek, mindig azt figyelik, hogyan alakul a számlájuk: növekszik vagy csökken a rajta lévő összeg. A vagyontól és a hatalomtól várják sokan boldogságukat, pedig látjuk, nem ezeken múlik, hogy boldog életet éljünk. Hányan gondolnak vissza arra az időre, amikor még kevesebb pénzzel rendelkeztek, nem állt nyugati autó a garázsban, nem voltak luxuskütyük a birtokukban, de volt idő egymásra. Fontos volt a házasság és a család, az emberi kapcsolatok, most sok mindennel rendelkezünk, csak békesség, szeretet, hit van egyre kevesebb, kihűlőben van a szívünk. Ha az ige szól, mert az Úr meg akarja ragadni az életünket, megsértődünk és megharagszunk. Pedig nem ezek visznek előre, hanem a magunkba nézés és a bűnbánattartás. Ha megvalljuk bűneinket, az Úr könyörül, mert Ő nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem azt, hogy megtérjünk és éljünk.

Amennyiben nem veszik komolyan Isten üzenetét, háború söpör végig az országon, fogságra jutnak, és elnéptelenednek a városok. Ha megkérdik, miért művelte az Úr mindezt, a válasz ez lesz: mert elhagyták az Úr szövetségét és idegen istenek előtt borultak le. Az idegen isteneket fel kell számolni, mert ha nem tesszük, ha még mindig a bálványainktól várjuk a segítséget, és a pogányokhoz igazodunk, szembe kell nézni az Úr ítéletével. Júda még elfordulhat az idegen istenektől, most még segítségül hívhatják az Urat. Számunkra is tart még a kegyelmi idő, hívjuk segítségül Urunkat, azonban egyszer letelik az idő, akkor már nem lesz lehetőség visszatérni. Adja meg Urunk, hogy most térjünk Hozzá, éljünk igéje szerint, és járjunk a keskeny úton, mert az vezet az életre.

Ismét imádkozni látjuk Jézust, ez az Ő lételeme (Lk 11,1-13). Nem tud imádság, az Atyával való összeköttetés nélkül élni. Ilyen lételem-e számunkra is az imádság? Fontos-e, hogy összeköttetésben legyünk Urunkkal, sőt, élünk-e azzal a kiváltsággal, hogy állandó kapcsolatban lehetünk Vele? Úgy, amint Jézusnál is látjuk, bármerre megy, bárhol tartózkodik, az imádkozás természetes a számára, úgy fordul Istenhez, mint ahogy mi beszélgetésbe kezdünk a mellettünk álló embertársunkkal.

A tanítványok eszmélődnek, és rádöbbennek, tanulniuk kell Jézustól. Tanulniuk kell imádkozni, és kitől tanuljanak, ha nem elhívó Uruktól. A magunk csendjében valljuk meg, hogy nekünk is tanulni kell az Úrtól, tanulni kell imádkozni, mert igazából nem tudunk. A tizenkettő elismerte, hogy nem tud, nem tud jól imádkozni. Jézust látva és hallva döbbentek rá, hogy valami hiányzik, hogy amit imádságnak neveztek, az nem az. Nem szégyellik lelki szomjúságukat, tanulás utáni vágyukat. És Jézus megtanítja számukra az imádkozás alapfogalmait. Elmondja számukra az Úr imádságának nevezett fohászt, amelyben minden benne van, amit szükséges ezzel a tárggyal kapcsolatban tudnunk. A lényege, hogy Istent Atyánknak szólíthatjuk. Jézus felhatalmazza övéit arra, hogy Atyának szólítsák Istent. Ezt eddig soha nem tették, egyszerűen nem így ismerték. Most megtudják, az imádkozás lényege, hogy mint gyermek álljanak édesapjuk, mennyei Atyjuk elé. Bizalommal forduljanak Hozzá és tárják fel Előtte szívüket. Mindenről beszéljenek Vele, mert az Atya életünk minden kérdése felől érdeklődik, minden fontos Számára, ami velünk történik.

Egy kis történet által mutat rá, hogy az imádkozásban a kitartás is nagyon fontos. Ne adjuk fel, ne keseredjünk meg, hanem zörgessünk tovább. Lehet, hogy nem azonnal nyílik az ajtó, nem mindjárt kapjuk meg, amit kérünk, de zörgessünk, keressünk és kérjünk bátran. Isten soha nem mondja: ne zavarj. Ha úgy jövünk, hogy Vele szeretnénk lenni, ha valóban Tőle várunk kegyelmet, irgalmat vagy életünkbe beavatkozást, nem küld el. Aki őszintén keresi, annak soha nem mondja, ne zavarj. Velünk megtörténik, hogy azt mondjuk a másiknak, most ne zavarj, most fontos dolgom van. Az Úrral ez soha nem történik meg, mert számára mindig mi vagyunk a legfontosabbak. Gyere bátran Hozzá, mert te vagy most neki a legfontosabb, mert van rád ideje.

Rámutat Jézus arra a tényre, hogy mi gonoszok vagyunk, és ennek ellenére, mindig azt adjuk a gyermekeinknek, amit kérnek, amire szükségük van. Kenyér helyett nem adunk követ. Ha mi tudunk jót adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyánk. Ezt jegyezzük meg, mennyivel inkább, tehát ne adjuk fel, jöjjünk Hozzá, mert azt is mondja az ige. Az Úr ad annak, aki kér Tőle. Kérni nekem kell, és Ő ad Szentlelket, mert igazából a Lélek erejére és vezetésére van szükségem.

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.