Mit kezdek az igével?

J

eremiás lediktálta az Úrtól kapott üzenetet, amit Bárúk felolvasott a vezető emberek előtt (Jer 36,20-32). Ők, amint meghallották az igét, elmentek és jelentették a királynak mindazt, amit történt és amit hallottak. A király elhozatta a tekercset, és megkérte Jehúdit, hogy olvassa fel. Ő elkezdi olvasni az Úr üzenetét. A király a Biblia egy könyvével találkozik, abban a kiváltságban van része, hogy odaviszik hozzá Isten szavát. Nem kell kutatnia utána, nem kell megvásárolnia, ott van előtte. Nem kell mást tenni, mint hallgatni és komolyan venni. Azonban a király nem alázatos és nyitott szívvel olvassa. Nem tekinti Isten szavának, csak egy idős próféta saját véleményének. Csak Jeremiás haragját, borús jövendöléseit látja. Nem lát túl a prófétán, és nem veszi észre az igazi szerzőt, Istent. Mert Isten a szerző, és Ő a küldő is. Jeremiás csak a titkár, aki papírra veti az Úr üzenetét. A király azonban nem így látja, ezért a tűzbe veti Isten szavát. Micsoda arcátlanság, micsoda gőg, Isten szavát eldobni magunktól, sőt, megsemmisíteni. Mintha azt üzenné a király, nekem ne beszéljen senki, még Isten sem, mert nagyon jól tudom, hogy mit kell tennem. Ne szóljon bele senki a dolgaimba, döntéseimbe, az életembe, azt csinálok, amit akarok.

Azóta már nagyon sokan és nagyon sokszor bántak így a Szentírással. Gyakran égették el, megtiltották az embereknek, hogy kézbe vegyék és olvassák. Döbbenetes jelenet ez. Isten szavát, az élet ajándékozóját dobja félre az ember. És ma, mi hogyan bánunk az igével? Kézbe vesszük, olvassuk, figyelünk arra, amit mond, és meg is tesszük? Milyen könnyen félretesszük mi is. Azt mondjuk, nem kell olyan komolyan venni, és inkább hallgatunk jósokra, a horoszkópra vagy más okkult tanácsadóra.

Nem döbbentek meg, nem szaggatták meg a ruhájukat, inkább az igét dobták tűzbe. Inkább elhallgattatják Isten szavát, mintsem azt szívükbe fogadva megtennék, amit kér. A szívüket kellene megszaggatni és az életüket megváltoztatni. Hányszor vagyunk mi is így, elhallgattatjuk az igét, nem megyünk többet istentiszteletre, mert nem azt mondták, amit hallani szerettünk volna. Mert a keményebb beszéd, a hibákra, bűnökre rámutató szó nem kell. Pedig Isten kegyelmes: ha megmutatja a betegségünket, megmondja a gyógymódot is. Mert amíg szól az ige, van remény. Milyen jó, hogy annyi elhallgattatási kísérlet ellenére is, még mindig szól az Úr.

Azonban Istent nem lehet elhallgattatni, újra leíratja mindazt, ami a tekercsen volt. Mert az ég és a föld elmúlhatnak, de az Úr beszédei nem múlnak el soha. Ő újra szól, mert senki nem akadályozhatja meg abban, hogy elküldje szavát a számunkra. Jó, hogy Jeremiás vállalja a pluszmunkát, és így a mi kezünkben is lehet ez az irat. Amikor szól az Úr, ne az igétől akarjunk megszabadulni, hanem a bűneinktől. Kérjük Őt, szabadítson meg és formálja újjá szívünket. Tegye jó talajjá, amely kész befogadni az élet beszédét, és kész jó gyümölcsöt teremni.

A tíz leprás meggyógyítását követően farizeusok mennek Jézushoz, és megkérdezik: „Mikor jön el az Isten országa?” (Lk 17,20-37). Úgy gondolják, látható, politikai formában érkezik meg Isten országa, és természetesen, ők annak tagjai lesznek. Jézus azonban rámutat, hogy ez az ország más természetű, nem úgy jön el, ahogyan azt ők gondolják. Nem valamikor egy meghatározott időben fog testet ölteni egy ország formájában. Isten országa már eljött. Itt van közöttük. Igen, Isten országa itt van, csak meg kellene látni. Észre kellene venni, hogy Jézusban megérkezett. És mindaz, amit általa várunk, már elérhető. Nem a jövőbe kell helyezni Isten országát, hanem most lehet és szabad benne élni.

A közöttetek kifejezés azt is jelenti, hogy bennetek, ezzel Jézus elmondja, hogy ez az ország nem politikai csoportosulás, hanem bennünk ható erő. Isten országa belép az életembe, és bennem kezd munkálkodni. Engem formál újjá, és rámutat számomra, hogy itt más értékek vannak. Isten országa minőségi életet kínál, már ebben a világban élhetünk az eddiginél másabb, jobb életet.

Az Isten országával kapcsolatosan sok téves hír fog napvilágot látni, a gonosz meg akarja téveszteni az embert, még a tanítványokat is. De ne higgyünk minden hangnak, figyeljünk Urunkra. Aki ismeri a Pásztor hangját, nem dől be a tolvajoknak, a rablóknak. Jézus útja nem a földi dicsőség, hanem a szenvedés. Először szenvednie kell, és ez a tanítványok útja is. Sőt, ez az élet helyes sorrendje, előbb szenvedés, ami lehet egy konkrét dologra való várakozás is. A szenvedés útját nem lehet kihagyni, mert az élet is szenvedésen keresztül érkezik meg a világba. A szenvedésen keresztül új élet bontakozik ki.

Az utolsó időkre vonatkozó szavai szinte a mi korunkról festenek hű képet. A mai ember is  Noé korának életvitelét utánozza. Minket is lefoglalnak a mindennapi élet dolgai. Annyira bele vagyunk merülve a gondokba, hogy észre sem vesszük Isten országa jelenlétét. Noé korának emberei is csak akkor eszméltek, amikor a bárka ajtaja bezárult. Noé korábbi szavait nem vették komolyan, azt gondolták, csak ijesztgeti az embereket, és az özönvízből nem lesz semmi. Ma is sokan így gondolkodnak: Jézus visszajöveteléből és az ítéletből nem lesz semmi. Azonban az Úr visszajön. Figyeljünk mi is, mint a keselyűk. Azok is időben meglátják a prédát. Mi is lássuk meg a jeleket, hogy felkészülten várhassuk az Urat.

Szólj, szólj  hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!

1. „Szólj, szólj  hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!” Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.